Ínséges idők ezek azok számára, akik odavannak a westernért. Bár a felszín alá leásva azért lehet találni olyan alkotásokat, amelyek fenntartják a műfaj folytonosságát, tavaly például egyikük sem volt több egy minőségi utánérzésnél. A Slow West idei Sundance-győzelme kapcsán kezdték el rebesgetni, hogy talán változás állhat be ebben a trendben, és ha John Maclean filmje a műfaj nem is támasztja fel, sikeresen lehel belé új életet.

A 16 éves Jay (Kodi Smit-McPhee) szerelmét követve utazik a Vadnyugatra egyenesen Skóciából. Egy indián tábor lemészárlását követő káoszban csapódik hozzá a titokzatos Silas (Michael Fassbender), aki szinte ráerőszakolja a segítségét a fiúra. Amivel utóbbi nem is jár rosszul: ezen a veszélyes területen elkél egy tapasztalt útitárs. Az már más kérdés, hogy Silas sem egészen felebaráti szeretetből csapódott Jayhez.

A Slow West sem a rengeteg történést tartalmazó westernek táborát erősíti (83 perces játékideje nem is indokolná ezt), azonban mégsem állítanám párhuzamba mondjuk a végére teljes unalomba fulladó The Retrievallal. Pedig megdöbbentő, de effektíve tényleg semmi nem történik, azon kívül, hogy két főhősünk bejárja a vadnyugatot. A hangsúly viszont éppen azon van (és a film egyedisége is ebben rejlik), hogy ez a környezet milyen.

John Maclean ugyanis egy elképesztően groteszk világot tár elénk, amelynek lakói néhány ruhadarabért is képesek ölre menni, az emberi élet pedig annyira keveset ér, hogy egy vállrándítással veszik tudomásul, ha véletlenül lelőnek valakit útközben. Jay és Silas tulajdonképpen ezt a tablót járja végig, így a mű tulajdonképpen nem is róluk szól, hanem az őket ért hatásokról, legyen az egy ismeretlen utazó sztorija, vagy egy botcsinálta tolvaj akciója. De alapvetően mégis csak a két szereplő van a középpontban, vagyis az archetípusok, amiket képviselnek: a naiv, optimista kívülálló, és a környezete által már "betört" (és némiképp betokosodott) rutinos idegenvezetője.

Ennek az ellentétpárnak a dinamikája különösebb kidolgozottság nélkül is mozgásba hozza a karaktereket, akiket mintha nem is a kamerának írtak volna: vászonra került rövid interakcióik felett mindig ott lebeg, hogy azok csak egy nagyobb folyamat részei, és nem sarokpontjai. Így egészen apró, semmitmondó pillanatok is képesek minden erőlködés nélkül komoly karakteríveket kirajzolni. (Arról nem is beszélve, hogy Smit-McPhee és Fassbender sem nyújt utolsó alakítást.)

A Slow West tehát hiába szikár, mégis képes tartalmassá válni, eseménytelenségét jól kompenzálja stílusossága, miközben egy olyan műfajban alkot egyedit, ahol már jó régóta nem sikerült ez. Nem mondanám annyira lenyűgözőnek, mint az osztrákok sajátos darabját az év elejéről, de viszonyítási pontként szerintem még egy jó darabig elő fog kerülni, ha westernről beszélünk.

8/10

A Slow West teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán