"Ismeri Mirandát? Nem volt még meg a prosti!" Ha egy filmről ez a nem szó szerinti idézet ugrik be elsőre, akkor biztos, hogy nem a magasröptű mondanivaló miatt volt nagy kedvenc annak idején, viszont volt benne valami plusz, ami miatt nem felejtettük el annyi év után sem. Nos, az a bizonyos hozzáadott érték jelen esetben Arnie volt, akiről el sem tudják képzelni a mai tinik, hogy mekkora isten volt annak idején, ha kijött vele (vagy Sly-jal) egy film a moziban, azonnal rohantunk megvenni a jegyet, kit érdekelt, hogy nem remekmű a mozi, az osztrák tölgy zúzott benne és ez volt a lényeg. A Vörös zsarut azért is előzte meg hatalmas várakozás, mert részben nálunk forgatták (én még túl kicsi voltam akkor, hogy emlékezzek rá, apukám szerint nagy volt a felhajtás), azaz a miénk, teljes mértékben működött a Die Hard effektus. Ebben azonban nem Árpa Attila és Ganxsta Zoli tűnt fel néhány jelenetben, hanem olimpiai bajnokunk, Növényi Norbert és az én egyik kedvenc színészem, Koncz Gábor. Andy Vajna hozta el nekünk Arnie-t (sokakkal ellentétben én nagyon is becsülöm azért, amit a magyar filmiparért tesz, az asszony pedig nem éri el az ingerküszöbömet), a film hatalmas siker volt egykoron, én is nagyon szerettem. Sok év után újráztam, és ugyan kicsit csalódott voltam, erősen fogott az idő rajta, de összességében még most is jól szórakoztam, na és persze hatalmasakat nosztalgiáztam a megtekintése közben.
Chicagóban elkapnak egy szovjet kábítószer kereskedőt, Viktor Rosta - t (Ed O'Ross), akiért elküldik Ivan Danko -t (Arnold Schwarzenegger), hogy hazahozza és utána elítéljék. A vasfüggönyről túlról érkezett katonatiszt rácsodálkozik a kapitalizmusra, azonban nincs sok idő turistáskodni, mert Viktor-t kiszabadítják a társai, mielőtt felülhetne vele a repülőgépre. Így Danko-nak és a chicago-i rendőrtisztnek, Art Ridzik-nek (James Belushi) együtt kell működnie annak érdekében, hogy minél előbb kézre kerüljön. Az összecsiszolódás nem megy simán...
Tisztes iparosmunka a film, jó a szöveg, akad benne látványos akció, Arnie jól néz ki és dögösen mondja a szokásos egyszavas mondatait (Gáti Oszkár szinkronja zseniális!), James Belushi nagyon vicces (Dörner György szintén kiváló tolmácsolásában), szórakoztat és teljesen kikapcsol. Ennyi volt a cél és nem több, egy teljesen átlagos akciófilm jó csomagolásban, amelyből tényleg néhány mondat marad meg igazán ("kapitalizma!"ez mekkora poén volt anno!), de az igazi varázsát csak az tudja értékelni, aki átélte a 80-as éveket, amikor még volt vasfüggöny, mert a poénok nagy része erre volt kihegyezve. 2015-ben már egy kicsit ódivatú ez a film, de a nosztalgiafaktor miatt még ma is jókat lehet nevetni rajta.
A történet faék egyszerűségű (a rosszfiút el kell kapnia az amerikai és a szovjet zsarunak), a karakterek sincsenek túlbonyolítva, nem is nagyon fejlődnek, a poénözön pedig nem tart ki a végéig, tehát a legjobb indulattal sem mondhatjuk, hogy végig fenn tudja tartani a figyelmet. Viktor alakja kellően sötét, azonban nem kap elég játékidőt ahhoz, hogy valóban komoly problémát jelentsen az ütős párosnak, ami egy idő után zavaró lesz, nincs igazi tétje a nagydumás amerikai és szűkszavú orosz közös nyomozásának. Akad egy-két ígéretes mellékszereplő (a tisztafejűek vezetője, Viktor felesége), de ők is hamar kikerülnek a képből, így marad nekünk az osztrák tölgy és Belushi kettőse. Azonban a vége felé határozottan kezd elfáradni a történet, a lezárás pedig elég gyengus lett, hiányzott a nagy finálé, az ütős befejezés.
A karakterek közül a két főszereplő alakja viszonylag jól ki lett dolgozva, kár, hogy a végére elfogyott a szufla a történetből. Viktor -ból főleg az őt megszemélyesítő színész sötét tekintete marad meg a nézőben, az amerikai rendőrkapitány és a többi mellékalak abszolút átlagos panelekből épül fel, az egyetlen kivétel a szervezetét a börtönből irányító vak fehér gyűlölő vezető, de neki sajnos tényleg csak egy igazán ütős jelenet jut, így nem tudja elvinni a show-t a főszereplők elől. James Horner zenéje olyan, mint a film egésze: akad benne néhány kiváló pillanat, de a nagy része tökéletesen felejthető. Időként tényleg nem értettem, miért is voltam oda ifjabb éveimben ezért a filmért, de ettől még nem bántam meg, hogy megnéztem, mert minden hiányossága ellenére még ma is szórakoztató tud lenni ez a már nem éppen mostanában készült alkotás.
Arnold Schwarzenegger szokása szerint hozta saját magát (azaz nagyon izmos volt és a két arcjátékával és az egyszavasaival is be tudta tölteni a filmvásznat az erős egyéniségének köszönhetően), James Belushi jó játszótárs volt, nem vitte túlzásba a színészi játékot, így nagyon jól kiegészítette az osztrák tölgyet. Ed O'Ross zseniálisan tudott sötéten nézni, Gina Gershon szép volt, Laurence Fishburne nem váltotta meg a világot, Peter Boyle hozta a kötelezőt.
Walter Hill nem utolsó rendező (48 óra!), viszont nem is lehet csodákat várni tőle, de nagyon jól összerakta ezt a filmet, 80-as években nagyon is menő lett a végeredmény, csak mára már sajnos megkopott a fénye. Igazi időutazás ez gyermekkorunk világába, nosztalgiafilm ez bizony a köbön! Arnold fénykorában, egy jó kis akciófilm, felhőtlen szórakozás, mi kell még?
7/10
