Végy egy méltán sikeres könyvet (kritika itt olvasható), adj hozzá egy vehemens rendezőt, aki tűzön-vízen át keresztül viszi a projektet, a magyar színjátszás színét-virágát, lenyűgöző kosztümöket, szerezz rá 186 millió forintot és íme máris készen van a Kossuthkifli receptje! Hogy mennyire lesz sikeres a könyv alapján készült tévésorozat, az nem sokára kiderül, hiszen március 15-én este 9-kor kezdődik az első rész a Duna tv-n, de a keddi sajtótájékoztató engem megnyugtatott afelől, hogy az alkotók szívüket - lelküket beletetették az alkotásba, és mivel nagyon tehetséges és már sokat bizonyított emberekről van szó, aggodalomra nincs ok, jó lesz ez!

A Tenkes kapitánya és a Rózsa Sándor nem mostanában készült, mégis mindig ezt ismételik jobb híján a tévén, hiszen finoman szólva sem volt túltermelés az utóbbi évtizedekben kosztümös tévésorozatokból. Ennek legfőbb oka valószínűleg a pénzhiány (mert lássuk be egy olyan sorozat, amelyben történelmi helyszíneket kell bemutatni, korhű jelmezbe kell öltöztetni a színészeket, és akkor a sminkekről, maszkokról még nem is beszéltem). Természetesen ma már digitális technikával dolgoznak a filmesek, de az sem olcsó mulatság (viszont még mindig kevesebbe kerül, mint az eredeti helyszín), és hát a profi szakembereket is meg kell fizetni, ha minőségi munkát akarunk kiadni a kezünkből, És persze forgatókönyv-ötletet sem könnyű találni. Aki már olvasta Fehér Béla könyvét, az egyrészt betegre nevette magát rajta, másrészt pedig tudja, hogy filmvászonért kiáltott. Rudolf Péter pedig szerencsére vette magának a bátorságot, és minden nehézséggel dacolva úgy döntött, hogy tévésorozatot készít belőle. Tavaly nyáron a forgatástól volt hangos a sajtó, azonban azóta csendben folytak az utómunkák, nemrégiben jelentették be, hogy március 15-én kezdődik a sorozat, tegnap pedig egy nagyon jó hangulatú sajtótájékoztató keretében meséltek a Kossuthkifliről az alkotók.

Stílszerűen a Nemzeti Múzeum dísztermében került sor az eseményre, Sissi és Ferenc József császár festménye alatt, ami máris megadta a Monarchia hangulatát, amelyet sikeresen fokoztak a szervezők az isteni finom ételekkel, többek között mákos és diós patkóval. Óriási volt a nyüzsgés a teremben a kezdés előtt, így fordulhatott elő, hogy azt is csak utólag vettem észre, hogy éppen Haumann Péter mellett sikerült hódolnom a kulináris élvezeteknek. Ahogy közeledett a kezdés időpontja, szignifikánsan kezdett nőni az egy főre eső kiváló színészek száma a teremben (mondom, színész, nem sztár, nem celeb, hanem művész, aki minőségi munkát tett le az asztalra sokszor évtizedeken keresztül!), Reviczky Gábor, Scherer Péter, Kállóy-Molnár Péter, na és Kőszegi Ákos (akit szégyenszemre csak a gyönyörű orgánumáról ismertem meg, amikor megszólalt). Mellettük még a könyv szerzője, Fehér Béla, a rendező, Rudolf Péter, az operatőr, Kapitány Iván a forgatókönyvíró, a jelmeztervező és a zeneszerző, és az MTVA illetékese is a sajtó rendelkezésére állt. És majdnem sikerült kihagynom Lengyel Tamást, aki egyrészt civilben nagyon jól néz ki, másrészt pedig nagyon szimpatikusan beszélt a szerepéről.

Jókat nevettünk a forgatási sztorikon, Reviczky Gábor és Kőszegi Ákos viccesen mesélt arról, hogy milyen sanyarú a sorsa a színészeknek, ha kosztümös filmben kell játszania, a többiek sem maradtak el tőlük, így rendkívül kedélyesre sikeredett a sajtótájékoztató. Fehér Béla elmondta, hogy kicsit nehezen barátkozott meg a filmes közeggel, de aztán belerázódott a folyamatokba, Rudolf Péter hihetetlen svunggal mesélt arról, mekkora munka volt a sorozat elkészítése. Szabó László Zsoltra maradt a pénzügyek ismertetése, Kapitány Iván a technikai megvalósításról mesélt. És persze kaptunk ízelítőt is a sorozatból, sajnos elcsúszott a hang, de még így is látszott, hogy várhatóan nagyon jól fogunk szórakozni.

Hamar elszaladt az egy óra, tényleg sajnáltam, hogy ilyen gyorsan vége volt a sajtótájékoztatónak, hallgattam volna még az alkotókat, akik csillogó szemekkel meséltek a sorozatról, látszott rajtuk, hogy imádták az egészet, teljes szívvel-lélekkel vettek részt a forgatáson. Még egy slusszpoén várt ránk a Nemzeti Múzeum előtt, legmélyebb döbbenetemre, ott állt a film egyik tárgyi főszereplője, az a bizonyos delizsánsz, amellyel hőseink végigszáguldanak 1849 Magyarországán. Még néhány kép a pacikról és a fogatról, aztán ennyi volt, most lehet kaparni a falat március 15-ig, alig várom már, hogy kezdődjön a sorozat!