Tombstone. Egy legendás pisztolypárbaj helyszíne, ahol az Earp tesók Doc Holliday-jel kiegészülve leszámoltak néhány zsivánnyal. De mivel az amcsik zabálják a hőstörténeteket és mindent, ami Vadnyugat, őrületes hype alakult ki e körül a valljuk meg, nem világrengető esemény körül. Wyatt Earp máig "a" békebíró, pedig valójában élete második felében letette a jelvényt, és üzletemberként tevékenykedett, de ez már senkit nem érdekel, és valójában tényleg mindegy is. A westernfilmek életben tartották a legendáját, olyannyira, hogy 1993-ban egyszerre két mozi is versengett a nézők kegyeiért a témában, egyikből sem lett halhatatlan klasszikus a műfajban, de amíg a kor szupersztárja, Kevin Costner egy dögunalmas verziót jegyzett, addig a Kurt Russell főszereplésével készült film jól sikerült, és szép sikert is aratott. Olyan régen láttam a filmet, hogy összesen két jelenetre emlékeztem belőle, de arra még annyi év után is kristálytisztán: amikor Virgil megtudja, hogy el fogja veszíteni a karját, és a feleségét vigasztalja, a másik pedig a zárókép, amit nem mesélek el (tessék megnézni a filmet!). Kíváncsian újráztam, és nem csalódtam: ez egy nagyon jól összerakott, dögös westernfilm!
Wyatt Earp (Kurt Russell) nyugdíjba vonul, és testvéreivel, Virgil-lel (Sam Elliott) és Morgan-nel (Bill Paxton) Tombstone-ba költözik, magához képest békés civil állást vállal, és boldogan számolgatja a bevételt. Azonban a városban nem a törvény az úr, hanem a helyi rossz fiúk, a Cowboy-ok, akik rettegésben tartják a lakosságot. Wyatt-et ez nem hatja meg annyira, azonban a testvérei kitűzik a jelvényt, így nincs választása, segít nekik rendet tenni a településen. Jól haladnak a projekttel, aztán egy nem túl szép napon az erősen haldokló, de azért harcra kész Doc Holliday (Val Kilmer) segítségével a másvilágra küldenek néhány rossz életű egyént. A bosszú nem marad el, Wyatt elveszti Morgan-t, Virgil az egyik karját, amit érhető módon nem visel túl jól, így öles léptekkel haladunk a végső, nagy leszámolás felé...
Hangyányit uncsin indul a film, de aztán szerencsére felpörögnek az események, nem maradunk szúrós tekintetek, lovas vágták, pisztolypárbajok és rémes bajuszok híján. Nem túl rövid a film, de gyorsan elszáll az idő, mert izgalmas a történet, a legendás lövöldözést kiválóan sikerült rekonstruálni (a Costner - film vonatkozó jelenetei tömény idegrohamot váltottak ki belőlem annak idején, ezért nagyon tudtam értékelni, hogy itt nagyon jól sikerült a rendezés és a koreográfia), valamint a színészi játék sem a megvetendő kategória.
A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, nem léptek túl a műfaji kliséken, de jól szerkesztve és dramatizálva vezették fel nekünk a történetet, így nincs okunk panaszra. A szöveg is nagyon jó, időnként zseniális, főleg Doc -nak jutottak a legjobb mondatok. Wyatt komoly jellemfejlődésen megy keresztül, az ő vívódó lelkialkatát nagyon jól kiegészíti a becsületes Virgil és a jóravaló Morgan. Nagyon erős érzelmi szálak kötik össze a testvéreket, ezért kétségünk nem lehet felőle, hogy Earp bosszúja nem kispályás mutatvány lesz. Mégsem az ő karaktere lett a legérdekesebb, hanem Doc Holliday-é, aki tudván, hogy nem sok van neki már hátra, két végén égeti a gyertyát: alkohol, tüzes (magyar!) barátnő, szerencsejáték. De a barátság mindennél fontosabb a számára, így Wyatt legnagyobb segítsége lesz a bosszú kivitelezése során. A főgonosz alakja sajnos elég haloványra sikeredett, és a vége is übernyál (lány létemre azt gondolom, hogy kevesebb romantika jót tett volna ennek a filmnek), de aztán szerencsére elindul a stáblista, és indulhat a beájulás a zseniális záróképtől.
Nagyon erős jelenetek és kiváló operatőri munka jellemzi a filmet (pl. a piros sál hangsúlyos megjelenése a gyönyörűen komponált képeken, arra pedig nincsenek szavak, amikor Kurt Russell nemes egyszerűséggel végighúzza a sarkantyúját az egyik bandita képén). Nem tudom eleget dicsérni a pisztolypárbajt, halál izgalmas, jól vágott jelenet, tapintani lehet a feszültséget, a drámai hatás elsőrangú és még látványos is, kell ennél több? Az érzelem-akció egyensúly jól el lett találva, habár akad néhány üresjárat a filmben, mégis összességében egy nagyon jó westernhez van szerencsénk.
Kurt Russell tökéletes választás volt a főszerepre, megmutatja az embert a legenda mögött, Val Kilmer szintén kiváló alakítást nyújtott (és milyen jól nézett ki akkoriban, a mai, nem túl előnyös fizimiskáját látva már el sem hinnénk róla), de az én igazi kedvencem ebben a filmben Sam Elliott, aki a Vadnyugat maga, ha ránézünk, tudjuk, hogy itt bizony ő a törvény, a rosszaknak esélyük sincs ellene. A mellékszerepekben olyan színészekkel találkozhatunk, mint Billy Zane (alapvetően az volt a dolga, hogy jól nézzen ki, de azért sikerült némi életet csempésznie enyhén lapos karakterébe), Jason Priestley, aki bevállalt egy meleg figurát, nem túl nagy sikerrel, és természetesen Charlton Heston, aki simán zseniális volt. Bill Paxton nem alkotott maradandót, ugyanez elmondható Michael Biehn-ről és Powers Boothie-ról is.
A filmet George P. Cosmatos jegyzi rendezőként, de valójában Kurt Russell - t illeti a dicsőség, hiszen elég erősen belenyúlt a forgatás során a filmbe. Nem korszakalkotó remekmű született, hanem egy szórakoztató, de tartalmas western, amely méltó emléket állított Wyatt Earp-nek.
Látványos, jól sikerült western, kiváló színészi alakításokkal, kár lenne kihagyni az életünkből!
8/10
