Csajwestern márpedig nem létezik, elsősorban az érdeklődés hiányában. Akadt néhány próbálkozás a műfajban, de a helyzet az, hogy a Vadnyugat macsó birodalom. A nők alapvetően két szerepet játszatnak a történetben: prostik vagy feleségek (vagy azoknak való tisztességes lányok, csak hogy legyen kinek beleszeretnie a főhősnek), jó esetben ezek a karakterek nagyon jól tudnak működni a zsánerben (pl. Volt egyszer egy Vadnyugat), pisztolyhősként azonban egyszerűen érdektelenek. A férfi nézők azt akarják látni, hogy a férfiak a hősök, és azt kell mondanom, hogy mi, lányok is Clint Eastwoodra (vagy egy másik karizmatikus cowboyra) vágyunk rózsaszín leányszobánk védett falai között, akkor pedig minek erőltetni, ami nem megy? Volt valaki, aki komolyan vette pl. Salma Hayek-et és Penélope Cruzt a Las Bandidasban? Na ugye. A Rosszlányok egy jó kísérlet volt, de összességében sajnos nem működött a film. A 90-es évek közepén Sharon Stone volt az erős nő mintaképe, ezért úgy gondolták a producerek, hogy ha valaki, akkor ő hiteles tud lenni egy westernfilmben. Nos, sajnálattal közlöm, hogy nem sikerült a bravúr, de ettől még érdemes megnézni ezt az alkotást, csak nem miatta.

Ellen (Sharon Stone) egy nem túl szép napon belovagol egy poros kis településre, ahol a polgármester, Herod (Gene Hackman) az úr. Nem meglepő módon éppen pisztolypárbajjal múlatják az időt az erre az eseményre odasereglett résztvevők. Nem veszik túl komolyan, amikor Ellen nőként szintén részt kíván venni a versenyen, de egy megfelelő időben, megfelelő helyen előadott lövéssorozat meggyőzi Herod-ot, így elkezdődhetnek az életre-halálra menő párbajok, amelynek során olyan párosok állnak egymással szemben, mint Herod és a saját fia (Leonardo Di Caprio értő tolmácsolásában), Ellen és a rablóból lett pap, Cort (Russell Crowe). Sok pisztolylövéssel és látványos elhalálozással később kiderül, hogy a lány miért is jött a városba, és természetesen a végső leszámolás ideje is eljön...

Már a kezdőképnél tudtam, hogy nem fogom szeretni ezt a filmet. Sharon Stone jó forgatókönyv hiányában még a legdögösebb beállítások mellett sem képes átütő alakításra (élete szerepe nem az ikonikus Elemi ösztön volt, hanem a Casino, soha többet nem tudta azt az alakítást megismételni, igaz, lehetősége sem nagyon volt rá, már régen csak a régi dicsőségből él), az übermacsó cowboyok mellett inkább tűnik ijedt kislánynak, mint erős nőnek, és ezen a jól koreografált akciójelenetek sem segítenek. Elveszetten bolyong a karaktere a történetben, súlytalan az alakítása, általában kimerül abban, hogy dögösen néz a kamerába, a konfliktus drámai ereje így a nullához konvergál, még szerencse, hogy a kiváló színésztársak megmentik a teljes érdektelenségtől a filmet.

A film amúgy nem rossz, egy minőségi, bár a műfaji kliséken nem túllépő western lehetett volna, ha nem erőltetik túl a "lány játssza a pisztolyhőst"  alapvetést, ami önmagában nem lenne probléma, ha tudtak volna mit kezdeni vele. De nem tudtak, azon kívül, hogy Sharon Stone szúrósan néz, dögösen forgatja a pisztolyt, nem sok ötletük volt, szerencsére a többi szereplő tekintetében megmaradtak a szokásos karaktereknél (főgonosz, aki uralma alá akarja hajtani a várost, egy javulófélben lévő rosszfiú, apjának megfelelni akaró fiatalember stb.), a látványos pisztolypárbajok nem maradtak el, a zene kiváló, több üdítően eredeti kamerabeállításhoz van szerencsénk, a vágások azonban nem sikerültek igazán, így a klasszikus westernekre jellemző plánok nem érik el a kívánt hatást. A történet jól vezetett, de teljesen kiszámítható. Azért sikerül egy kevés eredetiséget csempészni a prédikátor alakjába, aki amúgy mesterlövész, és a vak fiú szerepeltetése is nagyon jó ötlet, kár, hogy nem aknázzák ki igazán a benne rejlő lehetőségeket. A pisztolypárbajok mellékszereplői között is akadnak érdekes karakterek, de itt is az a probléma, hogy megmaradtak a felszínen, nem látszik, hogy nagyon megerőltették volna magukat a műfaji kísérletezéssel, pedig csak így tudott volna igazán működni a film. 

Jellemző módon azok a jelenetek a legerősebbek, amelyekben Herod és Cort a főszereplő, a kettejük közötti konfliktus viszi előre igazán a történetet, nem pedig a lány és gyilkos közötti ellentét. Elvileg Ellen a főszereplő, de az alakja nem kicsit szorul háttérbe, szépen fényképezett, de üres jelenetekben láthatjuk a legtöbbször. Nyugodtan és szomorúan kijelenthetjük, hogy nem sikerült megújítani a műfajt, egy tökéletesen átlagos film a végeredmény, amelyet a színészi alakítások emelnek ki a matiné kategóriából.

Sharon Stone tökéletesen felejthető alakítást nyújt, szépen fényképezett bábú csupán, nem több. Gene Hackman szerencsére teljesen komolyan veszi a szerepét, az erősen középszerű karakter alapján teljes emberábrázolásra képes, látható élvezettel westernhősködik, akárcsak Russell Crowe, aki egyrészt észvesztően jól néz ki, másrészt pedig jól kiaknázza a karakterben rejlő lehetőségeket. A hamvasan ifjú Leonardo DiCaprio már próbálgatta az oroszlánkörmeit, de azért még messze volt a mai formájától. Lance Henriksen epizódszerepben is kimagaslót tud nyújtani, Gary Sinise-nek ez már nem sikerül sajnos.

Sam Raimi elég csúnyán összecsapta ezt a filmet, nem tudott mit kezdeni azzal az ötlettel, hogy nő legyen egy western főszereplője, megmaradt a felszínen, nincs igazán maradandó pillanata a filmnek, a végső leszámolás pedig fájdalmasan felejthető. Elvetélt kísérlet, kár érte.

Közepes western, amelyet Gene Hackman és Russell Crowe miatt érdemes egyszer megnézni.

6/10