Cosmina Stratan tavaly robbant be a köztudatba A dombokon túl c. román film (amelyről remélhetőleg hamarosan itt is olvashattok) főszerepében, és egyből meg is kapta érte a Cannes-i filmfesztivál legjobb színésznőnek járó díját.  Idén nem díjat átvenni, hanem díjakat osztogatni jött a Cinefest-re, ugyanis a zsűri egyik tagjaként állt rendelkezésünkre. (Az interjú ismét FroG munkája.)

Hogyan tetszik a fesztivál és maga a város? Mit gondol a filmekről, amelyeket eddig látott itt?

Érdekesek filmeket láttam, most, a negyedik film után lesz egy megbeszélés a zsűrivel, és akkor fogunk először értékelni, nekem mindenesetre már van egy favoritom. Nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek, hiszen Cristian Mungiunak (a film rendezőjének) ajánlották fel ezt a tisztséget, de ő nem ért rá, és most így én vagyok az egyetlen színész a zsűriben. Viszont így én tudom egy színész szemével nézni a filmeket, inkább az alakításokra figyelek.
A fesztiválban tetszik, hogy sok szexuális témájú film van, ugyanis ezt a témát általában vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul dolgozzák fel.

Mennyire ismeri a magyar filmeket? Van esetleg kedvence a magyar rendezők közül?

A Bibliothéque Pascal-t nagyon régóta szeretném megnézni, mert egy román színész is játszott benne, akit személyesen is ismerek, és nagyon sok jót mesélt róla, illetve a rendezőről. De majd igyekszem bepótolni a lemaradásom. Nagyon érdekel a magyar filmgyártás, hiszen Romániában is rengeteg magyar él, a kolozsvári magyar színház tagjai között több ismerősöm is van.

A dombokon túl meglehetősen depresszív film, ez, illetve a karakter eljátszása milyen hatással volt Önre?

Megváltoztatott, de kifejezetten jó értelemben. Nagy jól éreztük magunkat a forgatás alatt, sokat nevettünk. Valeriu Andriuta, aki a papot játszotta, egy remek komikus, mindig viccelődött.
Ha vége a forgatásnak, olyankor mindig van időd gondolkodni a karakterről, de én igyekeztem meghúzni a vonalat a saját életem és a szerepem között.

Milyen érzés volt díjat kapni a cannes-i filmfesztiválon ezért a szerepért?

Egyáltalán nem számítottam rá. A többiek mindig mondogatták, hogy meg fogom kapni ezt a díjat, de én nem foglalkoztam vele, nekem már az is nagy dolog volt, hogy ebből a filmben játszhattam. Nagyon nehéz volt elhinnem, hogy ez tényleg megtörtént, körülbelül egy évembe került, mire teljesen feldolgoztam. Ez egy óriási megtiszteltetés, de nem csak számomra, hanem az egész stáb számára, ez az ő munkájuk értékét is jelzi.
Tudja már esetleg, hogy szerepet kap-e a rendező következő filmjében?

Nem tudom mi lesz a következő filmje, és azt sem, hogy kapok-e benne szerepet. De biztosan dolgozik valamin, és remélhetőleg ez rövidebb idő alatt fog elkészülni, mint amennyi az első két filmje között telt el. (7 év)

Milyen hatással volt ez a mű a román filmiparra, filmművészetre?

Az elmúlt évtizedben egyfajta újhullám indult el, rengeteg fiatal rendezővel. Ennek kétségkívül Mungiu a legnagyobb alakja, és hatással is van a többiekre. Talán ez a siker most arra fogja biztatni a többi rendezőt, hogy merjenek ha nem is feltétlenül új, de erős történeteket elmesélni, valahogy másként fogalmazva meg azokat a témákat, amelyeket a román közönség szeret.

Meddig tarthat ez az "újhullám", és mire vihetik a rendezők?

Nem tudom megmondani meddig fog tartani, inkább a kiváltó okai a lényegesek. Romániában nem egyszerű filmet készíteni, ha valaki ismeretlen, akkor nagyon sokat számít a történet, az, hogy milyen színészeket sikerül megnyerni. Csak azok tudnak pénzt szerezni a filmjükre, akik igazán lelkesek. Én biztos vagyok benne, hogy ők egy idő után magasabb szintre tudnak lépni.