Mindig is szerettem az eldugottabb filmeket. Ennek oka rendkívül egyszerű: ezen darabok gyakran sokkal többet tudnak nyújtani, mint agyon hypeolt "nagy testvéreik", illetve a "névtelenség" egy egészen új ízt ad az adott mű képkockáinak. Mai alanyom is egy hasonló hírnévvel rendelkező alkotás, amelyre Jason Statham filmográfiájában találtam rá, és kisebb meglepetést tudott okozni számomra.

Vince (Sam Riley) apja halálosan beteg, így hát a fiú kénytelen jelzálogkölcsönt felvenni a családi házukra, a kezelések fizetése miatt. Azonban Vince félelmei beigazolódnak a kölcsönnel kapcsolatban : a fiatal fiú villanyszerelői fizetéséből kénytelen pénzt teremteni a törlesztésre. Egyik nap azonban fordulópont következik , hisz egyik kuncsaftjától hall egy gyors vagyonszerzési módszerről, amellyel hatalmas pénzt szedhet össze. Azonban főhősünk nem is tudja mekkora galibába keveredett, amikor átveszi a férfi helyét: egy illegális szerencsejáték hálózat karmai közé kerül, ahol vérre menő orosz-rulettet kell játszania több társával együtt.

A film, mint utólag kiderült , Géla Babluani rendező előző filmjének újragondolása, és hollywoodi köntösbe csomagolása, tele sztár mellékszereplőkkel. Bevallom őszintén, fogalmam sem volt a 13-as nézése közben hogy remakeről beszélünk, ezért a filmet csak eredeti történetként tudom igazán értékelni, főleg úgy, hogy az eredetiről fogalmam sincsen. Szóval, a film önmagában egy nagyon felemás alkotásra sikeredett, amely bár nagyszerű alapötlettel rendelkezik, a lezárás drámaisága ellenére sem tud mély nyomot hagyni a nézőben.

Ez pedig valószínűsíthetően a gyenge karakterek miatt van; egyik szereplőnek sem tudtam szurkolni és egyiküket sem tudtam utálni, mivel a forgatókönyv rendkívül kapkodósra sikeredett. Ez pedig hatalmas probléma, hisz az akció mellett jellemfejlődésekre nincs idő, ergo a főhős sorsával kapcsolatos izgalom, és a csontig hatoló drámaiság is teljesen kimarad a műből. Ezen hiányosságot pedig az sem tudta pótolni, hogy minden színész alapvetően hoz tudni egy középszerű konstans teljesítményt, sőt, Ray Winstone és Mickey Rourke egészen tökös játékot húz elő a tarsolyából, Michael Shannon meg egész egyszerűen brillírozik az őrült mellékszerepében.

A 13-as nem rossz film, csak tudni kell a helyén kezelni. Az előzetes elvárásaim alapján ez közel sem dráma, sokkal inkább egy középszerű, szórakoztató ám üres akciófilm, amely másfél óra szórakozásra tökéletes, azonban a játékidő lepergése után semmi sem ragad meg a néző agyában belőle. Mindenesetre ilyen filmek is kellenek, de az eredetit ennek ellenére is kötelező lesz pótolnom.

6/10