Párbaj (Duel)

  Steven Spielberg első egész estés rendezésével megmutatta, hogy miért vált végül az egyik legjobb és leghíresebb rendezővé. A feszített tempó (1971-ről beszélünk, akkor még hol volt ilyen?), jól adagolt izgalmak, profi beállítások mind megtalálhatóak ebben a korai művében, amelyben egy akaratgyenge autós és egy szadista kamionos csap össze Kalifornia országútjain. Azonban a hasonlóan egyszerű koncepciójú művek összes gyermekbetegsége eléri ezt a filmet is. Erőltetett történet és fordulatok, és végső soron egy kevésbé eseménydús játékidő, mint azt elvárhatnánk. Tehát napjaink viszonylatában nem egy nagy szám, de még mindig korrekt alkotás, a korát pedig minden bizonnyal jóval megelőzte.

Sin City - A bűn városa

Robert Rodriguez műve mindenképpen korszakalkotónak számított megjelenés és megvalósítás szempontjából. A külső helyszínek nélkül, stúdióban forgatott és aztán CGI-vel kipótolt jelenetek akár olyan bizarr eredményre is vezethettek, hogy az egy jelenetben játszó színészek először a premieren találkoztak ténylegesen. A különöse brutalitás, a fekete-fehér képek, a fehérre/sárgára stilizált vér pedig mind védjegyeivé váltak a produkciónak, Mickey Rourke vagy Elijah Wood emlékezetes alakításairól már nem is beszélve. Azonban a produkció annyira képregényes, hogy egy hangalámondásos diavetítés érzését kelti, és éppen ezért filmként számomra nem működik jól. A tetőkről leugráló, majd klasszikus szuperhős-pózba érkező, megölhetetlen főszereplők, a szándékosan 2D-s jellegű beállítások mellől már csak a szövegbuborék hiányzik. Persze ez nem véletlen annak tekintetében, hogy Rodriguez Frank Miller művét egy-az-egyben felhasználta storyboard-nak. Valószínűleg a hardcore rajongók maximálisan elnyeri a tetszését, de egy átlagos filmnéző nem fogja eltenni a kedvencei közé pont a fentiek miatt, az igen jó noir hangulat ellenére sem. Rodriguez meg legközelebb adaptálja inkább az értelmező kéziszótár "rendezői kreativitás" szócikkét....