Rossz szokásom szerint, amely részeként a jelenlegi időszak filmes tendenciáira panaszkodom mindenféle józan belátás nélkül, ezúttal ismét a vígjátékok kerülnek terítékre. A tavalyi produktumokról épp elég szó esett, annyira, hogy még visszagondolni is rossz rájuk, ezúttal azonban nem negatív példa fog következni, hanem a nemrégiben prezentált Safety Not Guaranteed mellett ismét egy reménykeltő próbálkozásról fogok írni.
Essünk túl a kötelező körökön: a kiközösített John Bennett (Mark Wahlberg) azt kívánja, hogy karácsonyra kapott macija, Teddy (Seth MacFarlane) keljen életre, és legyen végre egy igaz barátja. Ez csodával határos módon meg is történik, és mindez így is marad 27 éven keresztül. Persze a gyerekkori játékokról hamar átkerül a hangsúly a két főszereplő számára a sörözés-füvezés-nőzés hármasra, és éppen ez az a hedonista, felelősség nélküli életforma, amit John barátnője (Mila Kunis) kifogásol és Ted rossz hatásának tart.
A történetre tényleg nincs értelme több szót vesztegetni, nem szárnyalja túl a szokásos rom-kom történetszövés és konfliktusok szintjét, sőt, még néhány tipikus karakter is feltűnik, mint a gátlástalan főnök, aki (a természetesen elkerülhetetlen szakítás előtt/közben, de főleg után) a főhős nőjére hajt. (Azt azért tegyük hozzá, hogy ez itt lényegesen kevésbé gáz elem, mint mondjuk egy Transformersben.) Ez igazán csak a film vége felé lesz zavaró, amikor az események alakítása egy hosszabb periódusra el is nyomja a poénokat. A főszereplők sem kivételek a fentiek alól, egyedül Ted-be sűrítettek valamennyi eredetiséget (bár például az érzéketlensége és cinikussága nem egyszer Garfield-ra emlékeztetett). A színészek sem váltják meg a világot különösebben, MacFarlane és Kunis hozzák a tőlük elvárhatót, Mark Walhbergről meg elkönyvelhetjük, hogy nem csak a keménykedős szerepekben állja meg a helyét. A mellékszereplők (Giovanni Ribisi, Sam Jones) és cameo-k (Ryan Reynolds, Norah Jones) viszont igazán ütősek, és szállítják a kellő őrültséget.
Viszont a fentiek bármennyire is egy közönséges vígjátékot sejtetnek, egy percig sem fogunk rosszul szórakozni, annyira remek humora van a filmnek. Bár a poénok többségét az előbb felvezetett pia-fű-szex témakörben sütik el (és a fingás sem maradhat ki), ezt egyáltalán nem egysíkúan vagy közönségesen teszik, és minden alkalommal tudunk nevetni rajtuk. Külön piros pont még, hogy nem egy beszólás jut a különböző hírességeknek, és bizony Adam Sandler-től Katy Perry-ig elég sokan megkapják a magukét. (Előbbi éppen egyik "művéért", úgyhogy ez nálam különösen is talált.) Ami viszont igazán szórakoztatóvá teszi a filmet, hogy egyáltalán nem a szokásos poénstruktúrákat találhatjuk meg benne, és amikor éppen azt gondoljuk, hogy valamilyen klisészerű humorforráshoz látjuk a felvezetést, érkezik egy teljesen meglepő félmondat, és azon vesszük észre magunkat, hogy harsányan nevetünk.
Sokat kellett gondolkoznom, de kijelenthetem, hogy körülbelül 3 éve nem láttam ilyen humoros komédiát (más kérdés, ez mennyire ennek az alkotásnak az erénye és a többi gyengesége), és ha a poénjain kívül még a történetébe is jutott volna valami eredetiség, akkor maga lenne a tökély. Viszont még így is messze a legjobbak között van kategóriáján belül.
8,5/10
