Az utóbbi időben egyre nagyobb szokássá vált, hogy a sportfilmek témájául megtörtént eseményeket tegyenek (Invictus, Moneyball). Ebbe a sorba illeszkedik az azóta Oscar-díjassá vált Tom Hooper filmje, amely a futballedző Brian Clough (Michael Sheen) pályafutásába enged bepillantást, a Leeds Unitednél eltöltött napjait téve a középpontba.

A történet Clough kinevezésével kezdődik, azonban a a múltba visszapillantva megtudhatjuk, hogy miért vált a megszállottjává az edző előbb a Leeds, majd oda kerülve elődje, Don Revie (Colm Meaney) legyőzésének., miközben egy falusi csapatból bajnokot csinált, valamint hogy miért váltak ketté útjaik társával, Peter Taylorral (Timothy Spall)

Tom Hooper rendezésével sincs semmi baj, sőt, azt kell, hogy mondjam, a témából kihozta a lehető legtöbbet, ugyanis sok jelenetet rendkívül fantáziadúsan oldott meg. A Peter Morgan (Az utolsó skót király) által adaptált forgatókönyv nonlineáris szerkesztésű, ami nagy segítséget nyújt abban, hogy a film egy percig sem váljon unalmassá, az információk lassú adagolásával ugyanis folyamatosan fenntartja az érdeklődést. A történet szempontjából is esszenciális ez a szerkezet, ugyanis az pont így áll össze kerek egésszé. Úgyhogy azt mondanám, idáig minden rendben is van, bár azt hozzá kell tennem, hogy az alapul szolgáló könyvhöz hasonlóan itt is alárendelték a valóságot a művészet céljainak, magyarul elég durva ferdítések szerepelnek a valós eseményekhez és személyekhez képest.

A hiba azonban mégis valahol itt van. Az alkotás, ahhoz képest, hogy elvileg sportról szól, valójában nem nagyon foglalkozik a csapatok sportteljesítményével. Néhány archív felvételt ugyan láthatunk, de a szakmaiság fájdalmasan hiányzik ("-Kell egy középpályás, aki meg tudja tartani a labdát" "-Oké, vegyük meg XY-t." Majd rövid felvételek arról, hogy XY mennyi gólt lőtt) . Ezen felül gyakorlatilag semmit nem tudunk meg arról, hogy mitől volt képes a főszereplő a futballtörténelemben azóta is példátlan dolgokra, pedig szerintem ez is megért volna egy misét. Ugyanis a filmet inkább egy karakterdrámának szánták (részben az eredetiül szolgáló regényből is kiindulva), amely célnak tulajdonképpen tökéletesen meg is felel. Azonban itt is hibádzik valami, nevezetesen, hogy dráma nem sok van, inkább egy könnyed, humoros hangvétel jellemzi a mű egészét. Ezért aztán meglehetősen nehéz lesz azt elérnie, hogy bármilyen komolyabb nyomot is hagyjon az emberben.

Az elátkozott Leeds United tehát alapvetően egy nagyon jól megrendezett, szórakoztató film, azonban éppen eléggé komolyan vehetetlen ahhoz, hogy ne legyen több ennél.

7/10