Emlékezz az Alamóra! Hányszor hallottuk már ezt a szállóigét, de vajon tudjuk, hogy mi az az Alamo és miért kell emlékeznünk rá? 1836-ban 168 bátor ember az életét adta egy Alamo nevű romos erődben azért, hogy feltartóztassa Santa Anna tábornok sokszoros túlerőben lévő seregét, és ezzel időt nyerjen Houston tábornoknak arra, hogy megszervezze az ellencsapást, amellyel legyőzte Mexikó elnökét, amelynek eredményeként végül Texas az USA része lehetett. Történelmet írt tehát az a maréknyi ember, aki tudta, hogy meg fog halni, de mégsem hagyta el az erődöt - pedig lett volna rá lehetősége - , hanem vállalta a hősi halált. Sok feldolgozása született a történetnek a filmvásznon, de ki más állíthatott volna igazán méltó emléket az Alamo védőinek, mint John Wayne?
Santa Anna serege közeledik az Alamo erődhöz, ezért Travis ezredes (Laurence Harvey) nagyon örül, amikor két önkéntes csapat is érkezik erősítésként, Crockett ezredes (John Wayne) és Bowie ezredes (Richard Widmark) vezetésével. Nem hősködni készülnek alapvetően, ezért amikor tényleg válságosra fordul a helyzet, úgy tervezik, hogy elmennek, de aztán mégis úgy döntenek, hogy maradnak, pedig tudják, hogy ezzel aláírták a saját halálos ítéletüket...
A hősök is csak emberek. Esendőek, gyarlóak, hibáznak, és időnként túlzásba viszik a poharazgatást. De amikor döntés előtt állnak, nem a könnyebb utat választják, nem az eszükre hallgatnak, hanem a szívükre. Amerikában hatalmas kultusza van az Alamo történtének, éppen ezért nem könnyű filmre vinni az eseményeket, nehéz elkerülni a sziruposan heroikus ábrázolást. John Wayne-nek azonban sikerült megtalálni a helyes arányt, egy jó forgatókönyvvel és kiváló színészekkel minden hősi máz nélkül (na jó, azért ezt magához és a korhoz képest kell érteni) idézte meg az Alamo védőinek alakját.
Crokett ezredesnek nem tett jót a politikusi pálya, nem kicsit lett számító és önző, de azért alapvetően megmaradt kedélyes embernek, és egy spanyol hölgynek, valamint a bajtársainak köszönhetően lassan megtalálja saját jobbik énjét, teljes jellemfejlődésen megy át. Bowie ezredes a felesége halála után elveszti minden életkedvét, nem hisz semmiben és senkiben, de Crokett-nek köszönhetően végül ő is megtalálja a lelki békéjét. Travis ezredes igazi katona, a fegyelemben hisz, ezért alaposan meggyűlik a baja a két zabolátlan egyéniségű milícia vezetővel, aztán persze idővel megtanulják becsülni egymást. De nem csak a főhősökön időz a kamera, minden szereplő kap egy-egy jó jelenetet, amelyben kibonthatja a karaktert. Kevés szóval mondanak sokat, azok a képsorok, amelyeken szó nélkül felsorakoznak Travis ezredes mögött, ahelyett, hogy kimennénk a nyitott kapun, hatásosabb minden szövegnél. Azért nem maradunk szirup nélkül, de nem vetik el a sulykot az alkotók. Nem hiányzik a humor sem, így összességében nagyon is szórakoztató a film, de azért természetesen a végére megkapjuk a jól koreografált és látványos csatát, és a szomorú véget is sikerült hatásosan, de nem hatásvadász módon abszolválni. A záróképről természetesen nem hiányozhat a híres dal sem, és így kerek a történet.
Azért közel sem tökéletes a film, kicsit túl sok a kaland (mert John Wayne-nek még akkor is marhákat kell hajtania - azaz jelen esetben lopnia - , amikor éppen hősi halni készül), és a bajtársias bunyó, de szerencsére még időben visszatalál a történet a helyes útra, és így legalább nem komorodunk el túl korán. Viszont megkedveljük a karaktereket, és nagyon szurkolunk, hogy túléljék a végső támadást, holott tudjuk, hogy erre esély sincs. Dicséretes módon Santa Anna alakját sem döngölték bele a sárba, méltó ellenfélként mutatták be, aki még azt is megengedte, hogy a nők és a gyermekek elhagyják az Alamót, mielőtt elkezdődik a harc. Összességében jó film született, ami mai szemmel nézve sem poros, és egyáltalán nem unalmas.
John Wayne természetesen saját magának tartotta fenn a legjobban megírt karaktert, alapvetően a tőle megszokott szerepkört hozta, azonban sikerült megmutatnia Crokett ezredes jellemének változását, magához képest színesen ábrázolja a figurát. Richard Widmark Bowie ezredesként nem játssza le a vászonról, nagyon jól kiegészítik egymást. Laurence Harvey egyszerűen és méltóságteljesen alakítja Travis ezredest.
John Wayne, a rendező nagyon jól látta el a feladatát, amelyet az Oscar-jelölés is jelez. Sokkal mélyebb ez a film, mint a tőle megszokott western, de nem heroizálja túl a legendát, az embereket akarta bemutatni a történelem mögött, és ez sikerült is neki. Méltó emléket állított az Alamo hős védőinek, és ez nem kis fegyvertény.
Látványos, szórakoztató, de egyáltalán nem felületes megidézése egy legendás eseménynek, érdemes megnézni!
7,5/10