Ármányos végzet. Idén van Jókai születésének 200. évfordulója, ennek örömére elhatároztam, hogy el fogok olvasni egy könyvet a nagy mesemondótól, ráadásul nem fősodorbélit, vagyis egy kevésbé ismertebb alkotást veszek górcső alá. A választásom azért esett erre a könyvre, mert nagyon megtetszett a címe, és mert eddig még nem volt szerencsém hozzá. Nagyon régen olvastam Jókait - kamaszkoromban talán - , ezért nagyon kíváncsi voltam, miként fog hatni rám. Nos, különleges olvasmányélmény volt, annak ellenére, hogy archaikus nyelvezete miatt nem volt mindig érthető, de mindennek ellenére öröm volt beleveszni az írófejedelem szavaiba, gyönyörűen használta a magyar nyelvet, kalandokban nem volt hiány, noha nem volt éppen örömteli a cselekmény és a hangulat. Megtudtam, mi az az amerikai típusú párbaj - a résztvevők sorsot húznak, és akinek a neve előkerül, annak egy bizonyos időn belül meg kell ölnie magát - , és kellőképpen elborzadtam tőle, hihetetlen, hogy mennyire tönkre tud tenni egy életet egy ilyen párbaj, és persze a családot is. Mindvégig fennmarad az ezt övező baljós hangulat a könyvben, amely az Áronffy család történetét mutatja be, fókuszálva Loránd és Dezső életére, és amelyet meghatároz ez az ostoba párbaj, amelyet az idősebb fiú elveszít. Rettentő sok ármány veszi körül a két fiút, ők azonban mégis megküzdenek az őket körülvevő veszélyekkel, noha 10 évre elválasztja őket a párbaj eredménye, mégsem szűnnek meg jó testvérek lenni. A szívügyek sem maradhattak ki, hiszen Jókai a romantika mestere, azonban igencsak sok zűr alakul ki ezen a téren Loránd esetében, néha nehéz követni, hogy éppen kiért eped a szíve. Nem ez a kötet Jókai legjobb műve, azonban mindenképpen érdemes a figyelemre, pont azért, mert jóval tragikusabb, mint amit megszoktunk tőle, azonban a történetszövés csodálatos, a karakterek érdekesek, kalandban nincs hiány, romantika is akad benne. Azonban ez nem egy habos-babos leányregény, sötétebb  a tónus, mint általában, azonban ez senkit se riasszon el az olvasástól, ez egy tartalmas regény, amely a nem megszokottságával hódít.

Az Áronffy családban borzalmas tragédia történik, az édesapa teljesen váratlanul öngyilkos lesz, a két fiú tanulni megy egy másik városba. Az idősebbik, Loránd egy becsületbeli ügy miatt amerikai típusú párbajt vív, amelyet elveszít, melynek értelmében tíz év múlva főbe kell lőnie magát. A fiú élete romba dől, egy rokonukhoz menekül, ahol gazdatiszt lesz. Amikor letelik a tíz év, be kell tartania az ígéretét...

Ez az amerikai típusú párbaj borzalmas, hiszen tényleg emberi sorsokat és családokat tesz tönkre, az azonban már túlzás a szerzőtől, hogy kétszer is él vele, mert így nem lesz olyan katartikus a hatása a cselekményben. Jókai nem véletlenül volt saját korának írófejedelme, fantasztikusan ír, és még ennyi idő után is hat a varázslat, habár az archaikus nyelvezet erősen megnehezíti az érthetőséget, mégis a szívig tud elhatolni a történet. Valószínűleg egy rosszabb időszakában írhatta ezt a regényt, mert erősen melankolikus hangulatú, és bár vannak benne kalandok és a romantika sem hiánycikk, mégsem könnyed tartalmú. Az Áronffy famíliában az öngyilkosság nemzedékeken átívelő átok, és Loránd betegesen fél attól, hogy ő is erre a sorsra jut, éppen ezért furcsa, hogy mégis belemegy az amerikai stílusú párbajba. Dezső már fiatal fiú korában is nagyobb erkölcsi erőről tesz tanúbizonyságot, mint a bátyja, nem véletlen, hogy az ő életútja jóval egyenesebb, míg Lorándé igencsak kacifántos. A szerelemi élete gyakorlatilag követhetetlen, először egy férjes asszonyba szeret bele, akit meg akar szöktetni, majd jön annak a lánya, akiről kiderül, hogy nem méltó a szerelmére, az igazi érzelmeket csak akkor találja meg, amikor már késő. Ehhez képest Dezső - akinek a naplóbejegyzései élményszámba mennek - egy fiatalkori elgyengüléstől eltekintve szilárdan kitart választottja mellett, vele igazából nem sok minden történik, ezért egy idő után háttérbe is szorul, és Loránd lesz a főszereplő, akinek az élete kész regény, és akinek az alakját baljós felhőbe burkolja az a tény, hogy tíz év van hátra az életéből.

Jókai tényleg nagy mesélő, a könyv minden tragikuma ellenére letehetetlen, habár nem olyan pörgős, mint a mai regények többsége, de olyan lélektani mélységekkel rendelkezik, amelyek azokból hiányoznak. Habár itt is vannak kalandok, mégis van idő arra, hogy kibomoljanak a karakterek, a történet szálai lassan bonyolódnak, de végül összeérnek, a stílus lehengerlő, dacára annak, hogy nem éppen vidám a történet. A történelem itt csak háttér, így derül ki, hogy 1836-ban kerülnek bajba a fiúk, amikor a tiltás ellenére lemásolják a parlamenti tudósításokat, és emiatt bizony kicsapják őket az iskolából, ráadásul Loránd belekeveredik abba a buta párbajba, ami tényleg tönkreteszi az életét. Mégis talpra áll, és újraindítja az életét a rokonnál, aki sokáig nem is tudja róla, hogy kicsoda, mégis bizalmat szavaz neki, amit ki is érdemel a fiú, mert gondosan látja el feladatát. Az évek telnek, azonban Loránd életöröme érhető okok miatt nem tér vissza, pontosabban akkor, amikor rövid idővel a határidő lejárta előtt szerelmes lesz, és érthető módon nem akar meghalni. Az adott szó azonban kötelez, végül öccsének köszönhetően megmenekül a kellemetlen szituációból, azonban ezzel egyáltalán nem érkezik el a boldog vég, sőt ekkor kezdenek igazán bonyolulttá válni a dolgok.

Szánom-bánom bűnömet, de évtizedek óta nem olvastam Jókait, kamaszkorom óta nem igazán volt rá érkezésem, hogy beleássam magam az életműbe, amit most egy kicsit bánok, mert egy nagyon jó könyvhöz volt szerencsém, ami pedig nem is tartozik a legismertebbek közé. Néha időt kell szakítani a klasszikusokra, mert az ő időtálló alkotásaik nagyobb olvasmányélményt tudnak biztosítani, mint az éppen aktuális bestsellerek, mert sötétebb tónusban íródtak ugyan, de maradandóbbak és mélyrehatóbbak, mint azok. Nem mondom, hogy végig fogom olvasni a Jókai - összest, de ha legközelebb a kezem ügyébe kerül egy darab, nem fogom félretenni, mert most már tudom, hogy milyen értéket képvisel a szerző egy darabja. Érdemes kiválasztani a sok-sok regényből egy kevésbé ismertet is, mert olyan kis gyöngyszemekre bukkanhatunk, mint ez a könyv. Jókait érdemes olvasni ma is, mert olyan élményt tud nyújtani a most 200 éve született írófejedelem, mint nem sokan, jó belefeledkezni a soraiba, olyan szépen használja a nyelvet, hogy öröm olvasni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvasson Jókait, szinte mindegy, hogy mit, csak adja meg magának azt az olvasmányélményt, amit ez a kivételes tehetségű szerző tud nyújtani az olvasójának.

8/10