Shakespeare zsenijét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mai napig rengeteg feldolgozása születik a műveinek, amelyekre azért nem tudunk ráunni, mert az emberi természetről, olyan örök érzelmekről szól, mint a szeretet, a szerelem, a gyűlölet, és nemcsak patakokban folyik a vér a királydrámáiban, de olyan kiválóan ábrázolja a hatalom iránti fékezhetetlen vágyat, hogy természetesen a filmipar alkotói sem szabadulhattak a hatása alól. Az európai feldolgozások közismertek, azonban az ázsiaiak közül eddig csak Akira Kurosawa művei tudtak világszerte ismertségre szert tenni. Jómagam nem tartozom az ázsiai filmek rajongói közé, ezért eddig még nem láttam sem a Véres trónt (ez a Macbeth újraértelmezése), sem a Káoszt (ez pedig a Lear királyé), de győzött a kíváncsiság, ezért némi aggodalommal ugyan, de adtam egy esélyt az utóbbinak, mert már legendákat hallottam róla. Nos, kellett egy kis idő, hogy rá tudjak hangolódni a stílusra, de nagyon hamar magával ragadott Kurosawa műve, kiváló alkotás, felkavaró és elgondolkodtató, kötelező darab!
Hidetora nagyúr (Tatsuya Nakadai), az Itchimonji ház feje 70 éves korában úgy dönt, hogy visszavonul, a hatalmát elsőszülött fiára, Taro-ra (Akira Terao) hagyja, középső fia, Jiro (Jinpachi Nezu) javadalmakat kap, azonban harmadik fiát, Saburo-t (Daisuke Ryu) hirtelen haragjában kitagadja. Természetesen azonnal elindul az ádáz harc a családon belül a hatalomért, az idős nagyúrnak pedig végig kell néznie, hogyan hullik szét a birodalom, amit ő maga épített fel...
Ha egy birodalom erőszakkal épül fel, úgy is fog elpusztulni. Hidetora kegyetlen volt, 50 évig harcolt azért, hogy az ő családja uralja a birodalmat, de az általa elkövetett bűnök visszaszállnak rá, ő maga pedig beleőrül abba, hogy mekkorát kell csalódnia a fiaiban, és hogyan lesz semmivé élete munkája. Vérbe fullad a dinasztiája, az ármány, a hataloméhség, és a bosszú elpusztít mindent, amit felépített, és ráadásul ő maga indította el ezeket az eseményeket azzal, hogy békére vágyva vissza akart vonulni. De ő úgy gondolta, hogy továbbra is élvezi a hatalom előnyeit, csak az uralkodás terheit tervezte átadni fiának, azonban eszes menye kijátszotta őt, majd később mindkét fiát is, mert nem az ő élete számított, hanem a bosszú a családjáért.
Kicsit nehezen indulnak be az események, megtévesztő az idill az elején, de aztán viharsebesen elfajul a történet, és olyan véres várostromot kapunk a pofinkba, hogy nem felejtjük el, az biztos. Töményen erőszakos a jelenetek sora, a nagyúr teljes kísérete meghal, de olyan brutálisan, hogy még bennem is megszegett a lehelet, pedig nem most kezdtem filmeket nézni (az ágyasok öngyilkossága volt a legmaradandóbb a számomra, de gondolom, mindenkinek más, akinek volt már szerencséje az alkotáshoz). Kurowasa rendezői nagyságát bizonyítja, hogy ezen látványi csúcspont után is fenn tudta tartani az érdeklődést, az utolsó percig kíváncsian figyeltem az eseményeket (holott az eredeti dráma ismeretében nem lehettek illúzióim a végkifejletet illetően). Nagyon gyorsan elrepül a két és fél órás játékidő, a kezdeti vontatottság szerencsére hamar tovatűnik, döbbenetes erejű képsorok szögezik a székhez a nézőt. Katartikus erejű mozi.
Lenyűgöző a látványvilág (nem véletlenül értek Oscart a kosztümök), rengeteget tesz hozzá ahhoz, hogy beleéljük magunkat a történetbe, de a színészi alakítások, a kiváló forgatókönyv, az értő rendezés nélkül önmagában nem vitte volna el a hátán a filmet. A szinkron kiváló, érdemes azzal nézni. Kurosawa maradandó filmmel ajándékozott meg bennünket, ő is érezte, hogy ezt már nagyon nem fogja tudja túlszárnyalni, úgy tervezte, hogy ezután már nem fog forgatni, de aztán végül megváltoztatta a véleményét, és haláláig alkotott. Engem nem igazán érintett meg a japán filmművészet, ezért sajnos nem ismerem az életművet (kíváncsian várom a véleményeket róla kommentben), de ennek a filmnek az alapján nem véletlen, hogy máig ő a legismertebb rendező hazája művészei közül. Az elmúlás, az emberi sors, a lélektani folyamatok érdekelték Kurosawát, gigantikus vállalkozás volt a forgatás, de a célt elérte, földhöz vágósan erős drámát rendezett nekünk.
Egy másik kultúrába visz el bennünket a film, de a mondanivaló annyira egyetemes, hogy némi akklimatizálódás után teljes mértében el tud varázsolni az ismert történet feldolgozása, bepillantást nyerünk egy régi korba, igazi időutazást tehetünk, miközben kellőképpen morfondírozhatunk komoly sorskérdéseken. Megrázó erejű, méltán híressé vált alkotás.
9/10
A Káosz teljes adatlapja a Mafab (Magyar Filmes Adatbázis) oldalán.
