Amikor elkezdtem utána nézni a Legújabb testamentum című francia bohózatnak, egy kifejezetten mókás, a maga módján egyedi alkotásnak tűnt. A sajátos stílus meg is van, de ehhez szórakoztató tartalom nem igazán társul. Ami már csak azért is csalódás, mert a film belga rendezője dirigálta többek között a kultstátusznak örvendő Mr. Nobody-t.
Isten (Benoit Poelvoorde) a közhiedelemmel ellentétben egy alkoholista, agresszív idióta, aki ittas állapotban ül le saját szórakozására a mindenható számítógépe elé (ez sok mindent megmagyaráz). A kislánya az egyik este folyamán betéved a dolgozószobájába, és a számítógép segítségével a Földre küldi az összes halandó embernek az elhalálozási dátumát. A kislány leszáll a Földre, hogy hat új tanítványt találjon a Legújabb testamentumba, hiszen ez az eseménysorozat mindent megváltoztat.
Az előzetes várakozásaim az első 20 perc alapján meg beigazolódni is látszottak. Nagyon ötletesen építkezik a film, remek poénok láthatóak és hallhatóak (különösen Isten munkásságából tudtak sokat kihozni), emellett pedig hülyének sem nézte a nézőjét. Időnként kifejezetten intelligens, elgondolkodtató dolgok is felütik a fejüket, de a varázs viszonylag hamar megszűnik. Az alkotók valóságos sportot űztek abból, hogy minél cifrább, bizarrabb, a történethez semmilyen formában nem kapcsolódó marhaságokkal pakolják tele a maradék játékidőt. A lehető legrosszabb értelemben véve "elfranciásodik" a film, amivel alapvetően nem is lenne probléma, de a legtöbb humorforrás teljesen indokolatlan, nincs előzménye vagy következménye, a cselekményből pedig csak a legritkább esetben eredeztethetőek. Olyan érzést kelt az egész, mintha a filmnézés közben valaki mellettünk teljesen véletlenszerű vicceket mondana fel.
Francia vígjátékoknál gyakran előfordul az, hogy a színészek túljátsszák a szerepüket, és sajnos a ripacskodás a Legújabb testamentum esetében is jelen van. Sokat elmond, hogy a legkiemelkedőbb játékot a kislányt életre keltő Pili Groyne nyújtja. Francois Damiens szereplését a Bélier család, valamint a Cowboyok után elég komoly csalódással konstatáltam. Ezen felül a játékidő is totál indokolatlanul lett kétórásra duzzasztva. A történet ugyan ígéretes, de közel sem annyira masszív, hogy elbírjon ennyit. A vártnál jóval többször fullad unalomba Jaco Van Dormael mozija, amit még a relatíve sűrűn eldurrogtatott humorbombák sem tudnak feltámasztani.
Egy ígéretesen induló produkció a Legújabb testamentum, ami azonban az idő előrehaladtávál egyre banálisabbá és fárasztóbbá válik. Olyannyira, hogy időnként a nézhetetlenség határait súrolja. Abszolút kihagyható darab.
4/10
A Legújabb testamentum teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
