Nyár végén mindig van egy szellős, néhány hetes átmeneti időszak, amikor a blockbusterek már, a minőségi filmek őszi dömpingje pedig még nem fenyegeti az érkezőket - ennek megfelelően pedig a forgalmazók bezsúfolnak mindent, ami egyik kategóriában sem igazán képviseltetheti magát. Egy nem sok reménnyel közelítő játékadaptáció és reboot között viszont azért egy-egy komolyabb hangvételű darab is megpróbálja megszólítani azokat, akik már nem a szokásos nyári szórakozás kilúgozott verziójára vágynak.
Régen akadt már a mozikban igazán jó skandináv dráma, ezúttal az izlandiak tehetnek arról, hogy ez megváltozzon. A három szálból kialakuló szövevényes történet felgombolyításával az előzetes sem tudott megküzdeni, ugyanakkor az ilyen sok karaktert mozgató filmek erősségét egyébként sem lehet kihozni pár percben. Természetesen ugyanúgy csak a mű végén fog kiderülni, ha esetleg feleslegesen ültük végig ezt a két órát, de bízom benne, a szokásos északi minőség ezen az alkotáson is rajta hagyta a nyomát.
Első látásra úgy tűnik, mintha egy tévéfilm szökött volna be a mozikba Az Eichmann-show képében, de nemcsak képileg, hanem ambícióiban sem tűnik úgy, hogy megérdemelné a nagy vásznat ez a történet. Persze a filmből ettől még egy remek történelmi dráma is kinőhet, és tulajdonképpen pont az ilyen jellegű alkotások azok, amelyek kénytelenek valamit nagyon jól csinálni, hiszen más lehetőségük nincs felhívni magukra a figyelmet. Az egyetlen aggasztó jel éppen csak az, hogy már mintha az előzetesben is saját maga fontosságának hangsúlyozása jelentené ezt a figyelemfelkeltést...
Egy sikertelen próbálkozás után Hollywood ismét nekifut a Hitman-videjáték adaptálásának, az ambíció viszont úgy tűnik, ezúttal sem lett nagyobb. Ugyan stílusos képsorokat találhatunk bőven az előzetesben, és a Homelandben remek alakítást nyújtó Ruper Friend is bizakodásra adhat okot, a forgatókönyvírói poszton többek között Skip Woods fog gondoskodni arról, hogy a végeredmény pont ugyanolyan üres legyen, mint egy videojáték. Az eddigi kritikák pedig még talán ennyire sem voltak hízelgők, úgyhogy minden bizonnyal nem ez a film fogja megváltani a játékadaptációk műfaját.
Judd Apatow hiába hagyta el hű alkotótársait, Amy Schumer segítségével is egy rá jellemzően túlgondolt és lapos filmet hozott össze. Bővebben itt írtunk róla.
A Vakáció nem olyan rossz, mint amilyen a híre, de a sírva röhögős poénoktól a legnagyobb marhaságokig minden megtalálható benne. Bővebben kritikánkban.
