A nyár utolsó igazán nagy ambíciókkal rendelkező blockbustere érkezik már meg a héten (igaz, az eddigiek alapján leginkább a bukását lehet majd szuperlatívuszokkal illetni), és a szeptember előszelét megérezve többen is megpróbálnak teret nyerni: a színészből rendezővé avanzsáló sztárok átkát megtörő Joel Edgerton, egy újabb Barbie-film, egy norvég dráma és (hatalmas meglepetés) egy francia vígjáték pályázik azokra, akiket A fantasztikus négyes borzasztó kritikái elrettentettek.
Joel Edgerton is csatlakozik azon színészek közé, akik a kamera túloldalán is kipróbálják magukat, és ha hihetünk az eddigi véleményeknek, abba a csoportba sorolhatjuk, akiknek ez nem is sikerült olyan rosszul. Bár engem az előzetes képsorai és az általuk felvázolt történet leginkább az egyenesen DVD-re érkező alkotások tipikus jellegét adták vissza, úgy tűnik, a színész-rendező kamaradrámája egészen sokakat megfogott. Akármi is legyen a helyzet, az biztos, hogy a hét egyik legizgalmasabb alkotásával állunk szemben.
Oké, ez is érkezik a héten, szerintem haladjunk is tovább...
Az itt felvázolt szerelmi háromszögből rengeteg bárgyú megoldást ki lehetett volna hozni, és elképzeléseim szerint egy francia komédia minden további nélkül megtenné, ugyanakkor úgy néz ki, ezúttal a kézenfekvő poénok helyett egy sokkal komolyabb és jobban a dolgok mélyére ásó hangvétel került elő. Ha ezt sikerül következetesen végigvinni sablonos konklúziók előrángatása helyett, még azt is megkockáztatom, az év egyik meglepetésfilmje is lehet A csajom barátnőjéből - csak sajnos ezen az úton ezerszer könnyebb elbukni, mint célba érni.
A stúdió valószínűleg legrosszabb rémálmaiban sem gondolta volna, hogy a film címével a majdani Imdb-pontszámot sikerül egészen frappánsan megjósolniuk, de valljuk be, annyira elképesztően senki nem döbbent meg. Az eddigi, meglehetősen fantáziátlan promóanyagok sem indokolták, mivel tudná felülmúlni ez a reboot elődjét, és számos pletykát hallhattunk a producerek és Josh Trank rendező (egyébként a mai napig tartó) ellentétéről, amelynek köszönhetően a forgatás is teljes szétcsúszott végül. Persze ettől még nem lett volna szükségszerű egy olyan katasztrofális végeredmény, mint amilyenről az amerikai nézők már egy hete beszélnek, de egy ennyire gyenge nyári blockbusterszezont szinte törvényszerű volt, hogy egy ekkora bukta koronázzon meg. 2015 mozis csúcsidőszaka tehát egy komoly figyelmeztető jellel zárul a stúdiók felé, miszerint a szuperhős címke azért mégsem ad el mindent.
Ha már nem láthatunk egy igazán tipikus francia produkciót a héten, itt van egy, csak éppen norvég drámának (?) álcázva. Az 1001 gramm egy elképesztően ambivalens érzést keltett előzetesével bennem, mintha egyszerre akarna nagyon fennkölt, ugyanakkor szerethetően butuska lenni - utóbbi azonban mégis szükségszerűen kigáncsolja előbbit. Így tartok tőle, hogy a hatásosnak szánt mondatok és a mélynek tűnő mondanivaló inkább lesz nevetséges, mint katartikus, és ezen a művészfilmekre jellemző bizarr elemek sem tudnak majd sokat kozmetikázni.
