Nem tartozom a horvát filmgyártás nagyfogyasztói körébe, sajnos vészesen elhanyagolom ezen nemzet moziproduktumainak naprakész követését, azonban ennek a darabnak olyan vicces volt a sztorija, hogy egyszerűen muszáj volt megnéznem. Nem vártam semmit a filmtől, ezért kellemes meglepetésként ért, hogy milyen jól szórakoztam rajta, ugyanis ez egy üdítően eredeti kis vígjáték, érdemes adni neki egy esélyt!

Egy láthatóan komoly problémákkal küszködő fiatalember egy papnak gyónva elmeséli, mi történt vele. Fábián atyát (Kresimir Mikic) egy kis szigetre szólítja a szolgálat, és szomorúan konstatálja, hogy aggasztóan nőtt a halálozások és csökkent a születések száma. Muszáj valamit kitalálnia a probléma megoldására, és nem hétköznapi ötlete támad: szövetkezik a trafikossal, akinél a lakosok az óvszert vásárolják, és használatra alkalmatlanná teszi a bébigyilkos eszközöket. így örvendetesen elkezd nőni az esküvők és a keresztelők száma. Azonban az események nem várt fordulatokat vesznek...

Kár, hogy a film eleje és vége annyira kilóg a történetből, amelynek így sajnos nem sikerült igazi keretet adni, felesleges volt metafizikai síkra lépni, ha az első és utolsó pár percet elfelejtjük, egy szórakoztató vígjátékot kapunk, amin jókat lehet nevetni, ennyi van ebben a filmben és nem több, de annyira bájosan eredeti formában sikerült abszolválni ezen minimál programot, hogy még a kritika írása közben is jókat nevettem a poénokon.

Egy abszurd ötleten alapuló filmet egyre abszurdabbá alakítani nem kis feladat, ezúttal azonban sikerül, egyre inkább elfajulnak az események, mindig sikerül még egyet csavarni a történeten. Okosan a hétköznapi életet élő lakosok mindennapi problémáit nagyítják fel, megfűszerezve egy kis erotikával (ne számítson senki lepedőakrobatikára, csak jelzésértékűen jelenik meg a babagyártás folyamata a történetben). A film titka a helyzet és jellemkomikumok teljes mértékű kiaknázása, a jól megírt karakterek, az egyszerűen nagyszerű poéngyártás (csak egy-két példa: azért, hogy ne lehessen hallani, hogy a baba sír a házban, tojástartókkal fedik be a falakat, a pap a gyóntatószékből levezeti, hogyan fordulhat elő, hogy egy óvszer kiszakad, stb, stb.) Azonban a rengeteg vicces jelenet nem áll össze egységes egésszé, az alkotók a poénokért beáldozzák a történetet, ezért a hiányérzet sajnos megmarad a nézőben.

A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, mindenki jelentős jellemfejlődésen megy keresztül. A papot először nem kedvelik a lakosok, a feletteséhez húznak, aki kedves, közvetlen, míg Fábián atya alapvetően egy magának való, nyársat nyelt figura. Ő pedig azt szeretné, ha szeretnék az emberek, hízeleg a hiúságának, hogy egyre híresebb lesz a sziget a bőséges gyermekáldásnak köszönhetően, és csak egy tragédia döbbenti rá arra, hogy nem biztos, hogy a jó úton jár. A becsületes Peter minden vágya elvileg egy gyerek, gyakorlatilag viszont amikor ténylegesen megkapja, nem tud mit kezdeni a helyzettel. De az én abszolút kedvenc karakterem nem ő, hanem a nem kicsit kattant gyógyszerész, aki paranoid, fajgyűlölő és fegyvermániában szenved, de annyira túlzóan, hogy rettentően vicces. A főszereplőkön túl a lakosokat is megismerjük, akik élik a mindennapjaikat, látszólag unalmasan, valójában nagyon is érdekesen.

Egy zárt közösség nyugodt élete teljesen felbolydul, sorsok futnak zátonyra és változnak jó irányba a pap áldásos tevékenysége hatására. A humoros felszínen túl erős társadalomkritikai élt is tartalmaz a film: megkapja a magáét az egyház, az álszentség, ismét kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik, nem biztos, hogy feddhetetlen az, aki köztiszteletben áll. Szívet melengető és drámai képsorok váltják egymást, jó ritmusban, nem hétköznapi kamerabeállításokhoz van szerencsénk, az alkotók láthatóan szerettek kísérletezni, és ezzel nagyon jót tettek a filmnek. Az operatőri munka kiváló, a vágások szintén, a zenében rejlő lehetőségeket azonban nem igazán aknázták ki. 

A főszerepet alakító Kresimir Mikic tökéletes választás volt, az ő nyársat nyelt alkata rengeteg humorforrást hordoz, színészi tehetségben sincs hiány, Fábian atya figurájának minden mélységét megmutatja nekünk. Igazából mindenki jól, de nem kiválóan játszik, de Goran Bogdan kiemelkedik a többiek közül.

Nem véletlenül szerepelt nagyon jól a fesztiválokon a film, valóban egyedi és üde színfolt a rengeteg egy kaptafára készült hollywoodi vígjáték között. Vinko Bresan egy közönségbarát, szórakoztató alkotást tett le az asztalra, amelynek azonban megvannak a mélységei is. A színészvezetés jó, a jelentek érdekesek, a párbeszédek színvonala nem verdesi az egeket, de jól el lettek találva.

Egyszerű, de nagyon vicces film, igazi gyöngyszem, kár lenne kihagyni az életünkből!

7/10