Az elmúlt időszakot főként az Enterprise fedélzetén  és nagyon cool, de nem túl mélyenszántó akciófilmekkel töltöttem, úgy éreztem most jött el az ideje annak, hogy végre megnézzek egy "igazi" filmet. Olyan filmet, aminek mélysége van, és katarzist ad. Mivel mostanában sokat csalódtam, ezért biztosra mentem: Scorsese, Nihcolson,  DiCaprio, itt gond nem lehet! Régen halogatom már a Tégla megnézését, most jött el a megfelelő pillanat.

Gondolom  a rendező kilétéből mindenki rájött, hogy ez bizony nem egy matiné, hanem egy kőkemény dráma. Adva van egy erősen maffiaközegből származó fiú, Billy (DiCaprio), aki zsaru szeretne lenni. A családja miatt ezt a lehetőséget nem kapja meg, azonban felajánlják neki, hogy legyen tégla, azaz épüljön be a helyi főgengszter, Frank Costello (Nicholson, ki más?) csapatába, és segítsen elkapni. Időközben a jófiúknál új üdvöske tűnik fel Colin Sullivan (Matt Damon) személyében, akinek szintén az a feladata, hogy elkapja az isteni Jacket, csak ő törvényes eszközökkel próbálja ezt elérni. Ámde a múltja mindenkit utolér, nagyon gyorsan elmosódik a határ bűn és erény, jó és rossz között, hiszen nagyon nehéz megmaradni zsarunak, ha bűnök sorát kell elkövetni azért, hogy rossznak lássanak. A másik oldalon pedig szintén bűnök sorát kell elkövetni azért, hogy jónak lássanak. 

A film fantasztikusan jó, teljes mértékben leköti a figyelmet, ugyan van benne néhány üresjárat és túlírt párbeszéd, azonban olyan erős az atmoszféra, és olyan jó a dinamika, hogy az intenzitás végig fennmarad, egyszerűen nem ereszti a nézőt a film, teljesen beszippant a hangulata.

A forgatókönyv zseniális, a párbeszédek lehengerlőek, drámaian, nyersen, brutálisan bemutatja a maffia hétköznapi valóságát és a rendőrség korruptságát. A karakterek nagyon jól meg vannak írva, a jellemfejlődés mindegyiknél pontosan követhető, és olyan jól keverik a cselekmény szálait, hogy egyrészt nem lehet tudni, mi fog történni (konstansan ledöbbentem a fordulatokon, nem mondhatnám, hogy kliséhalmazok találhatók a filmben), másrészt pedig olyan szépen megszerkesztetten jutunk el a jófiú és a rossz fiú felcseréléséig, hogy azt tanítani kellene a forgatókönyvkurzusokon.

A rendezés elsőrangú (Scorsese ezért Scorsese!), a színészvezetés tökéletes (na mondjuk, ezt a szereplőgárdát nem volt nehéz instruálni..), az atmoszféra teremtés, a képi világ nagyon erős, ez bizony nem lányregény, itt folyamatosan törnek az orrok, karok, a fejlövés általános. Az erőszak azonban nem öncélú, az teszi hitelessé a filmet. Nemcsak maffiafilmnek tökéletes a film, hanem kriminek is. És persze a véres leszámolás sem marad el.

Nicholson szokásához híven teljes mértékben uralja a filmet, DiCapriot is, ha nem is simán, de lemossa a vászonról, lubickol a szerepében. A sokadik maffiafilmjében is tud újat mutatni, egyszerre tud halálosan félelmetes és joviális lenni, öröm nézni. Szomorú vagyok, hogy mostanában nem forgat, nagyon hiányzik a filmvászonról.

Én nem tartozom Leonardo DiCaprio rajongói közé, nagyszerű színésznek tartom, de véleményem szerint túlságosan rendezőfüggő az alakítása. Nos, ezúttal elsőrangú rendezőt kapott, ezért ragyogóan hozza a figurát, nem fukarkodik a karakter mélységének bemutatásával, rendkívül erős és meggyőző az alakítása.

Matt Damonról ugyanez nem mondható el, nem vall szégyent, de azért nem ér fel a Nicholson-DiCaprio pároshoz, azt mondanám, tisztes iparosmunkát végzett, de nem alkotott maradandót. Kár.

Mark Wahlberg mindent kihoz a szerepéből, Alec Baldwin viszont úgy látszik, csak beugrott bulizni, nem igazán vette a fáradtságot, hogy elmélyedjen a szerepében. Öröm volt újra látni Martin Sheent, Vera Farmiga azonban teljesen átlagosan alakítja a két férfi között őrlődő pszichológust.

Összességében egy nagyon erős filmhez van szerencsénk, katartikus élményt nyújt, a bűn és az erény kérdését fausti mélységekben kutatja. Ne legyenek illúzióink: nincs megváltás, csak üresség és fájdalom. 

9/10