A Pyhtonok még Isten fiából sem féltek viccet űzni, majd pont a vikingektől ijedtek volna meg. Igaz, hogy csak tartalékos volt a csapat, és voltak már jobb formában is, de ettől még simán letoltak nekünk egy olyan északi mitológiás katyvaszt, hogy máig jókat tudunk vidulni a legjobb poénokon. Az Erik, a viking nem lett akkora klasszikus, mint a Biran élete vagy a Gyalog galopp, méltán, hiszen nem érte el ezeknek a korszakos remekműveknek a szívonalát, és nem is hivatalos Monty Python-film, hiszen nem minden tag vett részt az elkészítésében, de ettől még szakadtunk a nevetéstől ijfabb éveinkben ezen is. A szinkron, mint mindig, most is kiváló lett, így olyan aranyköpésekkel lettünk gazdagabbak, mint pl: "Tud valaki egy jó vízbefulladási nótát?" "Kis fuvallat vagyok, enyhe szellő!" Az összhatás nem lett felejthetetlen, az igazi formátum hiányzik ebből az alkotásból, de ettől még jókat lehet rajta nevetni ma is. A vikingek kellőképpen kifigurázásra kerültek, de a poéngyár nem tart ki a film végéig, akad üresjárat is, és a technikai avulás sem tett jót a filmnek, nagyon látszanak a trükkök, ami önmagában még nem lenne zavaró, de az igen, hogy sajnos a humor sem volt időtálló ebben az alkotásban. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, de ne várjunk tőle túl sokat, és akkor jól fogunk szórakozni rajta.

Vikingéknél kitört a Ragnarök, világvége van, napsugár zéró, szürkeség és dögunalom mindenfelé, így hát az olyan alantas örömök kerültek előtérbe, mint az öldöklés vagy a nemi erőszak. Ez utóbbi nem igazán megy Eriknek (Tim Robbins), lelkiismeretfurdalása van egy szép lány halála miatt meg egyébként is elege van mindenből, úgyhogy amikor megtudja, hogy ha elmegy Atlantiszra, megszerzi a csodakürtöt, és megfújja, akkor 1. eljut Asgardba, 2. felébreszti az isteneket, 3. hazajut, nem gondolkodik sokat, felpakolja a vikingeket és elhúznak túrázni egyet az ismeretlenbe. Az útjukon sok férfias kaland vár rájuk...

Magához képest eléggé takaréklángon lobog a python-i zsenialitás, pedig itt van Terry Jones (ő írta és rendezte a filmet) és John Cleese, de azért a többiek nagyon fájóan hiányoztak a projektből. Ne legyünk igazságtalanok, jó kis vígjáték ez, de az alkotóktól alapjáraton elvárnánk a zsenialitást, ehhez képest kapunk egy vicces kis semmiséget, ami nem rossz, de volt ez már sokkal jobb is. Tim Robbins jó választás volt a főszerepre (Rátóti Zoltán pedig remekül magyarította), a többiek sem vallottak szégyent, de az akkor is csak egy viszonylag jól sikerült matiné, nem több.

A film legnagyobb erénye, hogy egyáltalán nem veszi magát komolyan, kár, hogy a poénok nagy része nem állta ki az idő próbáját, nem sok idézet lett belőle klasszikus, pedig amúgy nem gyenge a felhozatal (abszolút kedvenc: "Nem így akartam. Nem tehetsz róla, ez áll a forgatókönyvben"), csak hát az igazi kaliber hiányzik a filmből, ezért nem lett olyan emlékezetes, mint Terry Jones korábbi rendezései. A vikingek világa talán nem olyan sokrétű, mint a középkor vagy a vallás, de ettől még lehetett volna ennél sokkal sziporkázóbb a forgatókönyv, a helyzet és jellemkomikumok sem kerültek igazán kihasználásra, ahogyan a karakterek is csak felületesen lettek felvázolva (ld. John Cleese szerepét, amelynek vannak zseniális pillanatai, de összességében nem lett belőle fajsúlyos ellenfél). A Valhallából és az északi istenekből is sokkal többet ki lehetett volna hozni, ahogyan összességében az egész filmből is.

Nem olyan gyengus ez az alkotás, mint amilyennek lefestem, de hát a pythonokat csak saját magukhoz lehet mérni, még akkor is, ha amúgy jókat lehet nevetni a filmen. Jól kezdődik a vígjáték, aztán szépen lassan ellaposodik, a vége sem az igazi. Nyilván sokat számítanak az azóta eltelt évek, tinikoromban még el tudott varázsolni a szivárványhíd, Asgard és a Valhalla, de mostanra nem kicsit koptak meg a díszletek, ahogyan sajnos a poénok is. Egyáltalán nem unalmas a film, egyszeri szórakozásnak simán elmegy még ma is, de ennél többet ne várjunk tőle.

Szerethető, de nem igazán jelentős alkotáshoz van szerencsénk, ha el tudunk vonatkoztatni a klasszikus elődöktől, és lelazítunk, akkor egy jó kis vikinges vígjátékot kapunk, ami a saját műfajában jól muzsikál, vagyis nem tévedünk vele nagyot, ha fel akarunk dobni vele egy unalmas estét. Mert megfelelő hangulatban jól tudnak működni az olyan poénok, mint pl: "Küzdj az életemért, te gyáva!", "Ez izgalmasabb, mint felfedezni Amerikát. Azt meghagyjuk Kolumbusznak.". De azért megmarad a hiányérzet...

6/10

Az Erik, a viking teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.