Amíg a halhatatlanság ideje el nem jön, akkor bizonyos tekintetben valószínűleg állandó témát fog szolgáltatni a halál. Van aki fél tőle, van aki feszengve beszél róla, van aki oldottabbra próbálja venni a figurát, de olyanok is akadnak, akik ezeket ötvözik, és alkalomadtán még filmet is forgatnak róla. Így tett Bille August is, aki a megtévesztő magyar cím ellenére nem egy nyálas romantikus ömlengést tett le az asztalra, hanem egy érzelmes, helyenként nagyon megindító családi drámát.

A film meglehetősen bizarr alapfelállással operál: adott egy idős hölgy, aki súlyos betegségben szenved, ami idővel bénuláshoz, majd mesterséges életben tartáshoz vezetve. Férjével közösen úgy döntenek, hogy ezt az időszakot nem várják meg, hanem amíg még a nő képességei adottak, addig egy öngyilkosságnak álcázott fulladásos módszerrel akarnak véget vetni az életének. Kérésükre több generációnyi családtag összegyűlik, hogy egy mozgalmas hétvége keretein belül méltó módon el tudják búcsúztatni a nőt.

A film felépítése részben emlékeztet az Őslakó című egészen zseniális sci-fi-re. A Csendes szív esetében is rengeteg az érvelés-ellenérvelés szellemében zajló párbeszéd, hiszen vannak a családban olyanok, akik ellenkező véleményeket vallanak az eutanáziáról, és még azelőtt próbálják egymást meggyőzni a saját igazukról, mielőtt túl késő lenne. Ezek a pontjai kifejezetten jól működnek a filmnek, ugyanis hiteles karaktereket kapunk, hihető dialógusokkal, és őszintének ható érzelmekkel. Az összképet azonban közel sem nevezném tökéletesnek. A film eleje például kifejezetten lassú, a történet nehezen indul be, kissé időigényes, mire felvesszük a fonalat.

Színészi játékok terén egyáltalán nem vall szégyent a film, sőt. A legtöbben végig komor, kimért profizmussal alakítanak, külön kiemelném Danica Curcic-t, aki érzelemgazdag játékával nyújt maradandó élményt. Ugyanakkor a Csendes szív hangulata meglehetősen ingadozó: sokszor inkább a drámai stíluson van a hangsúly, aztán a legváratlanabb pillanatokban egészen frappáns módon beillesztenek az alkotók a képbe egy nem odaillő, már-már szürreálisnak tűnő humorforrást. A sok pozitívumot azonban valamelyest beárnyékolják az üresjáratok, az ötlettelen időhúzások, amelyek a film közepe táján a kelleténél jóval többször tűnnek fel.

A Csendes szív abszolút nézhető és élvezhető darab, de olyan hibákat tud felmutatni, amelyeknek köszönhetően gyakran unalmassá válik a röpke másfél órás játékidő.

7/10

A Csendes szív teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán