Nem a fizikai erőszak töri meg az embereket, hanem a lelki. Ebben a filmben mérnöki pontossággal mutatja be Sidney Lumet, hogyan zajlik ez a folyamat, ahogyan azt is, hogyan lehet okosan fellázadni az embertelen körülmények ellen, és azt is, hogy az emberi természet erősebb, mint az észérvek. Sokat hallottam már erről a filmről, most jött el az ideje, hogy megnézzem. Nos, két óra tömény tisztítótűz várja a nézőt, régen láttam ilyen erős drámát, még mindig a hatása alatt vagyok.

A második világháború idején járunk, egy brit katonai táborban. A tábornak névleg van ugyan parancsnoka, de az igazi vezető Wilson (Harry Andrews), aki meggyőződéses katona, ő a felelős azért, hogy fegyelem legyen a zárt közösségben. 25 éve nem talált méltó ellenfélre, azonban az újoncok között azonnal feltűnik neki Joe Roberts (Sean Connery), aki parancsmegtagadásért került erre a pokoli helyre. Nem meglepő, hogy most sem tűri csendben az embertelen körülményeket, a felügyelők kegyetlenségét. Cellatársai eleinte hallani sem akarnak róla, hogy szembeszálljanak Wilsonnal, azonban egyik társuk halála mindent megváltoztat...

Már a kezdet is erős, egy katona küzd a dombbal, azonnal látja a néző, milyen pokoli helyen járunk. Nagyon jó dramaturgiai húzás, hogy a boldogan szabaduló katonák mellett elhalad az a kis teherautó, amely az újoncokat hozza. Tele van ilyen zseniális képekkel a film, elsősorban a jól eltalált kamerabeállításoknak köszönhetően sikerül megteremteni azt az atmoszférát, amitől a néző folyamatosan rosszul érzi magát. Fizikai erőszakot szinte nem is látunk, de a lelki hadviselést borzalmasan nehéz elviselni (mert bizony ott hamar ott találjuk magunkat a történetben, nem is ereszt el bennünket egészen a végéig, a szereplőkkel együtt éljük végig az eseményeket, olyannyira, hogy a lázadási jelenetben én is szinte elkezdtem kiabálni).

A forgatókönyv nagyon jól sikerült, brutál erős drámát kapunk, pusztán néhány jelenetnél zökkentem ki a filmből. A karakterek nagyon jól meg lettek írva, nem csak Roberts és Wilson alakjára igaz ez, hanem minden szereplőre. Tökéletes jellemrajzot kapunk az egy cellában összezsúfolódott bajtársakról, a magát erősnek mutató, de valójában gyáva McGarth-ról, a felszínes, majd a nyomásba lassan beleőrülő Jacko Kingről  - akinek alakja lehetőséget ad a rendezőnek arra is, hogy nem kevés társadalompolitikai élt csempészve a filmbe, bemutassa, hogyan viszonyultak akkoriban a négerekhez a többiek - , a túlélőművész Bartlett-en át a nem ebbe a világba való, és ezért tragikus sorsú Stevens-ig. A felügyelők is önálló egyéniségek: a kiégett, emberséges Harris, a brutálisan kegyetlen Williams, az ingatag orvos, a súlytalan parancsnok alakjáról egytől egyig kiváló jellemrajzot ad a film.

Roberts először figyel, felméri az erőviszonyokat, a lehetőségeket, a társakat, a felügyelőket, majd megragadja a kínálkozó lehetőséget, hogy Wilson tekintélyét lerombolja. Méltó ellenfélre talált, hiszen Wilson szintén kiváló pszichológiai érzékkel rendelkezik, zseniális, ahogy a lázadásnál megfordítja a hangulatot. Kettejük szellemi harca átszövi a filmet, lassan, de biztosan kerekedik Roberts a magabiztos Wilson fölé. Az idegek és a manipuláció csatája ez, katartikus erejű dráma.

Sean Connery-ből  senki sem nézte ki, hogy valóban jó színész (mindenki James Bondot látta benne), ezért mindent beleadott ebbe az alakításba, ezúttal nem a sármjával hódított, hanem a jellemábrázoló képességével. A karakter minden színét megmutatta, ráadásul méltó ellenfelet kapott Harry Andrews személyében, aki szintén kiválóan játszott, így nagyon jól működött a párosuk a filmben. Mindenki jól alakítja a szerepét, de Ossie Davis Jacko King szerepében még ebből a kiváló szereplőgárdából is kitűnik.

Sidney Lumet kiváló rendező, ez a film pedig különösen jól sikerült, köszönhetően a kiváló forgatókönyvnek, az operatőri munkának, és a színészi alakításoknak. A színészvezetés kiváló, a jelenetek erősek, a párbeszédek intenzívek, a történet íve kerek, a sokrétű mondanivalót brutális erővel zúdítja a nézőre a film.

Katartikus erejű alkotás Sidney Lumet-től, kötelező darab!

9/10