Egy külön értekezést megérne, miért nem tud a fantasy műfaj (néhány kivételt leszámítva) érvényesülni a filmvásznon, mindenesetre a népszerű könyves franchise-ok adaptációin kívül nem sok önálló produkció tűnt fel ebben a stílusban. Azonban ha fel is tűnne egy, biztosan nem egy szinte amatőr, low-budget filmtől várnánk azt, hogy majd megtöri ezt a szabályszerűséget. De szerencsére léteznek még hasonló kellemes csalódások.

Amikor este mindenki nyugovóra tér, két erő veszi át a hatalmat a világ felett: a mesemondók, akik a szép álmokért felelnek, és az incubus-ok, akiknek a rémálmokat köszönhetjük. A két társaság folyamatosan küzd egymással, de a fizikai világra nincs kihatásuk. Ebbe a harcba csöppen bele Ink, aki elrabolja egy kislány lelkét annak reményében, hogy ennek köszönhetően ő is incubus-szá válhat.

Egyszerűen felfoghatatlan, minden hátráltató tényező ellenére mennyire profi munka ez a produkció. Jamin Winans egyszerre írt egy remekbe szabott forgatókönyvet, tökéletesen megrendezte, majd megvágta, és még egy John Murphy-t idéző zenét is komponált hozzá. Még néhány egyszerű, de annál ötletesebb vizuális effekt is belefért, illetve a kiválóan megkoreografált közelharcokról sem feledkezhetek el, amelyek mögött egészen komoly kaszkadőrmunka lehet.

A szkript fő történetszála egy relatíve egyszerű, de szinte elemi erővel megrajzolt drámai történet, amelyet remek mitológiával és karakterekkel sikerült kiegészíteni. Szereplőinket sem mondanám túl komplexnek, de a rájuk jutó elenyésző mennyiségű játékidő egészen sallangmentesen építi fel őket. De nem elhanyagolható a félig-meddig amatőr színészek munkája sem, akik a legvisszafogottabb karaktert is meg tudják tölteni élettel.

Az egyetlen kifejezetten negatív eleme a műnek a fényképezés, amely majdnem az egész élményt elrontja. Ennyire rosszul beállított, élettelen színvilágú, sok esetben gyenge képminőségű filmet ritkán látni. Pedig rám még azt sem lehetne mondani, hogy eltartott kisujjal fikáznék egy operatőrt, mert a vásznon látott fekete szín színkódja kicsit eltér az RGB-standardtól, de itt bizony engem is sikerült már kiborítani.

Emiatt még akár azt is megkockáztatom, ez az alkotás megérdemel egy remake-et, ahol lenne pénz esetleg nagyobb szabású díszletekre, effektekre is, de egy normális fényképezésre biztosan. Addig is viszont egy kötelező darab, és egy egészen elképesztő teljesítmény.

9/10