Mielőtt még Danny Boyle-t utolérte volna a hype és nekiállt volna életrajzi jellegű, Oscart célzó filmeket gyártani, már bőven megalkotta pályafutása legkiválóbb alkotásait, közöttük is az évtized egyik legjobb sci-fi-jét, a Napfényt.

50 év múlva a Nap kihalóban van, ezért egy csapatnyi asztronautát küldenek fel abból a célból, hogy egy speciális űrhajó segítségével eljuttassanak egy atomtöltetet a csillagunkba, amely majd újraéleszti azt. Azonban a film nem az ő történetüket mutatja be, ugyanis az első űrhajó nyom nélkül eltűnik, és egy másik hajó nyolcfős legénységének kell teljesítenie a megbízást (Cillian Murphy, Chris Evans, Rose Byrne és Cliff Curtis az ismertebb nevek innen)

A forgatókönyv Alex Garland (28 nappal később) műve, ennek köszönhetően végig fordulatos és izgalmas. Ritkán fordul elő, hogy ennyire leköt engem egy film, de itt most egy pillanatig se fordult meg a fejemben, hogy az órára nézzek. Néhány negatívum vele kapcsolatban, hogy talán néhol kicsit túl van erőltetve Murphy híres törvénye, hogy elegendő történésre adjanak okot. A karakterek is enyhén végletesek, de az események közepette többre nincs is idő, és a konfliktusaik tulajdonképpen így is eléggé eseménydúsak és érdekfeszítőek. Valamint talán a film mondanivalója is enyhén zavaros és erőltetett.

Különösebben zseniálisan megalkotott karakterek és színészi nagyságok nem jellemzik az alkotást, viszont szereplőgárda így is jól teljesít.(Hozzáteszem ismét, nem karakterdrámáról van szó, tehát nem is ezen van a hangsúly.) A film legnagyobb érdeme azonban a rendezés és az operatőri munka. A jelenetek többsége bámulatosan és nagyon hatásosan van megcsinálva, és erre még rátesz egy lapáttal a remek fényképezés, amely kiválóan adja át a Nap színeit és az égitest megrendítő szépségét. A hangulatot pedig csak fokozza John Murphy (nem, nem az a Murphy, akit korábban említettem) zenéje, amelyről túlzás nélkül merem kijelenteni, hogy a világ egyik legjobbja filmzenék terén, és rendre beleborzongtam egy-egy jelenetnél.

 A Napfény tehát néhány apróságtól eltekintve korunk egyik legjobb, de mindenképpen leggyönyörűbb műve, a manapság eléggé elhanyagolt sci-fi műfajában pedig messze maga mögött hagyja a mezőnyt.

9/10

utóiratként pedig álljon itt John Murphy munkájának legjobb részlete: