Könyvkritika: Kitty Bich Thuy Ta: A varázsecset és az elvarázsolt festmények (2018)
2018. szeptember 29. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Kitty Bich Thuy Ta: A varázsecset és az elvarázsolt festmények (2018)

Kissé még elnagyolt ecsetvonásokkal megrajzolt, de elképesztően eredeti fantasy.

Egy elsőkönyves szerzőnél nem árt egy jól eltalált borító, mert az olvasó így simán bele tud szeretni első pillantásra a könyvbe. Velem is ez történt, alig vártam, hogy kézbe vegyem ezt a kis szépséget, és már bele is vetettem magam Ben és Maya történetébe. Kicsit nehezen…

Könyvkritika: Bobbie Peers: Kriptoportál (William Wenton 2.) (2018)
2018. szeptember 17. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: Bobbie Peers: Kriptoportál (William Wenton 2.) (2018)

Egyáltalán nem kelt csalódást a folytatás, jó kis kaland ez.

A lurídium köszöni szépen jól van, és jóval nagyobb veszélyt jelent a világunkra, mint hittük volna. William Wenton végre visszatért, és nagyobb bajban van, mint valaha. Az már az előző részből is sejthető volt, hogy lesz még gond a lurídiummal, de azt nem gondoltam volna, hogy ekkora dimenziót fog…

Könyvkritika: Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása (2018)
2018. szeptember 15. írta: P.A. Doorman

Könyvkritika: Neal Stephenson – Nicole Galland: A D.O.D.O. felemelkedése és bukása (2018)

A mágiához Schrödinger macskáján át vezet az út!

Biztos vagyok benne, hogy a különböző fétisek száma szinte megszámlálhatatlanul van jelen ebben a szép nagyvilágban. Ehhez a számhoz tett hozzá egy újabb darabot Neal Stephenson és Nicole Galland A D.O.D.O felemelkedése és bukása című művével. Biztosra veszem, hogy a szerzőpáros a könyvben…

Képregénykritika: Dragonero - A sötét erőd (2018)
2018. augusztus 29. írta: P.A. Doorman

Képregénykritika: Dragonero - A sötét erőd (2018)

A taljánföldi fantasy tovább folytatódik

  Ahogyan a régi mondás tartja, az elégedett vásárló a legjobb cégér. Valami hasonlót lehet elmondani a Dragonero sorozatról is. Igazából még csak épp, hogy elkezdett beolvadni a magyar geek köztudatba ez az Olaszországból importált fantasy, de már az egyik legnagyobb…

Könyvkritika: N. K. Jemisin: A megkövült égbolt (2018)
2018. augusztus 20. írta: chipolino

Könyvkritika: N. K. Jemisin: A megkövült égbolt (2018)

„(…) nem csak egyféleképpen lehet embernek lenni.”

    N. K. Jemisin tegnap történelmet írt: A megtört föld-trilógia mindhárom kötete Hugo-díjas. A trilógia első kötetéről itt: https://smokingbarrels.blog.hu/2016/08/11/konykritika_n_k_jemisin_az_otodik_evszak a másodikról itt:…

Könyvkritika: V.E. Schwab: A Fényigéző (2018)
2018. július 16. írta: FilmBaráth

Könyvkritika: V.E. Schwab: A Fényigéző (2018)

Az antarikhoz képest a Bosszúállók nyeretlen kétévesek

Anoshe. Viszlát egy újabb napig, ahogyan az arnes-iak mondják. Ilyennek kell lennie egy trilógia zárókötetének, ha nem akar tucatdarab lenni. Keserédes a búcsú, hiszen maradnak elvarratlan szálak, amelyekből akár egy újabb trilógia is kinőhet, mégis úgy érezzük, hogy így kerek…

Könyvkritika: Laini Taylor: A különös álmodozó (2018)
2018. július 13. írta: chipolino

Könyvkritika: Laini Taylor: A különös álmodozó (2018)

„– Gyönyörű és szörnyekkel teli? – Mint a legjobb történetek mind.”

Ez a könyv fantasztikus. Nem hibátlan, messze nem, de aki hisz a történetek erejében, aki kívánta már, hogy bárcsak az álmaiban szereplő valóságot élhetné, az nagyon fogja szeretni. Laini Taylor olyan világot teremtett álmokból, mítoszokból, az emberek legősibb félelmeiből és…

Képregénykritika: Dragonero - A sárkány vére (2018)
2018. július 10. írta: P.A. Doorman

Képregénykritika: Dragonero - A sárkány vére (2018)

A Taljánföldi orkok támadása

Az igazat megvallva nem vagyok nagy képregényrajongó, a műfaj maga még elég ismeretlen számomra. Utoljára kamaszkoromban olvastam képregényeket, de itt nem kell valami nagy tartalmú alkotásra gondolni. Tinédzserkorom kedvencei voltak a Zseb Garfieldok és pár Kázmér és Huba…

Könyvkritika: Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)
2018. július 06. írta: chipolino

Könyvkritika: Veres Attila: Éjféli iskolák (2018)

„Mert végső soron minden történet álom; így ez a kötet, mint minden novelláskötet, álmok gyűjteménye.”

Nehezen tudom eldönteni, mennyire lelkesedem Veres Attila novelláskötetéért. Az elején úgy gondoltam, te jó ég, végre, mennyire kellett már egy ilyen, a vége felé azonban néhány novella kifejezetten taszított. Ahogy a szerző is írja a kötet végén lévő utószóban, ezeknek a…