Oravecz Imre életműve az egyik legfontosabb a kortárs magyar irodalomban, a Távozó fa (2015, cikkünk itt található) óta pedig nem olvashattunk tőle friss kötetet (a Magvető Kiadó életműkiadásából A megfelelő napról írtunk legutóbb, cikkünk itt található). Az Alkonynapló nem verseskötet, hanem…
Boldizsár Ildikót olvasni nekem mindig különleges élmény – egyedi, össze nem téveszthető hangulata van a meséinek, amelyek mindig többrétegűek, egyszerre tudnak adni a gyerekeknek és a felnőtteknek. Az Amália útjai sorozat első két kötete már megjelent korábban, ez a harmadik viszont igazi újdonság,…
Oravecz Imre a legkedvencebb kedvenc kortárs költőm, és borzasztó hálás vagyok a Magvető Kiadónak, hogy méltó kivitelben szépen lassan újra kiadja az életművet. Több kötetről írtunk már véleményt a blogon (legutóbb itt), és nem titok, hogy a legnagyobb kedvencem a Távozó fa, de ez a kötet…
Végéhez érkezett az Évszakok-tetralógia (az Őszről vélemény itt), melyben egy édesapa mutatja meg lányának az őket körülvevő világot. Ez a kötet a legvaskosabb a négy közül, és a Tavasz után itt Knausgård visszatér a másik két kötetben megismert esszés formához, ezen kívül pedig rengeteg…
Bevallom, előzetesen nem sokat tudtam a könyvben leírt eseményekről, ezért is akartam elolvasni, illetve mert szerettem volna valami rövid, de velős szépirodalmat olvasni. Ennek a kötet tökéletesen eleget tett: alig tudtam letenni, vitt magával egészen a végéig, ami viszont nekem sajnos kicsit…
Régóta szerettem volna már olvasni valamit Knausgårdtól – tudom, hogy megkerülhetetlen név a kortárs szépprózában, de a monumentális Harcomtól eddig még mindig visszatartott valami. Volt, hogy a terjedelme, volt, hogy az első kötet témája – nyomasztó élményre most nemigen vágyom. Ezért is örültem,…
Teljesen vakon vágtam bele ebbe a mesekönyvbe, így utánanézve döbbenten tapasztaltam, hogy az eredeti kiadása 1991-es, azaz már harminc éves, én mégis csak most futottam bele. Leginkább a borítója ragadta meg a figyelmemet, illetve a szerző személye, akitől egy ideje terveztem már olvasni, így…
Rendhagyó listát állítottam össze az év vége felé közeledve. Olyan műveket válogattam két csokorba szedve, amelyek nem túl régiek, de nem is teljesen friss megjelenések - az évtized végének érdekes, izgalmas könyvmegjelenései a világ minden tájáról, amelyekkel lehet, hogy találkoztál már, de ha…
A világra rászabaduló covid-19 előtti időkben a tavasz és a nyár két nagy könyves eseménytől volt hangos: jellemzően áprilisban rendezték meg a Könyvfesztivált, ahol beindulhatott az év nagy megjelenéseinek dömpingje, és ha nem dúskáltunk volna már ekkor is kellőképp az új szerzeményekben, a nyár…
Ismét eltelt egy évtized. Száguldunk a jövőbe, és nem tudjuk, mit hoz a holnap. Egy globális, veszélyes vírus tartja sakkban a világot, klímakatasztrófa fenyeget, és a világpolitikai helyzet is bőven okot ad az aggodalomra. Mindeközben ismét a Holdra készülünk, aprólékosabban kutatjuk az emberi…
A Magvető Kiadó két gyermekirodalmi újdonságát olvastuk (illetve olvastam fel) most, és ugyan a Kiadó fő profilja inkább a felnőtt szépirodalom, én mindig nagy elvárásokkal veszem kézbe a gyermekeknek szóló kiadványaikat is. Grecsó Krisztián gyermekverses kötete igazi meglepetés, az eddigi írásai…
Ulickajától még mindig csak rövidprózákat olvastam, és lehet, hogy ez már így is marad; ez a mostani forgatókönyv is igen rövid, mindössze 93 oldal. Idén ez már a második Ulickaja-kötet a Magvetőnél (A lélek testéről novelláskötetről kritika itt), amiért én nagyon hálás vagyok. Ulickaja nekem az az…
Grecsó Krisztián az egyik legsikeresebb magyar nyelvű író napjainkban, sőt, ismertsége és kedveltsége bőven túlmutat már a szépirodalom rajongótáborán. Ehhez mérten témái is egyre szélesebb közönséget szólítanak meg, bár novellásköteteiben eddig is jellemző motívum volt a vidéken élő átlagember…