Sokak számára valószínűleg már különcködésnek számítana megnézni egy iráni horrort, amit bizonyára csak azért hájpol hónapok óta a nemzetközi filmes sajtó, mert nem amerikai, és az milyen hipszter dolog már. Ráadásul még egy ilyen kattintás- és hatásvadász…
Park Chan-Wook is azok közé az alkotók közé tartozik, akik bármilyen témához nyúlnak is, egyedi felfogásuk miatt az mindenképpen különlegessé formálódik a kezük között. A szobalányról is éppen elégséges annyit tudni előzetesen, hogy a rendező markáns kézjegye tökéletesen felismerhető rajta, sőt,…
Sok rendező álmodik olyan sikerről, mint amilyenben a Nader és Siminnek, és rajta keresztül a rendező Ashgar Farhadinak része volt. Az Oscar-győzelem ennek csak kisebbik része volt: sok kényszerből kikiáltott díjazottat láttunk már, de ez a film még sokáig a közbeszédben és a…
A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni
Amikor a fesztivált Juliette Binoche azzal a gondolattal nyitotta meg, hogy a filmeknek az emberek egymáshoz közelebb hozása, a világra való nyitottság megteremtése az egyik fő feladatuk, nem is gondoltam, a mezőny…
A The Wailing révén már láthattunk idén egy horrort Koreából, és ha ehhez hozzáveszem azt, hogy még élénken él az emlékezetünkben a Snowpiercer, amely a Train to Busanhoz hasonlóan szintén a vonatot használta közegként egy hasonló típusú műhöz, mint valami rokonság rajzolódna ki a távol-keleti…
A filmet a Jameson CineFesten volt lehetőségem megtekinteni
Az egzotikus országokból érkező, de főleg a távol-keleti drámákkal kapcsolatban mindig komoly félelem, hogy az európai nézők számára mennyire átélhető, közvetíthető a benne felvázolt környezet, és a szereplők reakciói mennyire adódnak az…
Mostanság sokan panaszkodnak azzal kapcsolatban, hogy kevés a jó horror film. Tény és való, hogy a műfaj nem az aranykorát éli, de ezzel együtt is úgy gondolom, hogy az iménti kijelentés nem állja meg a helyét, hiszen vannak bizony jól sikerült alkotások. Ilyen például a The Witch, ami egészen…
Sziasztok, 20legendd vagyok, még új itt a blogon. A nevemmel korábban találkozhattatok már néhányszor a Sorozatjunkie vendégblogger szekciójában, ám a jövőben itt tervezem publikálni a gondolataimat, elsősorban ismeretlenebb filmekről, sorozatokról. Íme az első írásom…
Általánosságban elmondható, hogy sok minden elkerüli a hazai mozitermeket, de a távol-keleti filmművészet gyöngyszemei és közöttük is a japán animáció képviselői olyan ritkán bukkannak fel, hogy szinte minden egyes alkalom, amikor ez megtörténik az piros betűs moziünnepnek számíthat az animerajongók…
Első könyvkritikám tárgyának egy olyan szerző regényét választottam, akinek a mai napig csak egyetlen regénye jelent meg, de az zajos világsikert ért el. A japán Takami Kósunról van szól, és annak Battle Royale (továbbiakban: BR) című botrányos történetéről, amelyben középiskolás fiúk és lányok…
A világ (filmes szempontból) távolabbi sarkaiból érkező filmekbe mindig azzal a reménnyel vágok bele, hogy ha nem is utolérhetetlen filmélménnyel fogok gazdagodni, legalább az átlagostól kicsit (nagyon) eltérő darabbal találkozom majd. Éppen ezért ilyenkor talán a türelmem is…
A japán történelem egyik legmeghatározóbb és legfájóbb pontja a második világháború végén végrehajtott két atomtámadás, amelyet áldozatként iszonyatosan nagy lelkierővel lehetett csak feldolgozni. Nem véletlenül jelenik meg ez a motívum rendre a filmművészetükben is,…
NY124 (Darvas Tamás) kritikáját itt olvashatjátok
Abban az időben, amikor a hidegháborús felek részéről kizárólag az atomháborútól való rettegés töltötte fel az irodalmat és a filmművészetet, Japánban egy Hayao Miyazaki nevű rajzfilmes előállt egy azóta is meghatározó…
A filmet a Titanic Filmfesztivál keretében volt lehetőségem megtekinteni.
Alig lehetett húsz ember a teremben, de egyáltalán nem csodálkozom. Mégis ki nézne meg egy vietnámi Dosztojevszkij adaptációt. Ha ti is így gondoljátok, akkor ti jártatok jobban.
Thien (Dustin Nguyen) egy…