Egy újabb kiváló történelmi regény. Bíró Szabolcs hihetetlen írói tettet hajtott végre, már a tizedik könyvében tudta tartani a tőle megszokott minőséget, és bár ezúttal egy karcsúbb kötetet kaptunk tőle, mégis minden sora arany. Az Anjouk sorozat egy monumentális vállalkozás, az Anjou királyok korát tárja elénk a regényfolyam, amely elérkezett a tizedik részéhez, és 1356-hoz. Lajos király ül a trónon, aki egy igazi lovagkirály, sokat hadakozik, és ő maga irányítja a csapatait, miközben a politika boszorkánykonyhájában is egyre otthonosabban mozog. Ennek eredményeként ezúttal Dalmáciáért száll hadba, nem is kisebb ellenféllel szemben, mint Velence, a kétéves hadjáratról szerezhetünk ismereteket, azonban ez nem egy száraz történelmi tabló, nagyon is él és lüktet a történet, mert emberek sorsán keresztül mutatja be az író a történéseket. Megismerhetjük Bátor Szilárd újabb kalandjait, azonban ezúttal nem ő a főszereplő, hanem Lajos király, aki nem fél ármányt sem bevetni a siker elérése érdekében, a borítón jelzett sakkjátszmát kiválóan játssza, a hadszíntéren és a politikában egyaránt, melynek eredményeként természetesen diadalt arat Velence felett, de addig még sok minden történik. Egyetlen percre sem válik unalmassá a sztori, viszi magával a könyv az olvasót, le sem lehet tenni, tényleg az az egyetlen hibája, hogy egy picit rövid, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, hiszen ez egy felvezető kötet, egy újabb három részes eseménysor bevezetője. Az előző részhez képest sokat világosodott a tónus, de nem lett könnyedebb a hangvétel, ez a kor nagyon véres és kegyetlen volt, ismét képet kaphattunk a középkori harcokról, látszik, hogy a szerző ennek az időszaknak nagy ismerője, és úgy tudja átadni tudását, hogy szórakoztatva tanít. Öröm látni, ahogyan könyvről könyvre jobban ír, mélyülnek a karakterek, egyre magabiztosabban kezeli a tollat, kiválóan vezeti a történetet, jól szövi a szálakat, elmesél mindent az adott korról, de úgy, hogy érdekes legyen, miközben az események is haladnak előre a maguk rendjében. Kiváló történelmi regény, a maga műfajának kiemelkedő darabja, mindenkinek csak ajánlani tudom az elolvasását.

Bátor Szilárd békésen vezeti kis uradalmát, azonban egyszer csak elkapja a harci hév, újra csatázni akar, ezért kapóra jön neki a király dalmáciai hadjárata. A színtérre érve találkozik régi barátaival, a Lackfiakkal, Toldi Miklóssal, Böngérrel, Zlatannal, de egy ellenséget is szerez magának. Ráadásul a sátrában talál egy fiatal kun lányt, Deédest, aki túlságosan is hasonlít elhunyt feleségére, Csengelére...

Hatalmas kedvenceim  a Bátorok, mindannyian igazi hősök, akiknek megvan az emberi gyengeségük is, de Szilárd különösen a szívem csücske, mert  hihetetlenül gazdag utat járt be, amíg eljutott a viszonylagos békéig, amelyet azonban most egyszerre csak felrúg. Ő maga sem érti, miért teszi ezt, hiszen szép család és erős birtok várja otthon, neki azonban mégis hiányzik a csatazaj, ezért már nem fiatalon úgy dönt, csatlakozik a király dalmáciai hadjáratához. Jómagam a történelem szerelmese vagyok, azonban erről a hadjáratról még nem hallottam, ezért nagyon kíváncsian olvastam végig ezt a kötetet, rengeteg ismeretre tehettem szert a kor politikai, hadi, és emberi viszonyairól, megismertem uralkodókat és a pápát, de közembereket is, és ez az egész adta ki ennek a regénynek minden színét. Nagyon érdekes volt többféle szempontból megismerni az eseményeket, mert miközben Lajos király a maga nagyhatalmi sakkjátszmáját játszotta, a katonák élték az életüket, harcoltak, és beszélgettek, hősök születtek és haltak meg, ez már csak így ment akkoriban. Letehetetlen a könyv, a sorozat igazi titka a Bátorokon kívül az, hogy olyan jól mesél emberi sorsokról, hogy mindig kíváncsi lesz az olvasó a folytatásra. Mindeközben bepillantást nyerünk a politika boszorkánykonyhájába is, amely nagyon összetett volt, nem volt olyan egyszerű Velencét legyőzni, hiszen nemcsak a hadszíntéren folyt a küzdelem, hanem politikai síkon is. Lajos tényleg nagy sakkjátékos volt, túltett még a dózsén is, aki szintén nem volt kispályás versenyző, nem beszélve a pápáról. 

A katonák nem sokat értettek Lajos nagypolitikai húzásaiból, de a maguk szintjén nagyon is felfogták, hogy mi a tétje a hadjáratnak, ezért nem fogták vissza magukat,  teljes gőzzel harcoltak a királyért. Nem mindenki tért haza a hadjáratról, de hát a háború már csak ilyen, nincs hiány csatákból sem, de a könyv igazi erőssége a karakterekben rejlik, bár mély sajnálatomra Bátor Szilárd ezúttal csak mellékszereplő, de azért ő is változik, meglepő módon nem is a harcok, hanem a kun lányhoz való viszonya miatt. Csengelét látja benne, de nem teszi szeretőjévé - hiszen hűséges feleség várja otthon, akit bár nem szeret, de mégsem csal meg, mert egy lovag nem tesz ilyet -, nem meglepő módon Deédes azonban beleszeret, még akkor is, ha tudja, hogy érzelmei nem találnak viszonzásra. Női vonalon is erős karakterekkel ismerkedhetünk meg, az anyakirályné, Piast Erzsébet és Erzsébet királyné között finoman szólva sincs harmónia, de mindketten egyéniségek, és hatással vannak Lajos királyra. Romantikára azonban nincs sok idő, a háború férfias dolog, itt bizony dübörög az erőszak, folyik a vér, de mindezen szörnyűségek közepette életre szóló barátságok kötettettnek. A háttérben megjelenik már a Bátorok következő nemzedéke is, Szilárd fia, Bulcsú helytelenkedik, ahogyan az ő korában kell, és már látszik, hogy méltó utódja lesz hősies édesapjának.

Nagy rajongója vagyok az Anjouk sorozatnak, amelynek előző része a szívemet tépte ki a pestisjárvánnyal, ehhez képest most jóval kevesebb volt az áldozat, de mégiscsak egy háborúban jártunk, ezért itt is voltak halottak szép számmal, azonban összességében sokkal békésebb volt az összkép, mint korábban. Lajos király uralma teljében van, tényleg nagy sakkjátszmákat játszik, és nyer, nem akárkik ellen, jó volt drukkolni, hogy sikerüljenek az elképzelései. Persze Bátor Szilárdnak is járt a szurkolás, hiszen mégiscsak az ő családja a regényfolyam főszereplője, még akkor is, ha most mellékszerepre kényszerült, de az írót ismerve ez csak átmeneti állapot. Nem tudom, mi vár a következő felvonásban, de biztos vagyok benne, hogy a minőség marad, és ismét rengeteget fogok tanulni, miközben figyelemmel kísérhetem az uralkodócsalád és a Bátorok (na és persze a Lackfiakról se feledkezzünk el) sorsának alakulását. Szerintem ez ennek a sorozatnak az erőssége, vagyis az, hogy párhuzamosan figyelhetjük a főnemesek és a közemberek életét, miközben szinte észrevétlenül hitetetlen tudásra teszünk szert a korszakról. Bíró Szabolcs óriási kihívást vállalt azzal, hogy sok évvel ezelőtt elkezdte a sorozatot, és még nagyon sok történés van hátra, vagyis még  sokáig várhatjuk a folytatást, úgy, hogy biztosak lehetünk benne, kiváló történelmi regényt foghatunk a kezünkbe. A műfaj rajongóinak kötelező darab, mindenki másnak erősen ajánlott.

10/10