Kiváló színdarab. Musicalrajongóként nagyon kedvelem a My Fair Ladyt, hosszú évek óta készülök arra, hogy elolvassam az alapjául szolgáló könyvet, most elérkezett az idő. Külön öröm, hogy Nádasdy Ádám fordításában volt szerencsém az alkotáshoz, nagy tisztelője vagyok a nemrégiben elhunyt írónak, költőnek, nyelvésznek és műfordítónak, ismét kiváló munkát végzett. Már rögtön az elején meglepetés ért, én nem tudtam, hogy egy színdarabról van szó, iszonyúan régen olvastam ebből a műfajból, ezért nagy élményt nyújtott az oldalak lapozása. Meglepően rövid darabról van, egyetlen éjszaka alatt sikerült végigolvasnom, le sem tudtam tenni, annyira izgalmas volt, dacára annak, hogy természetesen ismertem a történetet a filmből. A vége tökéletesen új volt a számomra, főleg amikor elolvastam a szerző utószavát, nos, itt igencsak van eltérés a filmvásznon látottaktól. A legnagyobb meglepetés azonban az volt a számomra, hogy a mozi mennyire hűen követi a színdarabot, sok szöveg köszönt vissza a lapokról, jókat nosztalgiáztam közben. Érdekes volt a számomra oly kedves dalok nélkül ismerkedni a történettel, de talán éppen ezért lehámlott a sztoriról az édeskés báj, és pőrén megmutatkozott Eliza drámája, hogy a kis virágárus lányból nagyvilági hölgy lett, de közben elveszítette a függetlenségét, és nem sok választása maradt a férjhez menésen kívül. Ugyanakkor Higgins karaktere is jóval mufurcabb lett, hiszen a tudós nem látja át, hogy mit tett a lánnyal azzal, hogy finom úrihölgyet varázsolt belőle. Az is kiderült, hogy nem csak a szép beszéd teszi az embert, nem attól lesz öntudatos hölggyé Eliza, hogy immár tökéletesen ejti ki a szavakat, hanem belülről változik meg, rájön a saját értékeire, és arra is ráébred, hogy Higgins durva modora mögött egy nagyon is érzékeny lélek lakozik, amelyhez tudtán és akaratán kívül egyre közelebb kerül. Az én igazi kedvencem azonban Mrs. Pears lett, aki kiválóan átlátja, hogy milyen veszélyeket rejt ez a tudományos kísérlet, de hiába figyelmezteti Higginst és Pickeringet, nem hallgatnak rá, így csendben teszi a dolgát. 1912-ben íródott a mű, de nem veszített semmit a frissességéből, ma is hat a mondanivalója, bár kétségkívül a film hatásosabb, de a könyv is maradandó élményt tud nyújtani. Elsősorban ínyenceknek ajánlom, de mindenkinek, aki szereti a My Fair Ladyt, nem fog csalódni a kötetben sem.

A színház előtti templomnál összeverődik egy társaság, akik az eső elől menekülnek száraz helyre. Eliza, a kis virágáruslány a virágait árulva kerül a helyszínre, majd az egyik járókelő felhívja a figyelmét arra, hogy egy úr minden szavát lejegyzi. A lány teljesen kiborul, azt hiszi, rendőrrel van dolga, azonban Higgins leleplezi magát, és közli, hogy ő a fonetika tudósa, és biztos benne, hogy őt is meg tudná tanítani szépen beszélni. Másnap a lány megjelenik Higgins házában, és közli, hogy ő márpedig tanulni akar, mert virágboltot szeretne nyitni. A tudós elvállalja a feladatot, és fogad Pickeringgel, hogy hat hónap alatt hercegnőt farag a fiatal lányból, arra azonban nem gondol, hogy érzései is vannak...

Tényleg nem tudtam, hogy egy színdarabot fogok olvasni, nagyon régen volt erre példa a praxisomban, ezért fokozott kíváncsisággal fogtam bele a könyvbe. Hamar megszoktam a formátumot, ráadásul nagyon filmszerűek voltak Shaw utasításai, gyorsan haladtam, és elképedve figyeltem, ahogyan a My Fair Ladyből ismert mondatok megelevenednek az oldalakon. Mindvégig ott zengett bennem Sinkovits Imre hangja, amikor Higgins beszélt, és Igó Éva szólt bennem Elizaként. Hiába, no, tényleg rajongásig szeretem a filmet, rengetegszer láttam, szinte kívülről tudom, ezért volt annyira ismerős a szöveg. Persze a dalok nélkül egy picit szürkébb volt az összhatás, de cserébe kaptunk egy tökéletesen megírt színdarabot, amelyben minden a helyén volt, minden szó és karakter a mondanivalót szolgálta, nem volt egyetlen felesleges sallang sem. A befejezés teljesen más, mint a filmben, főleg Shaw utószavával, de ha jobban belegondolunk, ez talán még érdekesebb, hiszen Eliza és Higgins kapcsolata is teljesen másként teljesedik ki, mint ahogyan a mozivászonról ismerjük. A kis virágáruslány szépen kikupálódik a tanítás hat hónapja alatt, azonban hiába tanult meg mívesen beszélni, alapvetően mégsem változott meg, a finom úrihölgy álarca mögött megmaradt az igazi Eliza, aki megvalósította ugyan a tündérmesét, az utca mocskából hercegnővé vált, azonban ezt nem a beszédével érte el, hanem a belső átalakulásával. Sokkal öntudatosabb és függetlenebb lett, aki nem félt Higginstől, rájött, hogy a tudósnak nagyobb szüksége van rá, mint neki a férfira.

Ne feledkezzünk el Eliza apjáról, Doolittle-ről, akinek a foglalkozása kukás, azonban Higginsnek köszönhetően kénytelen volt ő is társadalmi szintet lépni, ami ugyanúgy nem tölti el boldogsággal, mint a lányát a saját sorsa. Mert véget értek a boldog nincstelen idők, a pénznek köszönhetően a középosztályba került, amelynek eredményeként el kellett vennie az élettársát, és most már mindenki tőle kér pénzt, nem ő másoktól. Mindeközben nem került közelebb a lányához, akivel lássuk be, nem sokat törődött, és Eliza sem vette őt komolyan, a családi érzés nem sokat jelentett a számukra. Doolittle moralizálásain érdemes elgondolkodni, hiszen a maga keresetlen szavaival fontos igazságokat mond ki. Freddy karaktere is jóval eltér a filmben látottaktól, egy művelt, de nincstelen férfiről van szó, aki olyan társadalmi helyzetben van, hogy nem tud és akar dolgozni, ezért Eliza jól látja, hogy neki kell eltartania, ha őt választja, cserében igazi szerelmet és egyenrangú párkapcsolatot kap tőle. Vajon őt választja, vagy a pokróc modorú Higginst, akitől nem várhat romantikát, viszont a szócsatáik mindig emlékezetesek lesznek? Nagy dilemma, és meglepő Eliza döntése, főleg az utószóval együtt, ami sokat változtat a film befejezésén. Érdemes elolvasni a könyvet, mert teljesen mást ad, mint a mozi, mégis sokat magunkkal vihetünk belőle.

Nádasy Ádámról köztudott, hogy milyen kiváló író, költő és nyelvész, azonban műfordítóként is kiemelkedőt alkotott, és nyelvtudósi mivoltában nyilván különleges élményt jelentett ennek a könyvnek a magyarra ültetése, hiszen rengeteg nyelvi bravúrt köszönhetünk neki, ami azonban nem veszi el a showt Shaw drámai erejétől. Mert dacára a viszonylag könnyed hangvételnek, ez bizony egy magvas tragédia, hiszen Eliza sorsa egyáltalán nem szívderítő, hiszen hiába vált a kis virágárulány hercegnővé, rengeteg morális problémával szembesült, legfőképpen azzal, hogy mi lesz most már ővele, hiszen az utcára nem mehet vissza virágot árulni, nincs számára más út, csak a férjhez menetel. Higgins azonban nem férjanyag, ő egy igazi agglegény, aki azonban számára is meglepő módon egyre inkább vonzódni kezd Elizához, azonban a romantika nem igazán jellemző kettejük kapcsolatára, hiszen folyamatosan veszekednek egymással, miközben a tudós belátja, hogy a lány egyre nélkülözhetetlenebb a számára. Összességében egy remek színdarab a jussunk, amin nem fogott az idő vasfoga, érdemes elolvasni akkor is, ha szerettük a filmet, és akkor is, ha nem, mert különleges élményt tud nyújtani. Teljesen más, mint a My Fair Lady, miközben rengeteg szöveg ismerős belőle, mégis meg tud lepni a szerző bennünket, olyan erős a jellemábrázolása és olyan jó karaktereket ír, hogy az ember lánya csak ámul és bámul. Jó döntés volt elolvasni a könyvet, megjött a kedvem újrázni a musicalt, már régen láttam, de nem feledem Shaw alkotását sem, a két műfaj nem ellentétben áll, hanem kiegészíti egymást.

10/10

A könyvet a Magvető kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.