Sárkányosan jó fantasy. Odavagyok a sárkányokért, lenyűgöz a vadságuk, az erejük, az, hogy igazi szörnyetegek. Éppen ezért, amikor a húgom mondta, hogy egy letehetetlen sárkánylovasos fantasyt olvas, azonnal kíváncsi lettem. (A tesómról tudni kell, hogy éppen olyan könyvmoly, mint én, ezért érdemes adni a véleményére). Amikor elolvastam a fülszöveget, már indultam is a könyvtárba, ahol persze csak előjegyzéssel lehetett hozzájutni, de én kivártam a soromat, és amint a kezembe kaparintottam, már neki is álltam a történetnek. Nos, elkövettem azt a hibát, hogy nem hétvégén fogtam bele az olvasásba, ezért nem sokat aludtam néhány napig, de megérte, mert egy valóban érdekes és kiváló könyvhöz volt szerencsém, jól megírt sztorival, remek karakterekkel, fordulatos cselekménnyel és persze egy jó kis rosszfiúval, akibe nyilván azonnal bele lehet zúgni. Nem gyerekeknek való ez a kötet, sok benne a brutalitás és a halál bőven arat benne, de mégsem horror, hanem egy felnőtteknek való fantasy, amely nem véletlenül népszerű, és szigorúan csak hétvégén érdemes belefogni, mert tényleg letehetetlen. Violetről kezdetben az ember lánya nem gondolja, hogy túl fogja élni akár az első napot is, hiszen nem sárkánylovasnak készült, hanem írnoknak, de az édesanyja másként döntött, aztán persze kiderül, hogy sokkal több van benne, mint gondoltuk volna. Természetesen a szerelem sem maradhatott ki a sztoriból, a fiatal lány kezdetben legjobb barátjáért, a született jófiú Dainért rajong, aztán megjelenik a színen Xaden, a rosszfiú, és természetesen minden megváltozik. Nem mondom, hogy nem olvastam már jobb fantasyt, de ilyen abszolút olvasóbarátot még nem. Persze a sárkányok is lenyűgözőek, főleg, hogy beszélnek is - gondolatátvitellel - , és mindegyiknek saját személyisége van, félelmetesek és nagyon jó harcosok, de azért érzelmeik is vannak. Nem véletlen a világsiker, dacára a 800 oldalnak én minden szabad percemben csak olvastam és olvastam, pedig nem szokott ennyire magával ragadni egy könyv sem, de itt és most annyira szurkoltam Violetnek, hogy igazi sárkánylovas legyen, és összejöjjön végre Xaden-nel - akiről persze idővel kiderül, hogy korántsem olyan rossz, mint elsőre látszott -, hogy sodortak magukkal az események. Nyilván lehetne hibát találni a könyvben, de én nem akarok, annyira különleges olvasmányélmény volt, alig várom, hogy kizsákmányoljam a könyvtárból a következő részt, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a főszereplők sorsa.

Violet nem akart sárkánylovas lenni, ő egy békés írnoki életre készült, azonban az édesanyja - aki nem mellesleg egy kegyetlen tábornok - másként döntött, ő pedig itt találja magát egy gyilkos hídon, amelyen első lépésként át kell jutnia ahhoz, hogy kadét legyen. Legnagyobb meglepetésére a próba sikerül, ő pedig bekerül a sárkánylovas tanulók közé, azonban ő legkisebb és a leggyengébb, ráadásul a családja miatt mindenki meg akarja ölni. Legfőképpen a felettese, Xaden, akinek édesapját az ő édesanyja ölte meg, így minden oka megvan arra, hogy gyűlölje. Azonban ahogy telik az idő, a két fiatal számukra is meglepő módon elkezd vonzódni egymáshoz, nem is akárhogyan, és akkor a sárkányokról még nem is beszéltem...

Violet teljesen más életet képzelt el magának, apjához hasonlóan írnoknak készült egész életében, ehhez képest most hirtelen a sárkánylovasok között kell megállnia a helyét. Ez egy brutális világ, mindenhol a halál leselkedik az újoncokra, ráadásul édesanyja tettei miatt Violetet különös gyűlölet fogadja, sokan meg akarják ölni. Neki pedig meg kell tanulnia megvédenie önmagát, hiszen nincs senki, aki a segítségére sietne, édesanyja régen elhidegült tőle, bátyja meghalt, nővére sárkánylovasként távoli helyeken teljesít szolgálatot. Így egyedül maradt, leszámítva Daint, gyerekkori barátját, aki szeretné megóvni, de túlzásba viszi a dolgot, amivel szintén nem segít neki. Mivel nem erős, viszont ügyes és főleg nagyon okos, végül saját magát is meglepve túléli a mindennapok küzdelmeit és az ellene irányuló merényleteket. Végül olyannyira megerősödik mentálisan, hogy nem egy, hanem két sárkánya lesz. Ehhez azonban kellett Xaden, aki egyáltalán nem dédelgeti, hanem megtanítja harcolni, miközben kijelenti, hogy egyetlen célja az, hogy megölje, azért, amit Violet édesanyja az ő édesapjával tett. A fiatalok kénytelen-kelletlen egyre több időt töltenek együtt, osztják egymás fejét rendesen, aztán amikor kiderül, hogy a sárkányaik egy párt alkotnak, rádöbbennek, hogy egymásra vannak utalva, ha az egyikük meghal, a másikuk is követi, és szépen lassan megváltoznak egymás iránti érzelmeik. Nagyon drukkoltam nekik, hogy összejöjjenek végre, ami meg is történik, azonban ez nem happy end, minden csak bonyolultabb lesz általa, mert az események úgy alakulnak, hogy nincs idő romantikára, a cél a túlélés lesz, amikor az iskola egy öngyilkos küldetésre küldi őket.

Bár a főhős Violet és tényleg öröm nézni, ahogyan a kezdetben csetlő-botló lányból erős és kemény harcos válik, akinek mégis van szíve, azért az én kedvencem Xaden volt. A veszélyesen jóképű és csupa izom szárnyvezető kezdetben nem volt szimpatikus, azonban ahogy egyre jobban megismerhettük, kiderült, hogy bár rengeteg titka van, mégsem olyan rosszfiú, mint elsőre látszott. Persze ragyogó harcos és kegyetlen, de azért, mint kiderül, neki is van szíve, és megvan az oka, hogy miért lett olyan, amilyen. Nagyon nehezen engedi magához közel Violetet, de aztán annál erősebben kötődik hozzá, szinte már hősszerelmesi magasságokba emelkedik, kettejük szenvedélyes szerelme nem hétköznapi ágyjelenetekhez vezet, de ez van, ha két mágikus erővel rendelkező ember egy ágyba keveredik. Ráadásul nemcsak Violet és Xaden lesz egy pár, hanem a sárkányaik is, akik szintén nem fogják vissza magukat szenvedély terén, ami a gondolatátvitel miatt okoz nehéz perceket, azonban romantikára tényleg nincs sok idő, mert zajlanak az események, és a kezdeti tanulóidő után már tényleg éles helyzetben kell helyt állnia hőseinknek. Nincs hiány csatákban, amelyben nemcsak az ellenségek hullanak, hanem a barátok is, tényleg nem gyerekeknek való ez a könyv, de azért nem kell Trónok harca szintre gondolni, viszont összességében én mindenképpen felnőtt olvasóknak javaslom ezt a kitűnő kötetet.

A könyv borítóján sárkány szerepel, nem véletlenül, ezek a varázslatos lények adják ennek a sztorinak a savát-borsát. Tényleg unikum, hogy tudnak telepatikusan beszélni a lovasaikkal, ráadásul nem riadnak vissza attól, hogy mindig elmondják a véleményüket, amelyek sokszor eredményeznek jóízű beszélgetéseket. Azonban egyetlen pillanatra sem feledhetjük el, hogy a sárkányok voltaképpen csatagépek, akik kiválóan harcolnak, nem parancsolnak nekik a lovasaik, hanem együttműködnek. A közös cél a birodalom békéjének megóvása, amely azonban komoly bajba kerül, kiderül, hogy a népmesei szörnyek léteznek, és Violetéknek ezekkel a gonosz lényekkel kell felvenniük a harcot. És ez még csak az első rész, mi lesz később? A könyv végi függővég letaglózó és nyilván az olvasó alig várja, hogy olvassa a következő részt, erre nekem még egy kicsit várnom kell, mert még akad elolvasni való könyv, de csak idő kérdése, és előkerítem a könyvtárból a folytatást, és nagyon remélem, hogy az is ugyanilyen jó lesz. Nem mondom, hogy ez életem fantasyja, de az olvasmányélmény miatt bekerült a top 10-be, és tényleg mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy hétvégén álljon neki, mert 800 oldal az akkor is 800 oldal, ha peregnek a lapok. Megjegyeztem az írónő nevét, epedve várom a következő részt, és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a remek kötetet.

10/10