Zenére dobbanó szívek. A nyarat egy szép romantikus regénnyel szerettem volna lezárni, ezért Ashley Poston könyvét választottam, mert a szerzővel nem lehet tévedni. Abszolút kedvencem tőle a Hét év távolság, akkor jegyeztem meg a nevét, amikor elolvastam, annyira tetszett. Nos, ez a kötet egy hangyányival elmarad ettől az alkotástól, de attól még kiemelkedő minőséget képvisel a saját műfajában és magán viseli a szerző védjegyét, vagyis a csipetnyi varázslatot, ami különleges fűszert ad a történeteknek. Ezúttal ez azt jelentette, hogy hirtelen egymás fejében találták magukat a szereplők, és nagy nehezen rájöttek, hogy akkor szabadulnak meg egymástól, ha írnak közösen egy dalt. Naná, hogy ezenközben egymásba szerettek, de hát ez már csak így megy egy romantikus sztoriban, azonban nem is ez a lényeg, hanem az, hogy milyen szórakoztatóan írja meg a szerző a folyamatot. Egy idő után azon sem akadunk fenn, hogy hallják egymás gondolatát a főhősök, annyira hétköznapian egyszerű a történetük, hogy akár velünk is megtörténhetne (nyilván nem fog, de ettől még ezt hiteti el velünk az írónő). Egy lány és egy fiú, és a zene, ennyi kell csak egy jó könyvhöz, na és persze egy kiváló szerző, aki remekül megírja a történetet, jó karaktereket talál ki, és miközben elandalít, el is gondolkodtat. Mert nemcsak fény és csillogás a sztori, akad itt egy fontos és szomorú téma is, mégpedig a demencia. Az én családomban is volt érintett, ezért mélyen átéreztem a szereplők hozzáállását a megváltoztathatatlanhoz, és nagyon becsültem őket azért, ahogyan kezelték a betegséget. Mindezzel a drámai mélységgel együtt ez alapvetően egy szórakoztató történet, egy romantikus alkotás, amely tökéletesen teljesíti a küldetését, vagyis megdobogtatja a szívet, elandalítja a lelket, és elhiteti velünk, hogy létezik igaz szerelem. Mindeközben egyáltalán nem csillámpónis a könyv, pont az a legnagyobb erénye, hogy megmarad a földön, ráadásul bekukkanthatunk a zeneiparba is, hiszen ki ne szeretett volna rocksztár lenni egyszer életében. Nem lépi túl a műfaj korlátait a szerző, és nem is akar többet adni minőségi szórakozásnál, de megbízhatóan szállítja a tőle elvárható minőséget. Mindenkinek ajánlom, aki habkönnyű, de emlékezetes könyvre vágyik, tökéletes választás az utolsó nyári napokra, még ki lehet menni a strandra és ott is lehet olvasni, de bármikor és bárhol kiválóan kikapcsol a szürke hétköznapokból ez a remek alkotás.

Joni Lark keresett dalszerző, és éppen nyári vakációra utazik szülővárosába, előtte azonban még beugrik egy buliba, ahol összetalálkozik Sebastian Fellel, a rosszhírű rocksztárral, és mindkettejük legnagyobb meglepetésére egy csókba fullad az esemény. Azonban nincs folytatás, a lány hazaindul, azonban egyszer csak megszólal egy hang a fejében, egy ismeretlen férfi gondolatait hallja, és mint kiderül, a helyzet kölcsönös. Aztán kiderül, hogy a férfi nem más, mint Sebastian Fell, és ki kell találniuk közösen, hogyan bújjanak ki egymás fejéből...

Joni otthagyta a családját a kisvárosban, és elindult megvalósítani az álmait a nagyvárosba, ami sikerült is neki, most azonban komoly problémával küzd, egyszerűen nincs ihlete, kiürült a lelke, ami nem kis nehézség egy dalszerző számára. Azt is tudja, hogy mi okozta kreativitásának elvesztését: édesanyjáról kiderül, hogy demenciában szenved, és nemsokára el fogja veszíteni. Ez az utolsó nyár, amikor még viszonylag jó körülmények között találkozhatnak, ezért nagyon fontos a számára a hazatérés. Azonban hiába érkezik meg a jól ismert otthonba, nem találja a helyét, ráadásul megtudja, hogy szülei el akarják adni Revelryt, az általuk sok éve irányított kis koncertházat. Túl sok ez Joninak, ráadásul kiderül, hogy a számára addig utált Sebastian van a fejében, már csak ez hiányzott neki, de igazán akkor esik kétségbe, amikor ketten együtt rájönnek, hogy akkor szűnik meg a zűr a fejükben, ha együtt írnak egy dalt. Mivel mind a ketten meg akarnak szabadulni egymástól, neki is kezdenek a munkának, de az ihlet csak akkor jön, amikor lassan, de biztosan megismerik egymást, és egymásba szeretnek. Öröm olvasni, ahogyan a két fiatal szépen egymásra talál, ehhez kiváló hátteret biztosít a zene, és az, hogy bepillantást nyerhetünk egy picit a rocksztárok életébe. Sebastian ugyan kezdetben egy felületes sztárnak néz ki, azonban ahogyan peregnek az oldalak, kiderül róla, hogy nagyon is van szíve, és súlyos tragédiák keményítették meg a lelkét, azért lett annyira cinikus. Azonban Joni felolvasztja a jégszívet, miközben ő maga is elhiszi végre, hogy neki is jár a szerelem, a happy endig azonban még sok minden történik, érdemes elolvasni a könyvet, annyira szép a két ember egymásra találásának leírása.

Beszélnünk kell a demenciáról. Nem gondoltam volna, hogy pont egy romantikus regényben fogok találkozni ezzel a betegséggel, de ahogyan már említettem, családi érintettség miatt nagyon fontosnak gondolom, hogy szó essen róla. Ez egy borzalmas kór, a beteg lassan, de biztosan elveszíti az emlékeit és önmagát is, nem ismeri fel a rokonait, szörnyű végigkísérni az útján a családtagok számára. Ennyire mélyre nyilván nem megy a szerző, de azért felvillantja, hogy min megy át a beteg és a család, még ha romantikus köntösbe is ágyazva, de mégis beszél erről a betegségről, ami szerintem nagyon dicséretes dolog. Mint az utószóból kiderül, őt is családi okok vezérelték, hogy beleírja a könyvbe a demenciát, persze csak annyira, hogy ne feküdje meg a gyomrot, hiszen az alapvető cél mégiscsak a szórakoztatás lenne, de azért mégsem titkolja el a betegség nehezebb pillanatait sem, vagyis a műfaj határain belül elmegy a végsőkig ezügyben. Szerintem fontos, hogy egy romantikus könyvnek meglegyen a maga mélysége, és ezt ebben az esetben a demencia szállítja, még akkor is, ha csak a háttérben jelenik meg. Nem fojtja meg a romantika, de mégis egy kis melankóliát a hangulathoz, ettől lesz igazán emberi a történet, hiszen sajnos ez a betegség mindenkit érinthet, és beszélni kell róla még egy romantikus regényben is.

Joni és Sebastian története egy kicsit misztikus attól, hogy egymás hangját hallják a fejükben, de érdekes módon mégsem érezzük úgy, hogy ez lehetetlen, talán ez az írónő sajátos varázstudománya, hogy minden könyvében van egy kis földöntúli elem, mégis abszolút hihető marad a sztori. Hamar a bűvkörébe vonja a történet az olvasót, és el sem ereszti a végéig, mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. Nagyon olvastatja magát a könyv, talán az az egyetlen hibája, hogy a vége egy picit elnagyolt lett, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, a saját műfajában egy kiemelkedő alkotáshoz van szerencsénk így is. Aki még nem fedezte fel magának az írónő munkásságát, annak jó belépő lehet, a hozzám hasonló rajongóknak pedig nem okoz csalódást ez a kötet, amely gyorsan és könnyen olvasható, de egyáltalán nem felületes alkotás, az írónő beleírta szívét és lelkét, visz a dallam, és a jól megírt történet. Elsősorban természetesen hölgyeknek ajánlom, hiszen egy romantikus regényről van szó, de kalandvágyó uraknak is kiváló szórakozást tud nyújtani véleményem szerint. Lassan véget ér az idei nyár, de még egy utolsó, elnyújtott pillanatra itt marad velünk, amíg ezt a remek könyvet olvassuk, hiszen megvan benne minden, ami egy igazi kikapcsolódáshoz szükséges, fel tudjuk tölteni magunkat a hosszú őszre és télre általa. Jó könyv, érdemes elolvasni.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.