Háborús leányregény. Különös, hogy milyen gyorsan elfelejt az emlékezet fontos személyeket, mint például az első magyar pilótanő, akit megidéz ez a kellemes történet. Steinschneider Lilly a saját korában igazi sztár volt, hogy aztán az első világháború keresztbe törje a karrierjét és az életét, elfelejtettük őt, azonban itt van most nekünk ez a kötet, amely újra az eszünkbe juttatja, egy kalandos történeten keresztül. Aki olvasta az írónő előző könyvét, az biztos lehetett abban, hogy ismét egy kiváló romantikus kalandregényben lehet része, amely azonban ezúttal kicsit sötétebb tónusú, hiszen az első világháborúban kalandozunk, és az bizony nem játék. Visszatérnek a régi szereplők, ismét találkozhatunk a Kern lányokkal, újra megjelenik a sztoriban Veronika kisasszony, az ikertestvére és édesapja, azonban az igazi főszereplő ezúttal Steinschneider Lilly, aki még ezeknél a hölgyeknél is bátrabb és talpraesettebb és természetesen fantasztikus pilóta, testvéri szeretet fűzi össze szeretett repülőgépével, Galambbal. Az ifjú hölgy hihetetlen kalandokba keveredik, amelyekbe természetesen belekerülnek a Kern lányok és Veronika kisasszony is, miközben zajlik az első világháború, és a békebeli évek tovatűnnek. A sötétebb hangulat ellenére ez egy igazi romantikus leányregény, a jobbik fajtából, nem negédes, hanem kedvesen csillámpónis, tudjuk, hogy a vége csak happy end lehet, de ennek ellenére együtt kalandozunk a lányokkal a hadszíntéren, és szurkolunk nekik teljes szívünkből, hogy épségben kerüljenek ki az újabb őrült kalandból. Természetesen a szerelmi szálak is tovább bonyolódnak ebben a részben, Veronika Sándor miatt aggódik, hiszen a katonatiszt folyamatosan életveszélyben van a fronton, de a többieket sem kerülik el a szívzűrök, természetesen Lillyt sem. Nagyon jól megírt történet, letehetetlen, és méltó emléket állít az első magyar pilótanőnek.
Kitör a világháború, amelyből a Kern lányok kezdetben nem sokat észlelnek, azonban amikor az édesapjukat is behívják, minden megváltozik. Közben megismerkednek Steinschneider Lillyvel, aki nőként pilótaként nem vehet részt a harcokban, ezért úgy dönt, hogy ápolónőként veszi ki a részét a háborúból. Azonban a kalandok nem kerülik el, és egy idő után a többi szereplő is csatlakozik hozzá...
Nem volt számomra ismeretlen Steinschneider Lilly, tudtam, hogy ő az első magyar pilótanő, azonban részletesen nem ismertem az életrajzát, ezért nagyon megörültem, amikor az utószóban a szerző elmesélte a valódi történetét. A könyv nyilván egy kitalált történetet mutat be, de hitelesen idézi meg Lilly bátorságát, elszántságát, vagányságát és kalandor lelkületét. Hiszen valóban ápolónőnek állt az első világháborúban, miután nem végezhetett pilótamunkát, azonban a regényben szerepeltekkel ellentétben sajnos a háború elszakította élete szerelmétől, máshoz ment férjhez, és nem volt boldog a magánélete. Azonban ettől függetlenül jó volt megismerni a fiatal Lillyt, aki nem félt senkitől és semmitől, Galamb volt a legjobb társa, és mindent megtett érte, ahogyan a barátaiért és az elveiért egyaránt. A történet lelke lett Lilly, kicsit háttérbe szorítva a Kern lányokat és Veronika kisasszonyt, de azért jó volt velük is újra találkozni, természetesen most sem riadtak vissza egy kis kalandtól, a háború sem tarthatta vissza őket attól, hogy bátran és gardedám nélkül útra kelljenek, hogy megtalálják barátaikat. A könyv elején még kitart a békebeli hangulat, azonban később egyre komorabbá válik a tónus - de még mindig a romantikus regény műfaji határain belül maradva - , bepillantást nyerhetünk a háború poklába, de csak annyira, amennyi még nem fekszi meg a gyomrunkat, de azért érzékelteti, hogy milyen lehetett a valóságban az akkori élet.
A könyv borítója gyönyörű, én azonnal beleszerettem, és tökéletesen kifejezi a regény hangulatát, felhívja a figyelmet Steinschneider Lillyre, mégis árasztja magából azt a békebeli finomságot, ami a szerző védjegye. Már az előző rész is nagyon tetszett, de ebben a felvonásban sikerült szintet lépnie az írónőnek, hiszen úgy tudott hiteles képet festeni a háborúról, hogy mindvégig megmaradt a romantikus regény műfajánál, mégsem lett negédes a végeredmény, sokszor elszomorodtunk, de végül mindig felragyogott az ég, a happy end egyetlen pillanatra sem volt kérdéses, mégis mindvégig szurkolhattunk a lányoknak, hogy kikeveredjenek az éppen aktuális kalamajkából. Nagyon várom a folytatást, remélem, ezúttal már a háború szörnyűségei nélkül követhetjük nyomon a Kern lányok és Veronika kisasszony sorsának alakulását. Remélem, minél előbb érkeznek az újabb kalandok, tűkön ülve várom, hogy a következő felvonásban mibe keverednek a lányok, miközben átszáguld felettük a történelem. Madarász Éva mesterien gombolyítja a szálakat, nagyon jól ír, kedvesen békebelien, mégis kalandosan, különleges finomsággal és egyedi stílussal veti a papírra a történeteit.
Az előző részben Veronika kisasszony volt a főszereplő, ő most egy kicsit háttérbe szorul, de azért itt van nekünk, és ez jól van így, együtt aggódunk vele Sándorért és persze a lányokért és Lillyért, és persze nem kérdés, hogy amikor bajba kerülnek, ismét beleveti magát a kalandokba. Nekem még mindig ő a kedvenc szereplőm, annak ellenére, hogy ezt a részt tényleg Steinschneider Lilly uralja, aki megérdemli, hogy újra a reflektorfénybe kerüljön, nagyon remélem, hogy a folytatásban szintén lesz egy mára elfeledett híresség, akikkel összefonódik a lányok és Veronika kisasszony sorsa. Szomorú volt a háborúról olvasni, de a kalandok felejtették a komor tónust, ismét egy kiváló könyvet kaptunk, egy remek sorozat következő felvonását, amelynek remélem, minél több folytatása lesz, ugyanezen a magas színvonalon megírva. Szórakoztató leányregény, amelynek megvan a maga mélysége, letehetetlen, kalandos és romantikus, igazi nyári olvasmány, kiváló választás a strandra. Jó olvasmányélmény, amely megfilmesítésért kiállt, az előző résszel együtt, remélem, egyszer filmvászonra kerül a sorozat, megérdemelné, hiszen saját műfajában kiemelkedő darab. Jó volt újra találkozni a szereplőkkel, alig várom az újabb kalandokat!
9/10
