
Egy arisztokrata család széthullása. Családregény csekély 300 oldalon? Huszonéves szerző tollából? Ráadásul magyar főszereplőkkel? Naná, hogy kíváncsi lettem, ráadásul mire eljutottam az olvasásig, hatalmas hype alakult ki a könyv körül, ami miatt még inkább érdekesebb lett. Nos, nem véletlen, hogy hatalmas közönségkedvenc lett a kiadvány, hiszen rövid fejezetekből áll, gyorsan elolvasható, magyar szereplőkkel, végigkövethetjük az 1900-1956 közötti történetünket arisztokrata szemszögből nézve. Mégsem lett unalmas történelmi tabló, hiszen csak annyi historikus háttér található benne, ami a történet megértéséhez szükséges, számunkra nyilván semmi újdonság sincs benne, azonban mivel 26 nyelvre lefordították, ezért nagyon is érdekes szerintem, hogy ennyien megismerhetik a magyar rögvalót ebben az időszakban. Elsősorban az emberekre fókuszál a sztori, a Lázár család történetét kísérhetjük figyelemmel három generáción át, láthatjuk, hogyan lesz földönfutó a bárói família, miként élik túl a kitelepítést, és hogyan kezdi újra a fiatal generáció. Tényleg furcsa, de majdnem 300 oldal elég arra, hogy átérezzük, mit élt át a család és hogyan hullott szét a magyar arisztokrácia. Szerintem abszolút mai könyv ez, hiszen az író által képviselt fiatalok már nem olvasnak végig több száz oldalas, vaskos családregényeket, nekik ez a tömörített változat kell, amelynek megvan a maga mélysége, mégis alapvetően különbözik a klasszikusoktól ebben a műfajban. Nem egy általános jellemábrázoló műről van szó, inkább csak foszlányokat mutat meg a szereplőkkel történtekből, ennek ellenére mégis működik, abszolút érthető, min megy keresztül a család. Az egyetlen hiba, amit fel tudnék róni a könyvnek az az, hogy szerintem a rövidsége miatt picit felszínes, nem megy olyan mélyre, mint lehetne, de ettől eltekintve, véleményem szerint egy nagyon tehetséges szerző remek darabjáról van szó, nem véletlen a világsiker, ez egy jó könyv, csak kicsit más családregény, mint amit megszoktunk. Mindenképpen érdemes a figyelemre, kár lenne kihagyni.
1900-ban indul a történet, a gazdag bárói Lázár család hatalmának teljében van, azonban a felszín alatt már elindul a rothadás. Az évek során egyre inkább lecsúszik a família, megtapossa őket a történelem, mindent elveszítenek, és már csak a fiataloknak van ereje újrakezdeni...
Lázárék egy teljesen átlagos arisztokrata család, pontosan nem tudjuk, hogy hol van a vidéki kastélyuk - van egy lakásuk Budapesten is - , de mindegy is, nem a helyszín a fontos, hanem az emberek, akik annak ellenére, hogy megvan mindenük, nem boldogok. Lajos báró nem szeretne édesapja, Sándor sorsára jutni, aki az egykori ragyogó családfőből a tragédiák hatására lecsúszott alkoholista lett, és becstelen véget ért. Éppen ezért mindig együttműködik az aktuális rendszerrel, igazgatja a családi birtokot és mindent megtesz, hogy famíliáját egyben tartsa és minden anyagi lehetőséget megadjon nekik. Azonban a történelemmel szemben tehetetlen, és nem tud mit kezdeni azzal, hogy elveszítenek mindent, iszonyúan szégyelli, hogy csak egy postás lesz belőle. Fia, István nála jóval erősebb jellem, ő megpróbál túlélni és kihozni az adott helyzetből a legjobbat, de őt is kísérti a melankólia, amely az egész család sajátja, de 1956-ban még elég fiatal ahhoz, hogy húgával együtt újrakezdje az életét. Érdekes, hogy nem voltak boldogok a család tagjai akkor sem, amikor megvolt mindenük, azzal pedig nem tudtak mit kezdeni, hogy elveszítettek mindent, lassan, de biztosan széthullott a világuk és az életük, az idősebbek már nem tudnak újrakezdeni, azonban a fiatalok még igen, és ebből a szempontból nézve végülis pozitív a végkifejlete a regénynek.
A nők szerepe a történetben egy picit háttérbe szorul, azonban ettől még ugyanolyan fontos szerepet játszanak, mint a férfiak, még akkor is, ha nem tőlük várja a család a gazdagság biztosítását, nekik kellene összetartani a famíliát, azonban ez egyre kevésbé sikerül nekik. A vidéki kastélyban mindannyian elvesznek, boldogtalanok lesznek, ráadásul a második világháborúban jönnek az oroszok, és ha nem is őket erőszakolják meg, azért ők sem ússzák meg a tragédiákat. Érdekes, hogy a nők megerőszakolása végigvonul a történeten, hiszen Évával is megtörténik 1956-ban, ráadásul attól szenvedi el, akitől senki sem várta volna, a bátyja pedig nem volt ott, hogy megvédje. Még érdekesebb, hogy már az elején megtudjuk, hogy Lajos báró voltaképpen nem is Sándor fia, hiszen édesanyja félrelépett, mégsem vonja kétségbe senki a származását, ő maga a legkevésbé, teljesen elkötelezett a családja jövőjének biztosítása érdekében. A romantikának nincs sok helye a történetben, miközben mindenki megtalálja a párját, a testiség ábrázolása sem marad ki a könyvből, azonban a szerelem ennél jóval összetettebb dolog, és nem is jut mindenkinek a családból. A fiatal generáció természetesen már felszabadultabban kezeli a párkeresést, azonban az idősebbeknek adott volt az útjuk a házassággal, ami azonban természetesen nem tartotta vissza a férfiakat attól, hogy szeretőt tartsanak, de mint láthattuk, a hölgyek sem voltak mindig hűségesek.
Annak ellenére, hogy milyen rövidke a könyv az átlagos családregényekhez képest, nagyon esszenciálisan mutatja be a magyar arisztokrácia bukását. Láthatjuk őket hatalmuk teljében, hogy aztán végigkövessük, hogyan veszítenek el mindent, miként válik semmivé a hatalmas vagyon, és maradt meg a pőre emberi lét. A neveléssel különböztetik meg magukat a többi embertől még ebben a helyzetben is, a fiatal generáció ennek köszönhetően kezdhet új életet, miközben az idősebbekre semmi jó nem vár. Kerek egész a sztori, tényleg meglepő, hogy ebben a rövidített formában is működnek a műfaj jellemzői, nem marad hiányérzet. Nagy öröm, hogy ennyi külföldi olvasó ismerheti meg a magyar történelmet az arisztokrácia szempontjából nézve a világsikernek köszönhetően, miközben igazi drámát és szépirodalmat kap. A szerző fiatalsága ellenére meglepően komplexen mutatja be a karaktereket, igazi drámát kapunk, habár katarzis nélkül, mert ahhoz azért cseppet felszínes volt az írásmód. Mégis azt mondom, érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert egyrészt nagyon érdekes, másrészt teljesen újfajta módon közelíti meg a családregény műfaját, tökéletesen követi a mai fiatalok által elvárt rövid, de velős tartalmat, azonban nem hiányzik belőle a mélység sem. Jó könyv, amely méltán lett világhírű, én részemről megjegyeztem a szerző nevét, nagyon kíváncsian várom a következő alkotását. Aki egy modern családregényt szeretne olvasni, semmiképpen se hagyja ki.
9/10
A könyvet a Scolar kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
