Utazás a hús középpontjába. Markovics Botond a hazai sci-fi irodalom kiemelkedő szerzője, több könyvét is olvastam már - abszolút kedvencem a Xeno -, ezért nem volt kérdés, hogy a lehető leggyorsabban áttanulmányozom a legújabb alkotását. Nos, nem csalódtam, ismét egy pörgős, kalandos cselekményhez volt szerencsém, amely azonban túlmutatott saját magán, sokat lehetett rajta gondolkodni. Az egyetlen hibája a könyvnek talán az, hogy egy picit túlcsavartak a fordulatok, egy kicsit kevesebb talán több lett volna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, a saját műfajában egy rendkívül minőségi darabot írt a szerző, óriási cliffhangerrel a végén. A jó hír az, hogy még idén érkezik a folytatás, ami még nagyobb dobásnak ígérkezik, nagyon várom, hiszen az igazi harc még csak most kezdődik a Földért. Ebben a részben ugyanis nem bolygónkon járunk, hanem két év távolságra, egy karneuszon, amely egy élőlény, amelyből rengeteg húst termelnek ki az emberek, de fogalmuk sincs róla, hogy milyen veszedelem fenyegeti őket. Azt hisszük, miénk a karneusz, pedig dehogyis, ez egy olyan élőlény, amelyről túl keveset tudunk, és amikor a bionauták felfedezik valódi énjét, már túl késő. Tényleg hihetetlen, mennyire csak a profit számít, a Föld urai nem is gondolnak arra, hogy az éléstár veszélyt jelenthet a számunkra, csak a bátor felfedezők és az őket ért tragédiák sora vezet el odáig, hogy felnyíljon a szemünk. Miközben egyre többet tudunk meg a karneuszról, annál inkább kirajzolódik az emberi magatartás, amely önhitten azt hiszi, hogy leigázta az élőlényt, pedig szinte semmit sem tud róla, és arról, hogy mire képes és milyen céljai vannak. Nagy tanulsága a történetnek az, hogy soha nem szabad lebecsülni az ellenfelet, és mindennek megvan az ára, amit meg kell fizetni. Érdekes sztori, nagy kaland, amelynek filozófiai töltete van, és amelynek még koránt sincs vége, jó könyv, amely még jobb folytatást ígér.

Yis, a fiatal, naiv fiú alig várja, hogy megérkezzen a karneuszra, ahol találkozhat igazi felfedezőkkel, köztük Julia Pollarddal, aki a húskitermelést irányítja. Az események azonban gyorsan elszabadulnak, a fiút Julia elrabolja és egy hihetetlenül veszélyes kalandba rángatja bele, melynek célja a karneusz belsejének felfedezése. Mire a fiú felnő és rájönnek, hogy mibe keveredtek, nagyon sok minden történik...

Yis nem akárki, a húskitermelésből végtelen gazdaggá lett Venter család tagja, akik a Földet irányítják, a fiú azonban más, mint a többiek, álmodozó, romantikus lélek, aki mindennél jobban csodálja a felfedezőket. Mivel Julia is az volt, mielőtt húskitermelésbe fogott volna, őt különösen nagyra tartja, ezért gondolkodás nélkül csatlakozik a felfedezőkhöz, hiszen egy kalandokra éhes fiatalemberről van szó. Fogalma sincs arról, hogy mi vár rá, rengeteget veszít és még többet nyer az utazással, szerelemre lel és átéli a veszteségeket, hiszen sokan indultak el az úton, azonban nagyon rövid időn belül csak hárman maradnak, Julia, a szerelme, Elisha, és ő maga. Ismeretlen lényekkel találkoznak a karneuszban, és egy hihetetlen intelligenciával rendelkező intergalaktikus tudattal, Vírussal, aki meglátja a fantáziát Yisben, és átalakítja a testét, miközben a lelke végzetesen roncsolódik. Miközben felfedezik a karneusz belső életét, kiderül, hogy az élőlény valójában nagyon veszélyes, és a célja a Föld elpusztítása. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Figyelmeztetni a bolygót, bármi áron. Vajon sikerül időben eljuttatni az üzenetet, és ha igen, menthető a Föld? Mi lesz a szerelmesek és Julia sorsa? Kiderül a könyvből.

Elisha sem egy egyszerű lány, ő a karneusz szülötte, akit Julia örökbe fogadott, pedig nem tudott róla semmit. A kötet végére sok minden kiderül a fiatal hölgyről, akiről nem is gondolnánk elsőre, hogy milyen képességei vannak, és még mindig nem tudjuk, hogy végveszélyben mire lenne képes. Kezdetben nem tartja sokra Yist, elkényeztetett ficsúrnak gondolja, aztán persze meglátja a jó tulajdonságait is, és semmi sem állhat útjába a szerelmüknek. Romantikára azonban nincs idő, a karneusz felfedezése fontosabb, mint ők, és miközben hihetetlen kalandokba keverednek, lassan rájönnek, hogy ez az élőlény rettenetesen veszélyes, és egyáltalán nem arról van szó, hogy az emberek igájukba hajtanak egy élőlényt a húsa miatt, hanem arról, hogy ez az élőlény képes arra, hogy elpusztítsa őket, azonban okosan kivár, és nem fedi fel titkait. A bionauták felfedező útja során derül fény a karneusz sötét titkaira, és miközben ámulhatunk azon, hogy mennyire összetett élőlénnyel van dolgunk, lassan rájövünk, hogy egyrészt több világ van, mint gondoltunk, másrészt pedig milyen hihetetlenül veszélyek fenyegetik a Földet. A cél a túlélésen túl már bolygónk megmentése, az azonban már csak a következő részben derül ki, hogy sikerül-e.

A harmadik főszereplő, Julia Pollard sem hétköznapi teremtmény, ő egy igazi űrfelfedező, aki ugyan elvállalta a húskitermelés irányítását, de önmagát nem tudta meghaladni, továbbra is vonzzák a kalandok, ő nem csak a profitot látja, hanem érdekli a karneusz, ezért elindul felfedezni. Nincs arra felkészülve, ami rá vár, hiszen elveszíti a társait, minden áron meg akarja védeni a lányát és Yist, azonban egyre inkább érzi, túl kicsi ő ahhoz, hogy erre képes legyen, a karneusz náluk sokkal több, és nemcsak a testüket, a lelküket is képes felemészteni. A bátor felfedező hölgy sokat változik a kalandok hatására, akárcsak a többiek, új élőlényeket fedeznek fel a karneuszban, sok mindent túlélnek, azonban a makrofág ragadozók ellen ők sem tudnak védekezni, Julia minden tudására szükség van, hogy valahogy kikeveredjenek a velük való összecsapásból. És még mindig nincs vége, sőt, az igazi kaland csak most kezdődik, még jó, hogy nemsokára érkezik a folytatás, én nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon sikerül-e megmenteni a Földet a karneusztól. Nagyon izgalmas történet, amelyen jókat lehet gondolkodni, egy remek sci-fi, a szerző hozta a tőle elvárható minőséget, mindenkinek csak ajánlani tudom.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.