Kiváló horrorregény. Ki nem állhatom a horror műfaját, nem is szoktam olvasni ebben a témakörben, azonban egyszer kivételt tettem, és azóta feltétlen híve vagyok A fekete kolostor sorozatnak. Éppen ezért nem volt kérdés, hogy a lehető legnagyobb kíváncsisággal fogok belefogni Wratiszlaw Arisztid gróf kalandjainak folytatásába, és nem csalódtam, egy kiváló regényt kaptam, amelyről kezdetben nem is gondolná az ember lánya, hogy milyen horrorisztikussá fog válni a végére. Mert eleinte csak a magyar főurak kisebb-nagyobb intrikáiba nyerhetünk betekintést, a csillogó bálok felszíne alatt azonban lassan ébredezni kezd a gonosz. Ismét misztikába hajlanak az események, egy csodatevő szobor kerül a középpontba, amelynek hatására egy kislány csodákat tesz, aztán persze kiderül, hogy egyáltalán nem jószándékú a szobor, sőt, nagyon is sötét titkot rejt. Egy ősi boszorkány szabadul el, melynek eredményeként folyik a vér, szakadnak a végtagok, és rengetegen halnak meg. Arisztidnek sokkal közelebbi oka van arra, hogy közbelépjen, mint gondolná, és természetesen megjelenik Cristofano is, aki immár bíboros, és ketten együtt megpróbálnak szembeszállni a hihetetlenül gonosz lénnyel. A végkifejlet letaglózó, tele van horrorisztikus elemekkel, ezért csak 18 éven felülieknek ajánlom ezt a könyvet, nekik azonban nagyon, mert egy kiváló alkotásról van szó, amely párját ritkítja a zsánerben. Csak az fogjon bele, aki nem fél szembenézni a gonosszal, ez a kötet bizony mélyre megy, nem is a horror része a legütősebb, hanem a lelki szenvedés, amelyet a boszorkány okoz az ártatlan kislánynak és természetesen mindenki másnak. Itt nincsenek hősök, Arisztidnak is rengeteg rossz szokása van, mégis ő az egyetlen remény arra, hogy a boszorkány az enyészeté legyen. Az egyetlen hibája a könyvnek szerintem az, hogy túl hosszú a bevezető rész, de amint beindulnak az események, mindez elfelejtődik, letehetetlen a történet. Ahogyan már említettem, szigorúan csak felnőtteknek szól ez a sztori, de érdemes rászánni az időt és az energiát, mert kivételes olvasmányélmény lesz a jussunk. Nagyon tetszett a kötet, epedve várom a folytatást.

1867, Budapest. Egy év telt el azóta, hogy Wratiszlaw Arisztid hazatért, azonban még mindig nem heverte ki a Fekete kolostorban történteket. Aztán egy nem túl szép napon egy estélyen találkozik Cristofano bíborossal, aki a segítségét kéri egy csodatevő szobor megtalálásában. A gróf beleveti magát a nyomozásba, és nagyon hamar kiderül, hogy a Fekete kolostor rémei korántsem váltak semmivé...

Az író sokat fejlődött az előző könyvhöz képest, főleg karakterábrázolásban. Már nemcsak a horrorelemekre helyezi a hangsúlyt, hanem a lelki folyamatokra is, kiszámíthatatlan fordulatok tömkelege vár ránk, annak ellenére a frász kerülgeti az olvasót, hogy a valódi horror csak a végén köszönt be, vagyis a hangulatfestés kiváló. Kezdetben nem is gondolnánk, hová vezetnek az események, hiszen főúri bálokon veszünk részt, ártalmatlannak látszó intrikák tanúi vagyunk, hogy aztán egyszer csak minden megváltozzon. Egy árverés kapcsán - melyen Arisztid hihetetlen összeget költ egy dokumentumra - ismét megjelenik Cristofano bíboros, aztán később Gareth nővér is, akik felhívják a gróf figyelmét a csodatévő Veronika szoborra, melynek hatására egy kislány meggyógyítja a szenvedőket. Azonban a Vatikán sejti, hogy valami nagyon gonosz szabadult el, meg kell akadályozni, hogy tovább szedje az áldozatait, mert bizony a csodáknak ára van, a meggyógyultaknak a családjában borzalmas dolgok történnek. Arisztid beadja a derekát, és segít, miközben nagyon jól tudja, hogy milyen ősi erőkkel fog szembekerülni. Aztán nagyon gyorsan egy maffiafőnök karmai között találja magát, akinek a lánya a csodatevő gyermek, és aki mindent megtesz azért, hogy megvédje őt, hiszen tudja, hogy a Vatikán holtan akarja látni a kislányt. Nem akarja látni, hogy valami nem stimmel a csodákkal és a lánnyal, és ezért nagyon súlyos árat fog fizetni, addig azonban még nagyon sok minden történik, egyetlen pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, mert lemaradhatunk valamiről, és elveszítjük a fonalat.

A borító nagyon kifejező, Schiszler Ádám ismét kiválót alkotott, ugyanolyan baljós hangulatú, mint a regény maga. Mert bár kezdetben nem is gondolnánk, hová fajulnak az események, mégis borzalmas dolgok történnek, azonban csak a történet vége felé. A könyvben megjelenik a romantika is, azonban valami egészen különleges módon, Réka, a szobalány és a gróf kapcsolata nagyon sokrétű, ez nem egy habos-babos leányregény, a fiatal lánynak nagyon gyorsan szembesülnie kell választottjának sötétebb oldalával, nemcsak estélyeken kell részt vennie, hanem nagyon is kiveszi a részét a kalandokból, és hamarosan kiderül róla, hogy sokkal több van benne, mint gondolnánk. Arisztid nem egy fekete-fehér szereplő, igaz, hogy ő a főhős, azonban egyáltalán nem makulátlan erkölcsű, sok rossz szokása van - ebből a kábítószer csak egy - , azonban pont ezért ő a legalkalmasabb arra, hogy szembeszálljon a gonosszal, ráadásul kiderül, hogy a boszorkánynak van kapcsolata a családjával, ezáltal még erősebb lesz az elköteleződése aziránt, hogy megszabaduljon a világ az ősi gonosztól. Azonban sokkal rosszabb, amivel szembe kell néznie, mint gondolná, a családi kriptában történik meg a végjáték, amely hihetetlen izgalmakat hoz és tele van drámával. Unalom kizárt, de mindenki acélozza meg a lelkét, aki belekezd ebbe a könyvbe, mert nem hétköznapi olvasmányélményben lesz része.

Horrorrajongóknak kötelező darab, de mindenkinek, aki nem fél egy sötét hangulatú történettől, amely remélem, minél előbb folytatódik, mert minden rossz tulajdonsága ellenére nagyon kedvelem Arisztidet, és ezeket a különleges regényeket, amelyeknek köszönhetően nagyon kiléptem a komfortzónámból, mégsem bánom, sőt, nagyon örülök neki, hogy ilyen kiváló könyvet olvashattam. Talán tényleg csak az az egyetlen hiba, hogy túl hosszú a felvezetés, ennél nagyobb bajunk ne legyen, mert mindenért kárpótol bennünket az izgalmas cselekmény és a misztikus horror hangulat. Ezúttal nincs western, ez egy vegytiszta horrorregény, azonban ettől még nagyon is érdekes műfaji elegy, egy igazi könyvmoly pedig mindig értékeli a különlegességet, még akkor is, ha itt bizony nagyon sötét dolgok történnek. Szigorúan felnőtteknek való sztori, elsősorban ínyenceknek ajánlom, de mindenkinek, aki nem fél szembenézni a lélek legsötétebb bugyraival. Mert a cím az ördöggel való paktumot jelenti, és a szerző nem fél elmenni a legvégsőkig, nem véletlenül jelenik meg a Vatikán a történetben. Másként hat, mint a Fekete kolostor, mégis ugyanolyan emlékezetes alkotás, én tényleg nagyon remélem, hogy nem kell éveket várni a folytatásra, mert akadtak még elvarratlan szálak, ebben a történetben még van kraft. Érdekes és értékes alkotás, érdemes adni neki egy esélyt.

9/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.