Frankenstein menyasszonya újragondolva. Ki nem állhatom a horrort, egyetlen kivétel van, a Frankenstein sztorit nagyon szeretem, mert végtelen sok mondanivalója van, egy esszenciális dráma, sok változatát olvastam és néztem már, azonban ez a könyv különleges élményt ígért, hiszen nem a szörnyről, hanem annak menyasszonyáról szól. Ráadásul mindez Christopher Moore tálalásában, akinek hihetetlen humora és végtelen fantáziája van, bár kétségtelen, hogy az egyedisége miatt nem mindenkinek ajánlható a stílusa, de nekem nagyon bejöttek a korábbi könyvei, ezért nagyon kíváncsian vágtam bele ebbe a szellemi kalandba. Nos, nem is csalódtam, totálisan eszement történet kerekedett ki az író tollából, ami mégis letehetetlen, elsősorban ínyenceknek ajánlom, de mindenkinek, aki kedveli a groteszket, mert ez az, ráadásul hangulatos is, hiszen a századelő Bécsébe vezet bennünket, amikor olyan művészek alkottak, mint Gustav Klimt, Oscar Kokoschka. Bevallom őszintén, nem vagyok nagy rajongója Klimtnek, ezért nem is ismertem nagyon az életét, így rá tudtam csodálkozni arra, hogy milyen bonyolult volt a magánélete, ami természetesen semmit sem von le a művészeti értékeiből. Habár a történet teljesen kitalált, azért van valóságalapja, amit a szerző részletesen bemutat az utószóban, így jól meg lehet döbbenni azon, hogy azok a jelenetek, amelyekről az olvasó úgy gondolta volna, hogy a szerző fantáziájának eredményei, a valóságban is megtörténtek. A történet legnagyobb erénye, hogy nem Frankensteinről és szörnyéről szól, hanem a menyasszonyról, akit Klimt Judith nevet adja, és akiről hamarosan kiderül, hogy halhatatlan, azonban az is, hogy nem sok boldog óra jutott neki ezidáig, rettenetesen bántak vele a férfiak, ő pedig valójában egy gyilkos, vagyis finoman szólva sem egy habos-babos leányregénynek vagyunk a részesei. A könyv csúcspontja az, amikor Judith Freud, majd Jung díványán fekve meséli el korábbi életeit, amelyek során rengeteget szenvedett, és még mindig nem találta meg önmagát. A Frankenstein sztori működik, jól el lehet gondolkodni életen és halálon, miközben kiválóan szórakozunk, persze elsősorban az, akinek bejön Moore humora. Érdemes adni egy esélyt a könyvnek, csak nem szabad meglepődni semmin.
1911, Bécs. Gustav Klimt a Duna parton sétál és egyszer csak egy halott nőbe botlik. Igazi művész lévén nem a rendőrséget hívja, hanem nekiáll lerajzolni, amikor a hölgy hirtelen fellélegzik. Magával viszi a műtermébe, és fogalma sincs arról, hogy mibe csöppen...
A Frankenstein sztorira képtelen vagyok ráunni, azonban most először került sor arra, hogy ne a doktorról és szörnyéről szóljon a történet, hanem a szörnynek szánt menyasszonyról. Belegondolt valaha valaki abba, hogy mit kellett átélnie ennek a nőnek, mennyi szenvedés várt rá a halhatatlansága ellenére? Nos, el sem tudjuk képzelni, egészen addig, amíg el nem olvassuk a könyvet, amelynek már a kezdetén jelzi az író, hogy ez egy horrortörténet, amelyben szerepel többek között részletesen leírt nemi erőszak is. És tényleg, szegény Judithot többször megerőszakolják, amelynek hatására nem finom úrihölgy, hanem gyilkos szajha lesz belőle, azonban ebben az életében olyan pszichológiai segítséget kap, mint Freud és Jung, akik különböző módszerekkel ugyan, de mindent megtesznek, hogy kiderítsék, ki is ő valójában. Ez nem könnyű feladat, a tudomány néha csődöt mond a hihetetlennel szemben, azonban felejthetetlen pillanatokat szerez nekünk az író, hiszen lássuk be, nem mindennapi jelenet, amikor Frankenstein menyasszonya Freud díványán az előző életéről mesél. Judith-hoz tartozik még egy különleges kutya, Geoff, aki azonban nem átlagos malamut, hanem egy pokolkutya, és mindenkitől megvédi, csak önmagától nem sikerül. A szerencsétlen lány kétségbeesetten keresi önmagát, hiszen eleinte nem emlékszik semmire, majd egyre több dolog derül ki róla, aminek egyáltalán nem örül, hiszen szörnyűséges dolgokat élt át. Adam nem bánt vele szépen, ahogyan a többi férfi sem - kivéve egy eszkimó férfit, akihez feleségül ment - , így nem csoda, hogy végül ugyanúgy gyilkos lett, mint Frankenstein szörnye. Azonban az ő számára adott az esély a változásra, hihetetlen kalandok után talán rálel a békére.
A könyvben bepillantást nyerhetünk a festők múzsáinak nem éppen felemelő életébe is, hiszen ezeket a hölgyeket erősen kihasználták, nem sok pénzt kaptak a munkájukért, ráadásul előbb-utóbb nemi kapcsolatba kerültek a festőkkel, akik nem bántak kesztyűs kézzel velük. Klimt volt a kivétel, ő megfizette a múzsákat, és minden törvénytelen gyermekéről és annak anyjáról gondoskodott. Mindezek ellenére én nem kedveltem meg a történetben a híres festőt, ugyanakkor nagyon érdekes volt együtt sodródni vele a századelős Bécs pezsgő világában. Mint kiderült, az író rengeteg valódi magánéleti szálat is beleírt a sztoriba, így Wally valóban élt, ahogyan Emile Flöge is, és a kapcsolatuk is ugyanolyan volt, ahogyan Moore leírta, csak persze nem ilyen szélsőséges. A történetben sokat kalandozunk az Északi sarkon, és még Hitler is felbukkan is jelenet erejéig - festői minőségében természetesen -, hiszen akkoriban ő is Bécsben élt, vagyis nem mondhatjuk, hogy egyetlen helyszínen játszódik a sztori. A könyv elmesélhetetlen, annyira elborult a humora, hogy tényleg az fogja értékelni, aki szereti az ilyet, ezért elsősorban ínyenceknek ajánlom, de mivel jómagam Moore nagy rajongója vagyok, ezért nagyon szerettem, habár van ennél jobb darabja is a szerzőnek, most valahogy nem csillogott ezer százalékon a hihetetlen humora. Mindezzel együtt ez egy jó könyv, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok, aki szeret kilépni a komfortzónájából, mert ez a történet bizony túlmegy minden határon, azonban úgy humoros, hogy óriási drámai ereje van.
Christopher Moore különleges szereplője az irodalomnak, teljesen egyedi úton jár, groteszk humora páratlan, és gigantikus fantáziája van, az abszolút kedvencem az életműből a Mocskos meló, sajnos a Biff evangéliumához még nem volt szerencsém, de már régen tervezem. Emberünknek semmi sem szent, mindenből viccet csinál, ugyanakkor nagyon kemény jeleneteket tartalmaznak az írásai, ezért elsősorban erősebb idegzetűeknek ajánlottak. Jómagam teljesen véletlenül kerültem a bűvkörébe, kivettem a könyvtáról a Mocskos melót, fogalmam sincs miért, hiszen akkor még nem ismertem a szerzőt, és dacára annak, hogy alapvetően egy jól nevelt úrilány vagyok, számomra is meglepő módon, nagyon bejött az ő nagyon egyedi és néha alpári humora. Nyilván nagyon kíváncsi voltam az új könyvére, de nem tudtam, hogy a számomra oly kedves Frankenstein sztori átiratához lesz szerencsém, ezért amikor rájöttem, hogy mivel állok szemben, nagyon megörültem. Tényleg tetszett, bár szerintem nem engedte el teljesen a fantáziáját a szerző, megy ez neki jobban is, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, így is különleges olvasmányélményt tudott nyújtani ez a remek könyv. Rajongóknak kötelező darab, de annak is jó választás, aki még csak most kezdi az ismerkedést a szerzővel, garantáltan nem fog csalódni benne. Nem a legjobb darabja az életműnek, de hihetetlenül szórakoztató és elgondolkodtató könyv, csak ajánlani tudom.
9/10
A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
