A szendvicsgeneráció szülői problémái. Felmerülhet a kérdés, hogy miért érdekel engem ez a téma, hiszen nincs gyermekem és már a szüleimet is elveszítettem, vagyis a szendvicsgeneráció klasszikus problémái nem részei a mindennapjaimnak. Azonban kollégáimon, barátaimon nagyon is látom, hogy mekkora probléma számukra a gyereknevelés és a a szülőkről való gondoskodás présében végigcsinálni a mindennapokat, ezért kíváncsi voltam, milyen megoldási módokat javasol a neves generációszakértő, Steigervald Krisztián, akinek már több könyvét olvastam, ezért bizalmat szavaztam neki. Nos, nem csalódtam, nagyon is őszinte a leírás, hiszen a szerző is hasonló nehézségekkel küzd az életkora miatt  és nagyon gyakorlatias tanácsokat ad ahhoz, hogy a hétköznapok könnyebbek legyenek. Nem kell nagy dolgokra gondolni, inkább egyfajta gondolkodásmód változtatásra biztat az író, aki egy nagyléptékű kutatásra támaszkodva írta meg ezt a könyvet, melyben nagyszámú szendvicsgenerációs embert kérdeztek meg kollégáival, és elsősorban a szülői nehézségekre fókuszál a leírás. A probléma nagyrészt az, hogy a mi generációnk egy teljesen más közegben nőtt fel, mint a mai, és úgy kell nevelniük, hogy nincsenek előttük példaképek, hiszen úgy ma már nem lehet gyereket nevelni, ahogyan apáink és anyáink tették. A digitális kor rengeteg kihívást tartogat a szülők számára, hiszen nemcsak a gyerekek a telefonok rabjai, hanem mi magunk is azok vagyunk, ezért először magunknak kell változnunk ezen a téren, ha azt akarjuk, hogy sarjaink kevesebb időt töltsenek kütyüzéssel. És ez csak egy téma a sok közül, szóba kerül többek között az is, hogy a női és férfi szerepek megváltoztak, ezt is kezelni kell, ahogyan azt is, hogy a mai gyerekek már teljesen másként viselkednek, mint mi hajdanán. Sok párhuzamot láthatunk a mi gyerekkorunk és a mai világ között, nagyon érdekes rácsodálkozni arra, hogy néhány évtized alatt mennyi minden megváltozott. A könyv legnagyobb tanulsága az, hogy arra kell fókuszálni, hogy minél jobban kapcsolódni tudjunk gyerekeinkhez, ez a kulcs ahhoz, hogy jó szülők legyünk (figyelem, nem tökéletes, hanem jó!), már ezért érdemes elolvasni ezt a könyvet, amit minden szendvicsgenerációs érintettnek ajánlok, mert sokat tanulhat belőle.

Igazi időutazásra hív bennünket Steigervald Krisztián, hiszen neki köszönhetően visszarepülhetünk a gyerekkorunkba, eszünkbe juthat sok minden, szép és rossz emlékek egyaránt, és kellőképpen meglepődhetünk azon, hogy mennyi minden változott azóta, és innen indulva figyelemmel kísérhetjük, hogyan mit tehetünk ma, annak érdekében, hogy jó szülők legyünk.

Mit jelent az, hogy szendvicsgeneráció, kik tartoznak ide? Nos, meglepően széles a kör, mivel ide sorolhatjuk a teljes X (1965-1979), a fiatalabb baby boomer (1960-1964), és az idősebb Y generáció (1980-1987) tagjait. A szendvicsgeneráció kifejezés az informális elnevezése azoknak, akik mintegy beszorítva érzik magukat az egyszerre alulról (saját gyermekeik, de akár beosztottjaik, kollégáik), illetve felülről (a szüleik, vagy akár a vezetőik, főnökeik) érkező elvárások közé. Róluk szól ez a könyv, de elsősorban a szülői létükről, a szüleikkel való kapcsolatukat csak érintőlegesen tárgyalja a szerző, pedig ez is egy izgalmas téma, de gondolom, ez majd egy másik könyv témája lesz. Nézzük a szülői nehézségeket, amelyekről én magam tapasztalatból semmit sem tudok, de ahogyan már említettem, kollégáimon, barátaimon keresztül látom, hogy mekkora probléma a gyereknevelés a mindennapokban. Hiszen nincs időnk, rengeteget dolgozunk, és akkor még ott van a házimunka is, magára a nevelésre rendkívül kevés energia jut, inkább csak a hétköznapi dolgok menedzselése fér bele a napjainkba. Pedig nagyon is érdemes végiggondolni egy csomó témakört, amit a könyv tárgyal, hiszen a digitális világgal nem csak mi küzdünk, hanem a gyerekeink is, és nekünk kell példát mutatnunk, hiszen a hegyibeszéd nem segít, ha a gyerek látja, hogy mi is folyton kütyüzünk, ő is ezt fogja csinálni. Vagyis először saját magunkba kell mélyen belenéznünk, hiszen a gyerek tükör, és először magunkon kell változtatnunk ahhoz, hogy őt is meg tudjuk változtatni. Nem könnyű a feladat, de érdemes belefogni, hiszen egy jobb jövőt érhetünk el általa.

Nagyon kifejező a borító, a szülői és gyermeki kéz együtt hatásos, de mégsem hatásvadász kombináció, és abszolút mértékben kifejezi, hogy miről szól a könyv. A szülő-gyerek kapcsolatról, ami napjainkban nem könnyű, hiszen teljesen másként kell nevelni a mai apróságokat, mint ahogyan bennünket neveltek sok évvel ezelőtt, hiszen a világ megváltozott. Rengeteg leírást kapunk a mi gyerekkorunkról, jó volt visszaidézni ezeket az időket - abszolút kedvencem, a "köpött a maci" kifejezés, ez az én generációmnak egy ikonikus pillanat volt a mindennapokban - , azonban azon is elgondolkodhatunk közben, hogy azért elég kemény is volt ez az időszak, hiszen például a szeretet kimutatása nagyrészt hiányzott. Jómagam egy eléggé összetartó családban nőttem fel, de valóban sikerült rácsodálkoznom arra, hogy tényleg, soha senki sem mondta, hogy szeret, mindenki elvárta tőlem, hogy jól tanuljak, a pedagógusok tekintélye megkérdőjelezhetetlen volt, a helikopterszülőségről még csak nem is hallottam, elég korán önállóságra szoktattak. Ahogyan a szerző többször hangsúlyozza, ez a kor nem volt jobb, egyszerűen csak más volt, és most fel van adva a lecke, hogy ilyen háttérrel mi teljesen másként neveljük a gyerekeinket. Mi a legjobb, amit tehetünk? Bízzunk saját magunkban, értéket közvetítsünk a gyereknek, minőségi időt töltsünk vele, kapcsolódjunk minél többet, és akkor nagy baj nem lehet.

Steigervald Krisztián egyre többet szerepel a médiában, mára ő vált a generációkutatás legismertebb szakértőjévé, melyet véleményem szerint annak köszönhet, hogy nagyon jól és közérthetően tud beszélni és írni a témáról, amit lássuk be, mindenkit érdekel. Hiszen mindannyiuknak van generációs tudata, születésünk okán egy bizonyos generációhoz tartozunk, amelynek mára megvannak a maga ismérvei, és szüleinken, gyermekeinken, kollégáinkon, barátainkon keresztül kapcsolódunk a többi generációhoz. Az egész világ egy nagy generációs hálózat, amelynek mi magunk is a részesei vagyunk, naná, hogy érdekel bennünket, hogyan működik ez az egész, és a szerző nagyon jól el tudja magyarázni nekünk az egyes témaköröket. Közönségbarátan, mégis tudományos igénnyel megírt könyvről van szó, amelyből sokat tanulhatunk, jót nosztalgiázhatunk, miközben rácsodálkozhatunk gyermekkorunk szélesebb összefüggéseire is. Azáltal, hogy megértjük a múltat, a jelenben jobban tudjuk kezelni a felmerülő nevelési nehézségeket, miáltal a jövő sokkal szebb lehet. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, nem csak a szendvicsgeneráció tagjainak, hiszen a gyerekek nevelése egy örök téma, ami főleg napjainkban nagyon nehéz, jót tesz néhány kapaszkodót találni hozzá, és ezt ettől a könyvtől megkapjuk.

9/10

A könyvet  a Partvonal kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.