Romantikus óda a kőszénhez. Egy egykori bányászvárosban (Tatabánya) élek, ezért különleges kapcsolat fűz a szénhez, még akkor is, ha egyetlen családtagom sem dolgozott soha bányában, kizárólag múzeumban volt szerencsém találkozni ezzel a tevékenységgel, és szenet is csak ilyen körülmények között fogtam a kezemben. Mégis az identitásom része a szén, ezért már nagyon régen tervezem, hogy elolvasom Jókainak ezt a könyvét, melyre eddig sajnos még nem került sor. A filmet nagyon régen láttam, de csak néhány kép maradt meg belőle, ezért teljesen bele tudtam feledkezni ebbe a varázslatos műbe, amely a romantika egyik legszebb alkotása, mégis tele van társadalomkritikával, amelyet Jókai olyan módon írt meg, hogy szinte észre sem lehet venni, annyira magával ragadja az olvasót a történet. Mindjárt a kezdetén kapunk egy olyan ősvilági leírást, hogy a Jurassic Park szégyellheti magát (más kérdés, hogy a tudomány azóta már régen cáfolta a benne leírtakat, de ez semmit sem von le a grandiozitásból), aztán pedig megismerhetjük Bondavárat és Berend Ivánt, akinél nincs tökéletesebb hős, hiszen tudós ember, akiről aztán jóval később kiderül, hogy ért a párbajhoz, a kártyához és egyáltalán mindenhez, kivéve a nőket. Nem tudja meghódítani Evilát, a szép munkáslányt, akinek igencsak megváltozik az élete, hamarosan gazdag lesz és színésznőnek tanul, hogy aztán természetesen mindent elveszítsen, és rájöjjön, melyek a legfontosabb értékek az életben. Fontos szereplő még Kaulmann Félix, a pénzember, aki a bondavári bányászatra egész pénzbirodalmat épít ki, nem válogatva az eszközökben, és még Evila férje is lesz, azonban csak papíron. Ennek a három embernek a sorsa összefonódik, a végén persze győz a szerelem, hiszen ez mégiscsak egy Jókai kötet, nem lehet meg happy end nélkül, addig azonban még sok minden történik, az olvasó le sem tudja tenni a könyvet, dacára annak, hogy mára már kicsit nehéz olvasni, hiszen tele van ismeretlen kifejezésekkel, mégis magával tudja ragadni azt, aki időt szán rá. A nagy mesélő a legjobb formáját hozza, vegytiszta romantikus történetet varázsol elénk, miközben észrevétlenül kora társadalmának kritikáját is megfogalmazza. Egyetlen hibája a történetnek az, hogy összevissza kanyarog, néha elveszítjük a fő vezérfonalat, de aztán visszatalálunk hozzá, és persze minden jó, ha a vége jó. Egy kiváló Jókai regény, amit érdemes elolvasni.

Bondaváron él Berend Iván, a tudós kőszéntárna tulajdonos, aki a munkájának él. Aztán egyszer csak belefeledkezik Evilának, a szép munkáslánynak a szemébe és feleségül kéri, azonban az meglepő módon kikosarazza, hiszen van már vőlegénye. Mégsem hozzá megy feleségül, hanem Kaulmann Félixhez, akinek nagy tervei vannak Bondavárral...

Engem teljesen lenyűgözött a kezdő kép, amelyben egy ősvilági pillanatfelvételt láthatunk, a Jurassic Park stílusában, sok-sok évvel a film keletkezése előtt. A tudományhoz nem sok köze van az ott leírtaknak, a drámai ereje azonban óriási, és véleményem szerint tele van rejtett társadalomkritikával, de az olvasó nem erre figyel, hanem arra, hogy milyen hihetetlen leíró ereje van a szerzőnek, olyan, mintha egy filmet látnánk, és bepillantást nyernénk egy régen letűnt korba. Aztán teljesen más hangnemben folytatódik a történet, megismerjük Berend Ivánt, Evilát és annak vőlegényét, Szaffrán Pétert, akiről messzire látszik, hogy nem jó ember, főleg, miután kiderül róla, hogy már emberhúst is evett. A lányt sem becsüli semmire, hiszen megveri, azonban színre lép Kaulmann Félix, és magával viszi a szép lányt, feleségül veszi (bár később kiderül, hogy nem gondolta ő ezt annyira komolyan), taníttatja, látszólag tejben-vajban füröszti, azonban hamarosan láthatóvá válik, hogy bizony kihasználta a szép asszonyt, abszolút a terveihez használta fel, nem törődve az érzéseivel. Mert az ő istene a pénz, és eltervelte, hogy iszonyatos pénzt fog keresni Bondavárral, és nem riad vissza semmitől, látszólag birodalmat épít, valójában azonban csak kártyavárat. Amikor már úgy tűnik, megnyert mindent, hirtelen történik egy természeti eset, és minden terve dugába dől. Nem is a hazug ember bukása a meglepő, hanem az, hogy milyen tűpontosan írja le Jókai a korabeli vállalkozások világát, a börze kórisméjét tárja elénk, amelynek működési mechanizmusa még ma is megállja a helyét. 

Berend Iván igazi romantikus hős, csak erényei vannak, nincsenek rossz tulajdonságai, okos, bátor, mindenhez ért, legyen az tudomány, párbaj vagy a börze. Mégsem egysíkú karakter, köszönhetően annak, hogy rendkívül sokféle helyzetben kell megállnia a helyét, legyen az a tárna vagy a főúri társaság, melynek igen éles szemű kritikáját mutatja be nekünk Jókai. A felső tízezer bizony erkölcsileg egyáltalán nem tiszta, két kézzel szórja a pénzt, a párbajra virtusként tekint, nem becsüli az igazi értékeket, csak a látszat érdekli, könnyen felejt, és nem látja át a pénzvilág machinációit. Abszolút kedvencem Iván előadása a jeles társaságnak Delejországról, amelyben igazi társadalomkritikát fogalmaz meg, de ezt természetesen senki sem veszi észre a főrendű hölgyek és urak közül. Iván az egyetlen, aki átlátja, hogy Félix csavaros ügyletei milyen veszélyforrást jelentenek Bondavár tulajdonosai számára, de természetesen senki sem hisz neki, és kellemetlen embernek találják, pedig ő csak segíteni akar. Mindezek ellenére a főúri társaságban is megállja a helyét, de az ő igazi terepe a tárna, és ez akkor világosodik meg igazán, amikor félelem nélkül leszáll a pokoli mélységbe, hogy megoldja a kialakult problémát. Iván nagy kedvencem lett, hiszen ő egy igazi hétköznapi hős, aki erkölcsi magasságával messze kiviláglik a többi szereplő közül, és természetesen a történet végén elnyeri jutalmát.

Evila sem egyszínű karakter, hiszen egyáltalán nem az a bukott nő, akinek elsőre kinéz, mivel elsősorban nem maga miatt fogadta el Félix házassági ajánlatát, hanem ezért, hogy segítsen nyomorék testvérén. És rengeteget gyakorol, hogy tényleg művésznő legyen belőle, és bármilyen hihetetlen, mégis mindvégig megőrzi erényét, dacára annak, hogy hercegek keresik a kegyeit. Nem vakítja el a pénz, tökéletesen tisztában van azzal, hogy melyek a valóban fontos dolgok, és amikor úgy alakulnak a dolgok, nem ijed meg a valódi munkától, igaz, hogy elveszíti a vagyonát és a befolyását, de ennél sokkal fontosabb erkölcsi tanulságokkal lesz gazdagabb, és természetesen ő is el fogja nyerni megérdemelt jutalmát. Nem klasszikus szerelmi történet ez, mégis a romantika van az előtérben, anekdoták során keresztül jutunk el a végkifejlethez, miközben mindvégig érdekes marad a történet, sodorják az események az olvasót, le sem lehet tenni a könyvet. Tényleg az az egyetlen hibája ennek a kiváló kötetnek, hogy mára már kicsit nehézkessé vált a nyelvezete, de éppen ezért öröm olvasni minden sorát. Nem ez a legismertebb Jókai-mű, de mindenképpen érdemes elolvasni, mert jó darabja az életműnek, és tényleg lenyűgöző tud lenni még mai szemmel nézve is, kár lenne kihagyni az életünkből.

9/10

A könyvet a Hitel kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.