Békebeli sütik könyve. Nagy rajongója vagyok a ferdinánd nevű süteménynek, többször készítettem már ezt a finomságot, azt azonban eddig nem tudtam, hogy Kunmadarason van egy ilyen nevű bisztró, amelynek a süteményeit tartalmazza ez a szép kivitelű könyv. Kunmadarast Mautner Zsófi tette fel a hazai gasztrotérképre A falusi konyhám című könyvével, amit nagyon szerettem, ezért nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon milyen finomságok készülnek abban a bizonyos bisztróban. 2020-ban nyílt meg a vendéglátó helyiség, amely azóta szép karriert futott be, nagy vendégköre van, sokan Budapestről zarándokolnak oda a süteményekért, ezért valamit biztosan tudnak ott az Alföld szívében. A tulajdonos, Kálmán Éva osztja meg velünk a receptjeit Mautner Zsófi segítségével, és bizony nagyon hamar bele lehet feledkezni a leírásokba, mert olyan, mintha időutazáson vennénk részt, és visszakerülnénk a nagymamánk konyhájába. Sok-sok finomság található ebben a kiadványban, nyilván a névadó ferdinánddal kezdve édes és sós sütemények sora várja, hogy felfedezzük őket. Mindegyikük régi, de egyáltalán nem poros és unalmas, hiszen lássuk be, mindannyian vágyunk gyermekkorunk ízélményei után, én például nagy örömmel fedeztem fel egy diós finomságot, amelyhez hasonlót a nagymamám sütött, de sajnos nem tudtam a receptjét, ezért azt biztosan ki fogom próbálni, ahogyan többet is a könyvből. A receptek jól követhetők, kezdők számára is érthetők - bár én azért egy hájas süteménynek biztos nem állok neki, olyan bonyolultnak tűnik - , vagyis mindenki megtalálhatja a számítását ebben a helyre kis kötetben. A borító gyönyörű, de nem csak az, minden sütihez fantasztikus fotó jár, ami azonnal meghozza a kedvet ahhoz, hogy elkészítsük. A nasikhoz egy-egy személyes kis történet is tartozik, ezáltal kerül hozzánk igazán közel. És bár biztosan nem fogok nekiállni rétest nyújtani, de a sárgarépás rétes abszolút a kipróbálandók között van, legfeljebb bolti tésztából fog nálam elkészülni, remélem, ez nem bűn. A legnagyobb kedvenc nálam a mákos guba ferdinándból, az biztos záros határidővel elkészül a kis konyhámban, de sok receptet bejelöltem, a régi nagy kedvencektől kezdve az újdonságokig. Minden konyhatündérnek ajánlom, mert tényleg nagyon sok jó süti található benne.
Ferdinándok, kelt tészták, piték, bélesek, piskóták, rétesek, olajban, zsírban sült sütemények, aprósütemények, sós sütemények, vendégváró sütemények, hájas tészta - ez a választék, lehet válogatni belőle.
Még soha nem jártam Kunmadarason, de vagyok akkora gourmet, hogy egyszer elmenjek az Alföld szívébe és megkóstoljam a ferdinándjukat, illetve más süteményüket is, hiszen nagy kedvenceket avattam a könyv olvasása közben. Itt van mindjárt a vízen kullogó, ami olyan különleges finomság, hogy egyszer tutira nekiállok elkészíteni. A neve onnan származik, hogy vízben kell főzni, belerakva a tésztát egy konyharuhába, nem is hallottam még ilyenről, pedig nem most kezdtem el szakácskönyveket olvasni. De a kunsági kisperec is izgalmasan hangzik, ezt is ki kell próbálni egyszer, ahogyan a disznótoros pogácsa is jól hangzik. Azonban én elsősorban édesszájú vagyok, ezért nagyon megragadta a fantáziámat a kijevi krémes szelet és a habos mézes, örömmel láttam olyan klasszikusokat, mint a mézes krémes vagy a kókuszkocka és a női szeszély (mindegyik készült már nálam, bár teljesen más receptúrával, ami nem zárja ki, hogy egyszer kipróbáljam ezt is). Nagyon kedvesek a receptekhez írt kis történetek, ráadásul a könyv elején megismerkedhetünk egy kicsit Kálmán Évával és a Ferdinánd bisztróval, amelyet olyan nagy szeretettel vezet a szerző. A hangulat abszolút békebeli, én mindvégig úgy éreztem, mintha a nagymamám konyhájában jártam volna sok évtizeddel ezelőtt, mégsem volt olyan érzésem, hogy ez már egy letűnt kor lenne, nagyon is élnek ezek a receptek, érdemes újra felfedezni őket, mert nagyon finomak.
Mindjárt a könyv kezdetén belemerülhetünk a különféle ferdinándok tömkelegébe, az alaprecepten túl van itt fahéjas-meggyes, túrós, szilvalekváros, citromos-mákos, sárgabarackos-pirított diós, málnás-fehér csokoládés, marcipános-étcsokoládés, pisztáciás és mogyorókrémes változat is, egytől egyig ínycsiklandozóak, lehet kísérletezni velük. Aztán jönnek a kelt tészták, amelyek között található parasztkifli, bukta (szilvalekváros, de bevallom őszintén, a csokoládést szeretem), kuglóf és fonott kalács is, nem váltják meg a világot ezek a receptek, de jó, ha megvannak, hiszen nem lehet eleget készíteni belőlük. A piték, bélesek, piskóták között természetesen főszerepet játszik az almás lepény, de a körtés kevert piskóta is nagyon jól néz ki, de az én kedvencem ebben a témakörben a túrós lepény édesen lett, ő biztosan el fog készülni nálam, lehetőleg minél hamarabb, mert nagyon kíváncsi vagyok, milyen lehet az íze. Ahogyan már említettem, réteshúzást nem vállalok (mindennek megvan a határa, ugyebár), de a sárgarépás rétesen túl a habos-diós és a tejberizses rétes azonnal megfogott, őket is ki fogom próbálni hamarost.
Az olajban, zsírban sült sütemények közül a sokféle fánk már elkészült nálam korábban, de a széllel bélelt nagyon érdekes recept, ahogyan a pötyőke is, ami egy helyi jellegzetesség, a magozott veres szilvát feltették főni, többnyire cukor nélkül, és addig főzték, amíg elkezdett "pötyögni", azaz halkan forrni. Ennek hiányában szilvalekvárral is fogyaszthatjuk a túrófánkot, az ízélmény valószínűleg ugyanolyan lesz. Az aprósütemények közül a klasszikus lakodalmas sütemény, a mandulamag receptjére kaptam fel a fejem, bár az újabb helyi finomság, a szalagóriás aprósüti is izgalmasan hangzik. A sós sütemények közül kiemelkedik a sós Ferdinánd kolbásszal, szalonnával, a vendégváró sütemények közül a szalagóriás főzött krémmel és a citromos szelet. Én becsszóra alaposan végigtanulmányoztam a hájas tészta elkészítésének leírását, de megállapítottam, hogy ennek biztosan nem állok neki, annyira bonyolultnak tűnik számomra. És már a végére is értünk ennek a különleges szakácskönyvnek, amely tényleg egy igazi időutazás a nagymama konyhájába, ahol száll a liszt, készülnek a finomságok, miközben zajlik az élet. Nem találtam hibát ebben a gyönyörű külsejű és belbecsű kiadványban, jól van szerkesztve, jól van megírva, fantasztikusan van fényképezve, úgy jó, ahogy van. Minden konyhaművészet iránt érdeklődőnek szeretettel ajánlom, az én polcomon biztos helye van, biztosan sokat fogom forgatni.
10/10
A könyvet a 21. század kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
