Egy különleges könyv. Egy könyvesbolt szerintem eleve egy különleges hely, ezért azonnal kíváncsi lettem a történetre, amikor megláttam ezt a gyönyörű borítót. Mást kaptam, mint gondoltam, sokkal mélyebb érzelmeket, mintha egy átlagos könyves sztorit olvastam volna, ez a kötet az elmúlásról, annak feldolgozásáról szól, okosan, szépen, mesésen. Eddig nem igazán olvastam japán szerzőtől művet, így sikerült elámulnom a mágikus realizmus műfaján, hiszen az élettörténeteket egy mágikus könyvesbolt fogja egybe, ahol különös táncot jár az idő. Szokni kellett egy kicsit a hangulatot, de hamar belefeledkeztem a történetekbe, amelyek fájóan szépek, és a hétköznapiságukkal hódítanak. Hiszen mindenkivel megtörténik, hogy elveszíti az édesanyját, az időskori demencia is sajnos nem ritkaság, ahogyan az is nagyon életszerű, hogy a testvérek elválnak egymástól, mert az egyik orvosi egyetemre megy, a másik pedig otthon marad. Az utolsó történet egy kicsit kilóg a sorból, hiszen megmagyarázza a könyvesbolt létét, és sajátos módon összekötődik az első sztorival, így teszi kerekké ezt az egész hihetetlen történetsort. Mivel én nemrégiben vesztettem el az édesapámat, ezért nyilván az első történet érintett meg a legmélyebben, de a többi is tetszett, az utolsó pedig kifejezett zseniális szerintem, annyira eredeti megoldási módot ad a könyvesbolt rejtélyére. Ugyanakkor nemcsak a gyászfeldolgozásra világít rá ez a kötet, hanem a könyvek és a szavak erejére is, ami egy könyvmolynak mindig nagy öröm. Vagyis összegezve ez egy nagyon jó könyv, amelyet mindenkinek érdemes elolvasnia, aki egy különleges olvasmányélményre vágyik, és nem riad meg az elmúlás gondolatától. A borító abszolút kifejezi a kötet csendes, melankolikus, mégis sokszínű és szívet melengető hangulatát és egyáltalán nem mellesleg gyönyörű. Egy különleges fantasy mindenkinek, aki hajlandó időt fordítani egy kedves, de szívet-lelket rázó történethalmazra, amelyben zakatol a szív és simogatja a lelket.
Szakura, a fiatal lány, fehér blúzban és burgundi színű kötényruhában napi rutinja szerint kinyitja a könyvesboltot, és macskája, Kobeko társaságában várja az ügyfeleket. Akik meg is jelennek szépen sorban, mindannyiukban annyi a közös, hogy egy életszakaszt zárnak le, a könyvesboltban találkoznak a múltjukkal, ami segít nekik abban, hogy tovább tudjanak lépni a jövőbe.
A boltra akkor lehet rátalálni, ha ugyanazt a passzust olvasod ugyanabból a könyvből, mint a lány, pontosan ugyanakkor, ugyanazon a napon és ugyanabban az évszakban. És napsütéses tavaszi napnak kell lennie, cseresznyevirágzás idején. Négy könyv jelenik meg a történetben, A kis herceg, a Pán Péter és két japán mű: Tíz éjszaka tíz álma, valamint A tavasz és az aszurák. Mindegyik kötethez egy (illetve egy esetben kettő) sors kötődik, mindannyian más életszakaszban vannak, de valamennyien búcsúznak valamitől, szembe kell nézniük az elmúlással, amelynek nagyon sokféle arca lehet. Van, aki az édesanyját veszíti el, van, aki az emlékeit, van, akiknek el kell válniuk egymástól, és van, aki felnőttkorba lép. Mindahány történet szívet szorongató és melengető is egyben, annyira hétköznapian súlyosak, hogy nagyon hamar eljutnak a lelkünkig. Engem, ahogyan már korábban is említettem, a legjobban az a sztori fogott meg, amikor Mio elveszítette az édesanyját, hiszen nagyon közeli még számomra édesapám halála, és a gyász. Jó lett volna, ha van egy ilyen mágikus könyvesbolt, amely segít továbblépni azzal, hogy újra találkozhatunk a múlttal, a számunkra kedves személlyel, és azután könnyebb szívvel mehetünk tovább az utunkon. Mert az elmúlással szembe kell nézni, legyen az bármilyen, hiszen az élet búcsúzások sora, akár a szülőnket veszítjük el, akár az emlékeinket, akár a testvérünk hagy el bennünket, vagy az édesanyánkat keressük. A melankolikus hangulatot feloldja az utolsó történet, amely megmagyarázza a könyvesbolt létét, ezáltal egy katartikus lezárást ad a könyvnek.
Csodákkal házalunk. Ezt mondja a fiatal lány a könyvesboltban mindenkinek és ha jobban belegondolunk, igaza van, hiszen maga az egész élet egy csoda, csak a hétköznapokban nem vesszük észre, majd egy - egy hatalmas trauma hatására kezdünk el komolyabban gondolkodni rajta. A könyvek pedig egy másik világba visznek el, ha szívünkre tesszük a kezünket, ez egy kisebb fajta csoda, amit átél mindenki, aki egy jó kötetet olvas. A boltban valóban csodák történnek, hiszen megelevenedik a múlt, ami azonban amúgy is bennünk él, csak felszínre kell hozni. A mindennapokban nem szoktunk a múlton rágódni, azonban amikor jön egy tragédia az életünkben, annál inkább, hiszen keressük az okokat, amelyek odáig vezettek, emlékezünk és közben észrevétlenül gyógyulunk. A gyászév egy nagyon jó kifejezés arra, hogy mennyi idő kell ahhoz, hogy feldolgozzunk egy traumatikus élményt, megnyugodjunk és tovább lépjünk. Az élet nem lányregény, senki sem kerülheti el a szerettei elvesztését, az idős korral együtt jár az emlékek kopása, a testvérek elválnak egymástól, és így tovább, mindenki megtalálhatja ebben a könyvben az élethelyzetének megfelelő történetet, amellyel azonosulni tud, és ezért tud nagyon ütős lenni ez a kötet, amelyben sokkal több mélység van, mint elsőre látszik.
Bevallom őszintén, a borítóba szerettem bele, és valami jó kis könyvmolyos sztorira készültem, teljesen mást kaptam, ami először meghökkentett, és főleg, mivel az első történet nagyon mélyen megérintett, kíváncsian olvastam a többit is. Az első és az utolsó sztori a leginkább szívhez szóló, de a többinek is megvan a maga mélysége, különösen meglepő, hogy egy olyan tabutémához nyúl a szerző, mint az időskori demencia. A stílus azon túl, hogy magával ragadó, nagyon hangulatos, átszövi a melankólia, de a végeredmény mégsem tragikus, reményt és vigasztalást nyújt az olvasóknak, abszolút tudom ajánlani mindenkinek, aki éppen valamilyen gyásszal küzd. Megjegyeztem Takuya Asakura nevét, fogok még olvasni tőle, mert nagyon tetszik a stílusa, és bár nem rajongok a mágikus realizmusért, ezúttal nagyon hangulatosra sikeredett ez a szál is, noha ez szerintem inkább egy cozy fantasy, amelyben mindenki megtalálja a számítását, aki egy könnyed, de mégis fajsúlyos olvasmányra vágyik. Nagyon sokrétű ez a rövidke könyvecske, kár, hogy nem tartott tovább, olvastam volna még. Az egyetlen hibája az, hogy nem mindegyik történet ugyanolyan mélységű, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, nyilván mindenkit az érint meg jobban a sztorik közül, amelyhez az adott élethelyzetében kapcsolódni tud. Jó könyv, egy igazi kis ékszerdoboz a kötetet tengerében, érdemes adni neki egy esélyt, nem fogunk csalódni benne.
9/10
A könyvet a 21. század kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
