Remek krimi. Sokáig ellenálltam a csütörtöki nyomozóklubnak, azonban vesztemre megnéztem a filmet, és azonnal rabul ejtett Elizabeth, Joyce, Ron és Ibrahim világa, ezért nem volt kérdés, hogy a következő kalandjukat el fogom olvasni. Nos, nem csalódtam, egy kiváló alkotást kaptam, amelyben a nyugdíjas civil - mínusz ugye Elizabeth - nyomozók derítenek fel egy bonyolult bűnügyet, nem kevés családi problémával súlyosbítva. Hihetetlen, hogy ezeknek az idős embereknek mennyire vág az agya, mennyire tartják a lépést a modern világgal, és milyen kiváló logikával jönnek rá a megoldásokra. Természetesen a rendőrség csak kullog mögöttük, sőt, ők segítenek nekik, de olyan bájjal teszik, hogy nem lehet rájuk haragudni ezért. Richard Osman ragyogóan ír, nem véletlen a világsiker, ez egy nagyon jó sorozat - mondom úgy, hogy eleddig csak ezt az egyetlen részt olvastam belőle, de ígérem, idővel a többi is sorra kerül - , ott fordul a történet, ahol kell, a karakterek nagyon jól ki vannak találva és kiegészítik egymást a szereplők, a gyilkossági ügy kellően érdekes és fajsúlyos, lehet agyalni rajta, és aztán persze jól meglepődni, hogy ki volt a tettes, úgy jó, ahogy van. Az egyetlen hiba, amit fel tudok róni neki, hogy az író időnként teljesen belefeledkezik a karaktereibe, és nem halad úgy a történet, ahogy kellene, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, a végeredmény egy rendkívül szórakoztató alkotás, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Nem könnyű ennyi részen keresztül tartani a színvonalat, de a szerzőnek sikerült, a sorozat egy újabb kiváló darabbal gyarapodott, jó volt beleveszni a csütörtöki nyomozóklub újabb kalandjába. Elizabeth -t ezúttal sokkal gyengébbnek látjuk, mint korábban, ami nem meglepő, hiszen a férjét gyászolja, Ronnak pedig a családja érdekében kellett szó szerint az életét kockára tennie, Ibrahim okos és magányos, mint mindig, Joyce pedig rendületlenül süti a sütijeit és vitatkozik a lányával. Minden karakter fejlődik, mi pedig boldogan konstatálhatjuk, hogy a kor nem akadály, sőt, sokszor előny is a sok élettapasztalat miatt egy gyilkosság felgöngyölítésében. Összegezve ez egy nagyon jó könyv, amit nemcsak rajongóknak érdemes elolvasni, hanem mindenkinek, aki egy szórakoztató krimire vágyik.
Joyce lánya férjhez megy, az esküvő után az újdonsült férj legjobb barátjáról kiderül, hogy meg akarják ölni, majd eltűnik. Mindeközben Ron lánya pisztolyt fog durva férjére, és közli vele, hogy el akar válni tőle, azonban ez nem olyan egyszerű, mert a férfi úgy dönt, hogy megöli feleségét és annak bátyját is, mivel egy gengszterről van szó. Vagyis akad itt bőven tennivaló a csütörtöki nyomozóklub tagjai számára...
Nincs kedvenc karakterem a főszereplők közül, mindegyiket nagyon megkedveltem. Elizabeth egy kőkemény (ex)kém, akit azonban ezúttal megismerhetünk az emberi oldaláról is, hiszen nagyon lesújtja a férje halála, ezért a többiek próbálják kímélni, de aztán persze a profizmusa felülkerekedik, és egy idő után kézbe veszi a nyomozás irányítását. Ron egy igazi macsó, akiről ezúttal szintén kiderül, hogy van gyenge oldala, nevezetesen a családja, azon belül a lánya, akinek a kedvéért a végsőkig elmegy (zárójelben jegyzem meg, hogy a könyv legnagyobb poénja is hozzá kapcsolódik, amikor megemlíti Pierce Brosnant, aki ugye őt játszotta a filmben). Ibrahim sem hétköznapi ember, hiszen egy gyilkost mentorál, sőt, annak mentoráltját is mentorálja, nem félve attól, hogy milyen közegbe kerül ezáltal, ráadásul bölcs mondataival sokat hozzátesz ahhoz, hogy előrehaladjanak az események, nem mellesleg pedig foglalkozásánál fogva mindig meg tudja nyugtatni a kedélyeket. Joyce, nos, ő saját magát adja, vagyis állandóan süt és tévét néz, segít Elizabeth-nek, és mindenkinek, aki szembe jön, mert ő már csak egy ilyen melegszívű ember, aki ily módon teszi magát hasznossá a csütörtöki nyomozóklubban, ha úgy tetszik, ő a szív a csapatban. Nagyon jól működnek ők így együtt, kiválóan kiegészítik egymást, hihetetlen, hogy mennyire összeszokottan haladnak a nyomozással, mindenki teszi a dolgát, melynek eredményeként természeten lelepleződik a gyilkos, és Ron családi problémája is megoldást nyer.
Essék jó pár dicsérő szó a szerzőről is, hiszen mégiscsak az ő végtelen fantáziája hívta életre a csütörtöki nyomozóklub tagjait, és nem könnyű olyan eseteket kitalálni, amelyek kellően rejtélyesek ahhoz, hogy fenn tudják tartani az olvasó érdeklődését. Ezúttal egy jó bonyolult ügy született, amelyet nem volt könnyű megfejtenie a főszereplőknek, de hát ők nem arról híresek, hogy meghátrálnának a nehézségek elől. Az író olyan szórakoztatóan tárja elénk a nyomozást, hogy a könyv letehetetlen, én szinte egy szuszra olvastam végig, annyira kíváncsi voltam, ki volt a gyilkos, pedig általában gyorsan rá szoktam jönni a megoldásra (Sherlock Holmes-on nőttem fel), ezúttal azonban teljesen másra gyanakodtam, vagyis jól meglepődtem és mindvégig figyelmesen követtem a kalandokat. Richard Osman hihetetlen világsikert ért el a könyveivel, ami nem véletlen, ez egy jól megírt sorozat, amelyből sajnos még csak ezt az egyet olvastam, de ma már átkozom magam, hogy a korábbiakat kihagytam, de ami késik, az nem múlik, majd behozom a lemaradást, és nagyon kíváncsian várom a folytatást. Azonban büszkén jelentem, hogy a szerző másik sorozatának kezdő kötetét igenis olvastam, és az is nagyon tetszett, ezért boldogan szereztem tudomást róla, hogy már annak is készül a folytatása, hogy aztán utána ismét a csütörtöki nyomozóklub újabb kalandjain szórakozzunk vélhetően kiválóan, szóval nem leszünk híján jó könyveknek a közeljövőben sem az író tollából.
A főszereplőkön túl a mellékszereplők is érdekesek, mindjárt itt van Joyce lánya, Joanna, aki nagyon rövid ismeretség után megy férjhez, ráadásul olyasvalakihez, aki szintén gyanús a gyilkosság ügyében. De elmondható mindenkiről, hogy potenciális elkövető, éppen ettől lesz izgalmas a történet, mert mindenkire ráterelődik a gyanú, hogy aztán a végén kiderüljön, hogy természetesen teljesen más volt a tettes, mint akire gondoltunk volna. Feltűnik a sztoriban Ron fia, Jason, és unokája, Kendrick, aki hathatós segítséget jelent egy kód megfejtése során, és meglepően felnőtt módon kezeli a szülei közötti konfliktust. A legizgalmasabb epizódszereplő Connie, a gyilkos, akit ugye Ibrahim mentorál, és kettejük kapcsolata hihetetlenül bonyolult, mégis jó hatással van az idős pszichológus a romlott múltú hölgyre, aki természetesen szintén gyanúsított. A legjobb rész az volt a könyvben, amikor Connie és Ron, akit korábban meg akart ölni, együtt hajtanak végre egy feladatot a nyomozás érdekében, nagyon jól meg volt írva, csak úgy sistergett körülöttük a levegő. Bogdant is viszontláthattuk, az ő kettősük Elizabeth-szel szintén emlékezetesre sikeredett, ahogyan összességében az egész könyv felejthetetlen. A krimi műfajában a csütörtöki nyomozóklub kiemelt minőséget képvisel, amit a szerzőnek sikerült fenntartania és remélhetőleg így tesz még sokáig, nekünk pedig sok jó történet lesz még a jussunk. Nem vagyok egy nagy krimi rajongó, de ez a kötet nagyon tetszett, mindenkinek ajánlom olvasásra.
9/10
A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
