Nem született új Da Vinci-kód. Persze Dan Brown profi író, és profi munkát adott ki a kezéből, vagyis a történet érdekes és magával sodró, le sem lehet tenni, azonban ez esetben a mérce a Da Vinci-kód, és azt sajnos nem érte el.  Robert Langdon hozta saját magát, közel 800 oldalon keresztül vitte a hátán a sztorit, nem is rosszul, de most hiányzott az a bizonyos plusz, ami Dan Brown leghíresebb művében megvolt. A rejtélyek most valahogy nem voltak annyira érdekesek, pedig a téma nem mindennapi, a tudatról, az emberi agy működéséről értekezett a szerző, sok fontos információt megtudhattunk róla, de nekem nagyon hiányoztak az igazán nagy titkok, a rejtjelek, amelyeket Langdon kisujjból kirázva megold - persze itt is volt ilyen, de sajnos nem túl sok -, most igazából nem volt olyan nagy a tét, mint ahogyan megszoktuk, ezért hiába volt pörgős a cselekmény, engem nem tudott annyira magával ragadni, mint vártam volna. Amúgy véleményem szerint nem a Da Vinci-kód a szerző legjobb könyve, hanem az Angyalok és démonok, de kétségkívül az lett a legnépszerűbb, nem véletlenül, mert valamit nagyon eltalált benne az író, pont az olvasók szívébe talált a történet, ami ezúttal sajnos elmaradt. Továbbra is hangsúlyozom, hogy ez egy nagyon jó könyv a műfajában, jól van megírva, a karakterek jól kidolgozottak, azonban valamiért a téma nem olyan érdekes, mint a szerző leghíresebb alkotásaiban, Prága szép hely, és tele van titkokkal - nem volt kérdés, hogy az író ki fogja játszani a Gólem-kártyát -, de hiába veti be Dan Brown minden szakmai tudását, nem tudja megugrani az általa oly magasra emelt lécet. Mindenki nagy érdeklődéssel várta a könyvet, én is természetesen, azonnal elkezdtem olvasni, amint a kezembe kaparintottam, és két nap alatt ki is végeztem, és bár nem tudtam letenni, annyira izgalmas volt, mindvégig megmaradt bennem a hiányérzet, profi munka, de hiányzik belőle a szív és az a bizonyos plusz, ami a Da Vinci-kódot világszerte bestsellerré tette. Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert jó könyv, de ne várja tőle a csodát, mert az ezúttal sajnos elmarad. 

Robert Langdon Prágába érkezik barátnőjével, Katherine Solomon-nal, aki egy nagyon érdekes tudományág professzora, az emberi aggyal és a tudattal foglalkozik. Most fog megjelenni a könyve és meghívták előadást tartani, Robert "csak" kísérőként érkezett, azonban az előadás másnapján furcsa dolgok történnek. Langdon futás közben egy különös jelenéssel találkozik, amelynek eredményeként úgy véli, bomba van a hotelben, és mire kiderül, hogy mégsem, Katherine eltűnik. És a kalandok elkezdődnek...

800 oldal nem kevés, nem könnyű ennyi ideig fenntartani az olvasó érdeklődését, nem is sikerül maradéktalanul, a könyv közepe táján csöppet leül a sztori, hogy aztán annál érdekesebb legyen. Azonban ez Dan Brown-tól nem elég, hiába ő maga állít saját magának ilyen magas mércét, ezúttal sajnos nem ugorja meg. Prága valóban érdekes hely, a Gólem pedig nem volt kérdés, hogy részt fog venni a történetben, nem is hétköznapi módon történik meg, a végső fordulat megdöbbentő, de valahogy mégsem üt akkorát, mint kéne. Pedig a szerző mindent megtesz, vérbeli profi módjára csavarintja a történetet, ott fordul a sztori, ahol kell, ott mélyülnek a karakterek, ahol kell, nincs itt hiba, mégis valami hiányzik, ami a Da Vinci-kódban megvolt. Az emberi agy nagyon érdekes téma, és tényleg nagyon sok mindent megtudhatunk a legfrissebb kutatásokról, akcióban sincs hiány, Robert Langdon is beveti magát, még sincs meg az az "aha" érzés, ami nagy kedvencünkben megvolt. Az a tragédia, hogy ez egy nagyon jó könyv, tényleg nincs benne semmi szakmai hiba, Dan Brown minden tudását beleadta, működik is, de a varázslat elmarad. Nem ezzel fekszünk és kelünk, kiválóan szórakozunk rajta, de nem maradandó élmény, nem mozgatja meg igazán a fantáziánkat, nem jut el a szívünkig, pedig nagyon akartuk szeretni ez a könyvet. Nem mondom, hogy hatalmas csalódás, mert tényleg a maga műfajában kiemelkedő darab, de azért én többet vártam, és maradt bennem hiányérzet.

Robert Langdon nagyon jól kitalált karakter, a professzor egy igazi szellemi James Bond, nincs olyan rejtély, amit ne tudna megfejteni, azonban ezúttal úgy vélem, nem sikerült új vonásokkal mélyíteni a jellemét. Hozta, amit elvárunk tőle, de ennyi és nem több. Hol marad a zsenialitás? A tudása valóban lenyűgöző, a fotografikus memóriája szintén, és persze az akciótól sem riad vissza, de most valamiért mégis picit halványabbnak éreztem a figurát, mint a Da Vinci-kódban vagy az Angyalok és démonokban. Értem én, hogy most Katherine a sztár, hiszen az ő könyve tartalmazza a felfedezést, ami elvezet a titkok titkához - amit egyébként nem volt nehéz kitalálni, talán ezért is vagyok egy pöttyet csalódott  - , de mégiscsak Langdon lenne a főszereplő, miért kell ezúttal egy kicsit háttérbe szorítani? A Gólem a legérdekesebb karakter a történetben, pedig nem ő a jó fiú, de egy bizonyos csavar után hihetetlenül érdekfeszítővé válik ez a szereplő, nagyon nehéz követni, hogy mi történik éppen vele, kár, hogy csak a történet végét sikerült így felturbózni ezzel, korábban is jó lett volna, ha van ilyen érdekes fejlemény. Mindezzel együtt azt mondom, hogy ez a könyv egy profi szerző profi írása, azonban az a bizonyos plusz erősen hiányzik belőle.

Ne legyek igazságtalan, az elején magával ragadott a történet, faltam az oldalakat, de ahogy haladtunk előre a sztoriban, egyre inkább éreztem, hogy ez most bizony nem az igazi. Emlékszem rá, hogy milyen izgalommal olvastam annak idején a Da Vinci - kódot és az Angyalok és démonokat, és ez nem az a szint, nem tudta úgy megdobogtatni a szívemet, mint ők. Az emberi agy valóban érdekes téma, azonban a száraz tudományos tények nagyon nem tudtak lázba hozni, hiányzott a történet emberi oldala, a rejtélyek valahogy nem voltak érdekesek, mint korábban. Prága gyönyörű hely és mi bejárjuk minden szegletét a könyvben, de engem nem tudott lenyűgözni annyira, mint annak idején pl. a Louvre. Érezni, hogy Dan Brown nagyon sokat kutatott a történethez, azonban kevesebb tudomány és több lélek többet ért volna, valamiért ez a történet nem tudott igazán közel kerülni hozzám. Lehet, hogy bennem van a hiba, és sokaknak tetszeni fog ez a kötet, én azonban egy kicsit csalódott vagyok, mert elmaradt  a csoda, amit a szerzőtől vártam. Elmondom még egyszer, ez egy jó könyv és mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert érdemes, de ne várja tőle azt a zsenialitást, ami  a Da Vinci-kódban megvolt. Jó, de nem korszakalkotó darab.

8/10