Az első kötet, a La Belle Sauvage Lyra történetének előzményét meséli el (ITT írtam róla), A Titkos Birodalom viszont úgy folytatás, hogy nem csak A Por Könyve sorozatot viszi tovább, hanem Az Úr Sötét Anyagait is. Előbbi után húsz, utóbbi után 9 évvel játszódik, és már a befejezés is olvasható, ami október 23-án jelent meg angolul.

A Titkos Birodalom tipikus középső kötet annak minden előnyével és hátrányával együtt. Továbbviszi a cselekményt, jobban elmélyed a karakterek, főleg Lyra lelkében, de ugyanakkor az is érződik rajta, hogy igazából a lezárást hivatott előkészíteni. Köztesség ide vagy oda, ezt a kötetet jobbnak tartom, mint az elsőt. Ezen érződik, hogy négy könyv után a szerző lubickol a világban. Nyoma sincs az első kötet vontatottságának. Sokkal letisztultabbnak találtam.

A bejegyzés további része spoilert tartalmazhat!

Húsz év telt el a La Belle Sauvage kalandjai óta, és az akkor még csecsemő Lyra mostanra fiatal nővé cseperedett. Hét éve hagyta ott élete szerelmét, Will Parryt az oxfordi botanikus kert padján a nagy sikerű Északi fény-trilógia (Az Úr sötét anyagai) végén.
Lyra kapcsolata Pantalaimonnal ismeretlen utat jár be, miközben mindketten titkos és veszedelmes társaságok hatalmi játszmáiba keverednek. Malcolm, az egykori csónakos fiú, egy különleges gyermek megmentője, immár erős férfi, akit kötelességtudata szintén utazásra kényszerít.
Mindhárman el kell, hogy hagyják Oxfordot, hogy Európán át Ázsia szívében keressék az elveszett titkokat: egy daimónok lakta várost, a sivatag szívének rejtélyét és a megfoghatatlan Por misztériumát.

A kötet nagyon erősen indít, és beledobja az olvasót egy lelki válság közepébe, ami egyszerre Lyráé és a daimónjáé is. Mert Lyra és Pan hiába egy személy, egy pont után különbözőnek láttam őket, habár látszott, hogy egymás nélkül csonkák, mintha kivágtak volna belőlük egy darabot. Ez annyit tesz, hogy Panből eltűnt az ész, Lyrából pedig a szív, de ez vajon a szétválásuk után kezdődött, vagy előtte? Nehéz kérdés, mert amíg egyek, addig hatottak egymásra, és valamelyest összetartottak, de a szakadás után mindketten szétestek. Ez a történet egyik mozgatórugója, a másik pedig a külső tényezők, a minden oldalról közeledő fenyegetés, ami miatt bár külön utakon, de menekülniük kell. 

Ez a ziláltság és feszültség szinte tapintható az útjuk során, egészen a viszontlátásig, ami az olvasó számára nem teljes, mivel ott, a találkozás pillanatában véget ér a történet, amit nagyon sajnáltam, mert az előző könyv lezárása nem hagyott maga után hiányérzetet, ez viszont inkább „félkönyvnek” érződött. Ezt leszámítva sokkal jobban összeállt, mint a La Belle Sauvage.

Bár az új szereplőkre sem lehetett panasz, mégis a régiek behozása tetszett a legjobban, gondolok itt főleg Malcolmra és Alice-re. De Lyra mellett főleg Malcolm tündökölt. Érdekes utat járt be mind lelki, mind fizikai értelemben. Utóbbinál főleg a színházi kalandjára gondolok, előbbinél meg a Lyra iránt kibontakozó, itt még egyoldalúnak tűnő szerelmére. Pullman jól ábrázolta a vívódásait is, és Lyráéval együtt egy igazi lelki drámát kapunk, ami minden másnál hangsúlyosabbá válik ebben a történetben. Ez egy kicsit másfelé, filozófikusabb, elgondolkodtatóbb irányba tolta el a kötetet, amit egyáltalán nem bántam.

Összességében A Titkos Birodalom egy minden szempontból remek folytatás. A vége egy kicsit ront ezen az összképen, de nem annyira, hogy csorbítsa a kötet élvezeti értékét.

Ajánlom azoknak, akik olvasták az eddigi köteteket; ők biztosan ezt is szeretni fogják.

A könyvet a Ciceró Könyvstúdió jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

9/10