Szívet melengető kisvárosi történet. Szeretem a kisvárosi sztorikat, főleg azért, mert magam is ilyen helyen élek, és mindig lenyűgöz a mikrokörnyezet összetartása. Mindenki tud mindent a másikról, ez egyrészt lehet zavaró is, másrészt viszont nagyon is lélekemelő, hiszen ezek az emberek törődnek egymással, foglalkoztatja őket a másik élete és sorsa, és nem hagyják magukra őket. Ehhez a feelinghez jöhet még egy kis szerelem, jól megírt karakterek és némi mágikus realizmus és már készen is van a jó könyv receptje. Heather Webber-re az Éfjélkor a Fekete Rigó kávézóban című könyvnek köszönhetően figyeltem fel, ami nagyon tetszett, ezért nem volt kérdés, hogy el fogom elolvasni ezt az alkotását is. Nem csalódtam, ismét egy remek darab lett a jussom, amibe nagyon könnyű volt belefeledkezni, a szereplők nagyon szerethetőek voltak, az egyetlen hibának azt tudom felróni, hogy nem nem voltak negatív karakterek, így igazán ütős konfliktus sem, azonban végeredményben nem is hiányzott, így is mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet a szerző. Ennek oka a jól szőtt történet volt, amely a végére egy picit csillámpóniássá vált, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, végülis ezt várjuk el egy Heather Webber könyvtől, nem? A maga műfajában egy kiváló alkotást kapunk, amely abszolút alkalmas téli bekuckózásra, biztosan megmelengeti a kis lelkünket, nem hiányzik hozzá más, mint egy takaró és egy jó kávé, és már készen is van a zúzmarás chill. Nem akarja megváltani a világot ez a könyv, azonban hozzájárul ahhoz, hogy egy kicsit jobb hely legyen, amíg olvassuk, egy másik világban járunk és hiszünk abban, hogy az élet szép, az emberek jók, a hétköznapok pedig nem szürkék, és ennél nem is kell több egy hideg téli napon. Ava és Maggie története eléggé érdekes ahhoz, hogy kitartson a figyelmünk a könyv végéig, de az igazi főszereplő a kisváros, amelynek minden lakója szeretetre méltó és érdekes személyiség, az pedig párját ritkítja, ahogyan ezek az emberek kapcsolódnak egymáshoz, vigyáznak egymásra, az egész település egy élő szövet nekik köszönhetően. Jó könyv, abszolút kiváló választás ezekben a bekuckózós időkben, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Ava egy furcsa levelet kap, amelyben gondozót keresnek Driftwoodban, ami nagyon távol van mostani lakóhelyétől, azonban mégis úgy dönt, hogy hátrahagyja eddigi életét és elutazik a kisvárosba, jelentkezni az állásra. Az interjú helyszíne a Szarka nevű kávézó, melynek vezetője, Maggie keresett édesapjának gondozót, fel is veszi Avát, aki hamarosan a kisváros életének szerves része lesz...

Nem habos - babos leányregény ez, Ava és Maggie számos problémával küzd, azonban bátran szembenéznek ezekkel és természetesen le is győzik, nem kevés támogatást kapva Driftwood lakóitól. A két nő története teljesen eltér egymástól, azonban Maggie édesapjának, Deznek köszönhetően mégis összeér a sorsuk, a végén pedig egy zseniális csavarral hihetetlenül szorosra fűződik. Mindketten magányosak, nagyon vigyáznak a szívükre, hiszen össze lettek törve, azonban lassan gyógyulnak, köszönhetően két fess fiatalembernek, Sam-nek és Donovan-nek, akik nem hétköznapi kitartással hálózzák be szívük választottját. A férfiaknak is megvan a maguk története, nem véletlen, hogy éppen azokat a hölgyeket választják, akiket, Donovan pedig főleg kitartó, hiszen évtizedek óta kötik gyengéd érzések Maggie-hez, azonban a kávézó vezetője eddig elutasította őt, melynek okait csak szépen lassan értjük meg, és nagyon szurkolunk nekik, hogy végül összekerüljenek. Ava egy borzalmas élmény után úgy érzi, neki nem jár a szerelem, hiszen egy balesetben elveszítette szerelmét, azonban Sam és nem utolsósorban kutyája, Norman nem adja fel, és mindent megtesz, hogy meghódítsa a szívét. Azonban nemcsak a két főszereplő körül épülgetnek a gyengéd szálak, a kávéház munkatársa, Rose és az egyik vendég, Titus is nagyon lassan, de biztosan közelebb kerülnek egymáshoz, és akkor Maggie édesapjáról, Dezről és az ő titokzatos kísértetéről nem is beszéltem. Vagyis van kinek drukkolni, csavarodnak a szerelmi szálak, mégsem lesz cukormázasan romantikus a történet, pont annyira életszerű, hogy mindvégig fenn tudja tartani az olvasó érdeklődését.

A kisváros központja a Szarka nevű kávézó, amelyet Maggie vezet, aki ezzel édesanyja álmát valósította meg, azonban a tulajdonjog nem az övé, ezért lehet izgulni, mert úgy néz ki, hogy Dez el fogja adni, a lányának pedig megoldást kell találnia a problémára, és el kell döntenie, hogy marad vagy továbblép. A kávézó egy jelkép is egyben, Maggie gyásza hozta létre, amikor elvesztette édesanyját egy vízi balesetben, sok évvel ezelőtt. A különlegessége az, hogy kuriózumokat tartalmazó polca van, mindenkinek jár róla egy apróság, aminek köszönhetően megváltozik az élete. Ava például egy gyűszűt kap, amit nem tud mire vélni, azonban egyszer csak úgy alakulnak a dolgok, hogy varrni kezd egy beteg kislánynak egy macit, Sacimacit, melynek eredményeként egyrészt kiderül, hogy mennyire tehetséges ebben, másrészt pedig új hivatásra talál, hiszen egy idő után már nem a kávézóban dolgozik - amit addig félállásban űzött a gondozás mellett -, hanem a titokzatos Estrella befogadja varróműhelyébe és megtanítja a szakma minden mesterfogására. Ava epilepsziával küzd, többször elájul, és már azon gondolkodik, hogy végleg ott hagyja Driftwoodot, azonban a kisváros nem ereszti, ő pedig rájön, hogy a helye most már itt van.  

Nem történik semmi különleges ebben a történetben, mégis átszövi egy csipet mágia, ami megfűszerezi a sztorit, de mégis pont az a legnagyobb erénye ennek a könyvnek , hogy megmutatja, igazából az emberi kapcsolatok a legfontosabbak az életben. Mert természetesen mindenki maga küzd meg a saját problémáival, amelyek nyilván nem kicsik, mégis egy ponton rájönnek, hogy van segítség, hiszen ott van egész Driftwood, amelynek lakói teljes figyelmükkel fordulnak felé, amely időnként lehet ugyan terhes, de mégis lélekemelő. Mindenki drukkol a szerelmespároknak, minden lakónak története van, és a sok sztori összeér, egy élő szövetet alkot, amely megtartja az embert, még a legnehezebb időkben is. Talán ez a legnagyobb tanulsága ennek a kiváló regénynek, amelyet öröm volt olvasni, mert nem kell mindig korszakos dráma, néha nagyon jól tud esni egy kis szívet melengető sztori, amely kellően, de nem túlságosan romantikus, életszagú, és főként lelket simogató. Nagyon fel tudja dobni a hétköznapokat ez a könyv, ami nem rövid, de mégis annyira olvastatja magát, hogy nagyon hamar végezni lehet vele, hogy aztán szomorúan csukjuk be, hiszen olvastuk volna még. Heather Webber egy jó író, a saját műfajában kiemelkedő műveket ír, érdemes adni neki egy esélyt, elsősorban azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik ebben az egyre hidegebb téli időben egy kis szívmelengető történetre vágynak, mert megkapják tőle, tokkal-vonóval. Jó könyv, érdemes elolvasni.

9/10

A könyvet a Kossuth kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.