Nálam sosem jelent túl jót, ha egy könyv kapcsán először az illusztrációkat emelem ki. Aki ismeri Frank Miller nevét annak ezt nem nagyon kell magyaráznom, mert a 300, a Xerxes és a Sin City rajzolójaként igazi legenda, és az Átkozott esetében is kiváló munkát végzett. A képek sokkal jobbak, mint maga a könyv, pedig ennek inkább fordítva kellene lennie.

Nimue számkivetettként nő fel. A fekete mágiával való kapcsolata miatt druida falujában rettegnek tőle, így a kétségbeesett lány el akar menekülni…
Azonban a vörös paladinok lemészárolják az egész falut, és Nimue élete örökre megváltozik. Haldokló anyja felszólítja, hogy vigye el az ősi kardot egy legendás varázslónak, így Nimue lesz népének egyetlen reménysége. Küldetése során aligha van ideje bosszút állni, mégis, a benne egyre növekvő erő miatt semmi másra nem tud gondolni.
Nimue szövetséget köt Arthurral, a jóképű zsoldossal, valamint Britannia menedéket kereső tündérnépeinek tagjaival. Megforgatja a kardot, amely az egyetlen, igaz királyt illeti, lekaszabolja a paladinokat és egy romlott uralkodó seregét is. Küzdelme során megpróbálja egyesíteni a tündérnépeket, igyekszik bosszút állni a családjáért, és felfedezni a sorsát övező titkot. És talán egyvalami változtathatja meg a sorsot: az, ami a penge végén található.

A fülszöveg egy harcokkal és kalandokkal teli történetet ígér, amit nagyjából meg is kapunk, ha nem számítjuk a néhol feleslegesnek tűnő vargabetűket és a történet széthullással fenyegető dinamikáját. Voltak részek, ahol úgy éreztem, a szerző nem tudta, mit akar, ekkor megtorpant a történet, és az adott szálat hirtelen egy másik szereplő szemszöge váltotta fel, amit érthetetlennek találtam. Azonban a végére Wheeler valamelyest összerántja a karaktereket, így reménykedhettem, hogy legalább a lezárásban nem fogok csalódni, ami részben így is lett, másrészt mivel szinte egyetlen szálat sem varrt el, kicsit csalódott vagyok, mert szerintem folytatás nem várható. Ha pedig ez így marad, akkor az Átkozott csupán egy csonka, lezáratlan történet, ami hiányérzetet hagy maga után.

De mi van a mérleg másik serpenyőjében? A háttérvilága, és az, ahogy az Arthur mondakörhöz nyúl, egészen egyedi és okos, annak ellenére is, hogy minden elképzelhető módon kiforgatja a már jól ismert karaktereket, főleg Merlint és Arthurt. Ám ez a feldolgozás pont azért válik figyelemreméltóvá, mert a karakterek új oldalukat mutatják meg, és valamelyest más személyiséget is kapnak, ami többnyire jól áll nekik, főleg Merlinnek, aki emiatt az egyik kedvencem lett. A főszereplő, Nimue és Arthur dinamikáját is szerettem, jó párost alkottak. Külön-külön már kevésbé voltak maradandók, de a kémiájuknak hála együtt megszerettem őket.

Nagyon meglátszott a köteten, hogy a szerző forgatókönyvíró. Nagyon jól láttat helyszíneket és szereplőket, amiben az illusztrációk segítik, ám amikor az karakterek, a világ vagy az érzelmek mélyítésére kerülne sor, Wheeler már nem annyira erős, sőt, néhol épp ellenkezőleg. Ez azért probléma, mert Nimue lelki vívódásai mélyebb ábrázolást igényeltek volna, de a szerző pont a legfontosabb helyeken távolodik el a karakterétől, és ezzel együtt az olvasótól is. Az ilyen visszavonulások miatt Nimuét nem lehet igazán megszeretni vagy megérteni. Nem világosak a motivációi, nem kap igazi korlátokat, és emiatt a végére majdnem mindenhatóvá válik, aki azt tesz, amit akar. Ez pedig nem illik egy amúgy esendő, bizonytalan lányhoz. Neki nem hatalom, vezérség vagy egy bűvös kard kellett volna, hanem valaki, aki átöleli. De ez a történet nem ilyen, így marad egy labilis főhős, aki megpróbálja összefogni és harcba vezetni a tündéreket. Ami meglepő módon sikerül is neki, viszont ez mégsem az igazi, mert Nimue igazából nem vezetésre termett, csak belekényszerült a szerepbe, ami sajnos meg is látszik a végkifejleten.

Összességében a Cursed – Átkozott egy nagyon jó ifjúsági fantasy lehetett volna, de inkább közepes lett. Főleg azért, mert hiába hordozta magában az ifjúsági elemeket, de igazából nem lett az, mert inkább áthajlott grimdarkba és a felnőtt fantasyk felé. Nagyon érződött rajta, hogy a szerző nem értette az eredetileg kinézett ifjúsági stílust. Ezért a Cursed két szék között a pad alá esett, és egyik korosztály sem tudná maradéktalanul élvezni.

5/10

A könyvet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.