Nyugdíjas kalandok Indiában. Óriási kedvencem a Keleti nyugalom-Marigold Hotel című film Judi Dench-el, Maggie Smith-szel, Billy Nighty-val és több kiváló színésszel, nem volt kérdés, hogy el fogom olvasni az alapjául szolgáló könyvet is. Nos, nem volt olyan maradéktalanul kiváló szórakozás, mint a film, mert a vége egy kicsit elnagyoltra sikerült, de összességében egy kis gyöngyszem, ugyanúgy, mint a filmművészeti alkotás. India mindig is vonzó téma a maga misztikumával, az idősekről szóló történet pedig rengeteg mélységet tartogat magában, hiszen az élet utolsó szakában lévő emberek mindig bölcsebbek, mint a fiatalok. Vagy mégsem? Mert bizony a szépkorúak is szeretnének szeretni, szépnek érezni magukat és értelemmel megtölteni a létezésüket. És ez távol attól a helytől, ahol leélték az életüket, nem könnyű dolog, hőseinknek azonban sikerül, persze nem könnyen, tiszteletre méltó, ahogyan az ő korukban át tudnak állni egy teljesen más életmódra, ahhoz képest, amit megszoktak, alkalmazkodnak, és végül megtanulják, hogyan érezzék jól magukat a bőrükben. Mindez nem kevés bájjal került ábrázolásra, ugyanakkor mindvégig ott lebeg felettük az elmúlás is, hiszen idős emberekről van szó, akik közül nem is egyen halnak meg a történet folyamán. Több ember sorsa fonódik össze, akik kezdetben bizalmatlanul méregetik egymást, aztán persze lassan összeszoknak, India pedig megadja a fűszert a sztorihoz, pedig nem fest róla a szerző romantikus képet, itt bizony látható a szegénység, a sok nehéz sors, ugyanakkor a sok ezer éves kultúra is, ami nem ereszti az olvasót. Nem olyan lehengerlő élmény, mint a film, azonban egy nagyon kedves történet, amit jó olvasni, tényleg kár, hogy a vége olyannyira le lett egyszerűsítve, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Mindenkinek ajánlani tudom ezt a nem mindennapi könyvet, aki különleges élményre vágyik, nem az akció érdekli, hanem az emberi lélek, biztosan nem fog csalódni benne.

Ravi doktorhoz odaköltözik apósa, Norman, amit nem jól visel, a probléma megoldása érdekében üzleti vállalkozásba fog: Indiába csábítja a szépkorúakat egy nyugdíjasotthonba. Több szereplő különböző okokból úgy dönt, hogy elfogadja a lehetőséget, és a kalandok elkezdődnek...

A szívem csücske a film, nem tudok nem rajongással beszélni róla, annyira szerethető a történet, az idős emberek közös története simogatja a lelket, aki még nem látta, pótolja sürgősen. A siker titka a kiváló színészeken túl a jól kerekített történet, amely nagyon más, mint az alapjául szolgáló könyv, összességében azonban felismerhetők a szereplők, és bár másként kanyarodnak a történetszálak, mint a filmvásznon, ugyanúgy lehet a főszereplőknek drukkolni, hogy megtalálják a lelki békéjüket. Mert ez a sztori nem a látványos akciókról szól, itt idős emberek lelkivilágába nyerhetünk betekintést, ami meglepően közel tud kerülni a szívünkhöz, mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődésünket, tényleg kár a végéért, jobb lett volna még kb. 50 oldal, amelyen részletesen kifejti a szerző, hogyan jutunk a végkifejlethez, de hát ne legyünk elégedetlenek, ez a könyv még így is nagyon érdekes és értékes darab. Soha nem jártam még Indiában, de bakancslistás hely, oda azért nyilván nem költöznék, de egyszer mindenképpen megnézném a saját szememmel, hiszen az én históriamániám abban a közegben érvényre juthatna. Addig is boldogan olvastam az indiai mindennapokról szóló történetet, amelyben nincs semmi romantikus máz, a szerző nem rejti véka alá a hétköznapok szomorúbb oldalát sem, ugyanakkor mégis meg tudja mutatni, milyen különleges élmény Indiában élni.

A főszereplők közül Evelyn volt a kedvencem, a finom angol hölgy olyan természetességgel veszi tudomásul, hogy új életet kell kezdenie Indiában, ami megsüvegelendő. Ugyanakkor képes arra is, hogy szembenézzen a múltjával, a gyermekeivel való kapcsolatával, ami nem a legjobb, de a lánya és a fia életét is megváltoztatja az, hogy meglátogatják édesanyjukat új hazájában. Mert nemcsak az idősek, hanem a fiatalok sorsát is figyelemmel kísérhetjük - bár ezúttal ez középkorú embereket jelent, akik finoman szólva sem elégedettek az életük folyásával -, a szálak egy karácsonyi összejövetelen érnek össze, ahol sok minden történik, a maga hétköznapiságában nagyon jelentős események zajlanak. Pont ez a varázsa a történetnek, ez a mindennapiság, hiszen nem történelmi személyiségek a szereplők, hanem egyszerű emberek, akikről lassan, de biztosan kiderül a múltjuk, így érthetővé válik a jelenük, és talán megváltoztatható lesz a jövőjük. Alapvetően egyedülálló hölgyek kerülnek a nyugdíjas otthonba, azonban van egy idős házaspár is, akik 48 évet éltek le együtt, és a férfinak Indiára volt szüksége ahhoz, hogy átlássa, mennyire rosszul választott annak idején. Megható, mennyire nem adják fel a boldogságkeresést a szépkorúak, nagyon lehet nekik szurkolni, hogy révbe érjenek végre.

A szerelem nem csak a fiatalok kiváltsága, idős főhőseink bizony nem adják fel, hogy járjanak nekik még szép napok, persze már más intenzitási fokkal, mint ifjú korukban, de mégis. Norman a maga sajátos módján éppen úgy a boldogságot keresi, mint a kifinomult Evelyn, vagy annak gyermekei, a hangsúly nem az akciókon van, hanem a kapcsolatokon, amelyeket mesterien mutat be nekünk a szerző. Mert hiába vannak főként egyedül a főszereplők, végül mégis tudnak kapcsolódni másokhoz, illetve a középkorú párok esetében is nagyon sok mélységet láthatunk abból, hogyan élik meg közösen a mindennapokat, nekik is lehet szurkolni, hogy együtt maradjanak, nemcsak a szépkorú főhőseinknek. Sok sors fonódik egybe a Marigold Hotelben, a háttérben a varázslatos Indiával, egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a szívet melengető történetet. Nagyon egyedi a sztori, nincsenek látványos akciók és nagy kalandok, az élet zajlik a maga hétköznapiságában, ami még ebben a korban is nagyon szép és időnként fájdalmas tud lenni. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a kis gyöngyszemet, akik különleges olvasmányélményre vágynak, érdekli őket India és az emberi sorsok, és nem riadnak vissza a lassan folydogáló történettől, ami azonban egészen a lélekig tud hatolni. Jó könyv, érdemes elolvasni.

9/10