Jó krimi. Sokáig ellenálltam a Szlavicsek-mániának, aztán elolvastam a Doszpot nyomoz-t, és beadtam a derekam. Az írónő nagyon jól ír, ezért annak ellenére is kíváncsi voltam az új könyvére, hogy nem vagyok egy nagy krimifogyasztó, mivel általában már az elején rá szoktam jönni, hogy ki a gyilkos, köszönhetően annak, hogy Sherlock Holmes-on nőttem fel. Ezúttal is hamar kitaláltam, ki tette el láb alól az eltűnt hölgyet, egészen a legutolsó csavarig teljesen biztos voltam benne, aztán persze kiderült, hogy végig tévúton jártam. Nem tökéletes ez a kötet, vannak benne üresjáratok, és Kardos Júliát sem nagyon lehet megkedvelni benne, mert nagyon rideg és alpári mind a kollégáival, mind a gyanúsítottakkal, mégis megvan benne az a varázs, ami miatt szinte mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Bevallom őszintén, a borító tetszett meg nagyon, nagyon érdekel a Kékszalag, és természetesen nagy barátja vagyok a Balatonnak is, azonban ez csak a kiinduló pontja volt az eseményeknek, nem igazán kapunk belsős információkat róla, és ezért egy pöttyet csalódott is voltam, azonban a történet végül kárpótolt. Mert nagyon izgalmas volt végigkövetni, hogyan nyomoz Kardos Júlia, akinek a munkán kívül családi kihívásokkal is meg kellett küzdenie. Profi nyomozóról van szó, aki félre tudja tenni az érzelmeit, de ez még nem elegendő alap ahhoz szerintem, hogy ilyen nyers legyen, főleg, hogy egy hölgyről van szó, engem egy kicsit zavart a sok káromkodás. A krimiszál teljesen rendben volt, a nulla információtól eljutottunk odáig, hogy kiderült a gyilkos személye, ez azonban hosszú út volt, amelyet érdekes volt végigjárni. Nem egy rövid könyvről van szó, több, mint 400 oldalon nyomoz a főszereplő, azonban szinte mindvégig sikerült fenntartani az érdeklődésemet a szerzőnek. Szerintem nem annyira jó, mint a Doszpot-könyv, azonban összességében egy figyelemreméltó alkotás a maga műfajában, amellyel simán be lehet kuckózni az egyre hidegedő időben.
A Kékszalagon elindul egy baráti társaság, amelynek egyik tagja, egy krimiírónő egyszer csak beleesik a vízbe, majd úgy dönt, hogy elhagyja a hajót. Senki sem látja többet, eltűnik, Kardosék osztálya kapja meg a feladatot, hogy megtalálja. A nyomozás elindul, és egyre nagyobb csavarok derülnek ki...
Egy jó kriminek hangulata van, amit abszolút megkapunk ettől a könyvtől, tényleg kár szerintem a sok káromkodásért, kevesebb sokkal több lett volna. Értem én, hogy egy rendőrnyomozó nem fentebb stílben beszél, de azért túlzásokba sem kell esni véleményem szerint, mert elviszi a fókuszt a sokkal fontosabb történetszálak elől. Így is előfordult velem, hogy lemaradtam egy fontos pillanatról, mert a stílus miatt dohogtam magamban, és ez szerintem nem tesz jót a könyvnek, mert nagyon kell figyelni, különben nem fogjuk érteni a sztorit. A történet vezetése remek, Júliával együtt szerezzük meg az apró információkat, amelyek végül közelebb visznek a gyilkos kilétéhez, hogy aztán a végén egy teljesen más dimenzióba kerüljön a történet. Mert megjelenik az intézeti szál is, amitől teljesen más irányba fordulnak a dolgok, akiről addig azt hittük, hogy biztos befutó a gyilkos kilétét illetően, természetesen kiderül, hogy ártatlan, teljesen más követte el a bűncselekményt. Amiből több is van, mert nemcsak a krimiírónő tűnik el, hanem egy másik baráti társasági tagot is megölnek, a nyomozónak nincs könnyű dolga, egyre nehezebb rájönni arra, hogy ki lehetett az elkövető. Miközben Júlia folyamatosan beszélget a társaság tagjaival, egyre több családi titokra derül fény, lassan mindenki gyanúsított lesz, nem könnyű rájönnie arra, hogy ki lehet az, aki ténylegesen elkövette a bűntetteket. Aztán jön egy végső csavar, amitől minden megváltozik, és még mindig nem jövünk rá, ki a gyilkos, hogy amikor kiderül, hogy ki is ő, teljesen ledöbbenjünk. Ilyen a jó krimi, lehet találgatni, és aztán jól meglepődni.
Nagyon próbáltam megkedvelni Kardos Júliát, de nem nagyon sikerült, profi a hölgy a szakmájában, de emberileg tényleg nem értem, miért ilyen kegyetlen és nyers. Nem olvastam a korábbi könyveket, ezért csak azokból az információkból tudok kiindulni, amelyeket ebből kötetből szereztem, mely szerint komoly gondjai voltak az alkohollal és nem volt boldog gyermekkora. Ez azonban még nem elegendő ok szerintem arra, hogy folyamatosan káromkodjon és ne legyen empatikus a kollégáival és a gyanúsítottakkal. Főleg Csongor, a párja érdemelné meg azt, hogy jobban odafigyeljen rá, hiszen sok mindent feláldozott azért, hogy működjön a kapcsolatuk. Kardosnak azonban a munkája a mindene, azonban ezen változtatnia kell, főleg, hogy képbe került egy kislány is, akivel kapcsolatban el kell döntenie, hogy örökbe fogadja-e. Az ő múltjával és jelenével nem könnyű a döntés, amelynek eredményeként azonban a jövőben egy boldog családként élhetnének együtt ő, Csongor és Julcsi, ehhez azonban még rengeteget kell változnia a főszereplőnőnek. A nyomozás közben nem sok ideje marad a magánéleti viharok kezelésére, hiszen hiába profi a munkájában, a családot illetően vannak hiátusai, ennek ellenére én nagyon szurkolok neki, hogy végre révbe érjen, de az, hogy ez tényleg sikerül-e neki, majd csak a következő könyvekben derül ki.
Kardos Júlia nagyon hasonlít egy másik Kardos doktorhoz, a Csöpi-filmek legendás karakteréhez, csak hát ő egy nő, aki kiválóan ért ugyan a szakmájához, de a magánéletben annál elveszettebbül mozog. Mindezzel együtt nagyon lehet drukkolni neki azért, hogy egyrészt megtalálja a gyilkost, másrészt pedig azért, hogy a felmerülő családi problémákat is rendezni tudja. Ahogyan halad előre a történet, egyre több rejtélyre kerül fény az eltűnéssel kapcsolatban, lassan, de biztosan kiderül, hogy milyen múltbeli események kötik össze a baráti társaság tagjait, és mi vezet a tragikus eseményekig. Én teljesen a végéig biztos voltam benne, hogy ki a gyilkos, azonban a végső csavar mindent felülírt, és természetesen teljesen más lett az elkövető, mint akire én tippeltem. Nem vagyok egy nagy krimifogyasztó, azonban erre a történetre kíváncsi voltam, és összességében nem is csalódtam, egy jó könyv lett a jussom. Jól szórakoztam, jót nyomoztam, és bár a Doszpot nyomoz nekem jobban bejött, mégis azt mondom, hogy ez egy jó darab a maga műfajában, kíváncsian várom a szerző újabb alkotását. Nem kell már győzködni az írónő tehetségéről, az végérvényesen kiderült, azonban azt gondolom, lehet ez még jobb is. Mindenesetre megjegyeztem magamnak Kardos Júliát, aki egy kiváló nyomozó, és jó, hogy van nekünk, mert szegényebbek lennének nélküle egy jó krimisorozattal, amelynek nagyon várom a következő részét.
8/10
