Nem habos-babos lányregény. Nagyon nem az. Pedig alapvetően egy szép szerelem története, azonban annyira realistára sikerült, hogy szétfeszíti a romantikus regény műfaját. Johanna és a Török egy olyan korban találkoztak, amikor az élet nagyon nehéz volt, az Oszmán Birodalom árnyékában egy magyar lány és egy török fiú kapcsolatának nem nagyon volt jövője. Ők azonban mégis küzdöttek egymásért és a boldogságukért, miközben rengeteg problémával és nehézséggel kellett szembe nézniük, sok minden történt, főleg Johannával, akit hiába próbált meg védeni az apja, mégis elrabolták és török fogságba került, ráadásul remény nélkül maradt. Őt azonban tovább hajtotta az életösztön, nem adta fel, ahogyan a Török sem, mindvégig lehet nekik szurkolni, annyira megérdemlik a közös életet. Azonban sem a kor, sem az események nem kedveznek nekik, óriási próbatételek várnak rájuk, romantikára nagyon kevés idő jut, a hangsúly a küzdelmen van, na és természetesen Tihanyon, amelynek 1600-as évekbeli történetéről rengeteget megtudhatunk. Iszonyatos kutatómunka előzhette meg ennek a regénynek a megírását, minden tiszteletem az írónőé, akinek köszönhetően ott érezhettük magunkat a korabeli Tihanyban, nem ereszt a történet, mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést a szerző, csak a vége tűnik egy kicsi elkapkodottnak, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A borító szokás szerint gyönyörű, az élfestés szintén, öröm kézbe venni ezt a könyvet, amelytől egy kicsit mást kapunk, mint amit elsőre várnánk, nem egy habkönnyű romantikus történet a jussunk, azonban annál több mélység található benne, gazdagok a karakterek, jól szőtt a sztori, hihetetlen mennyiségű információt kapunk a korról, tényleg úgy érezhetjük magunkat, mintha egy filmben járnánk, annyira képszerű a leírás, azonban ez nem egy forgatókönyv, hanem egy minőségi regény, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.

Johanna a  tihanyi révész lánya, akit édesapja megpróbál megvédeni minden rossztól, ami egy lányra várhat akkoriban, azonban ő ezt nem nagyon érti meg és nagyon magányos. Megismerkedik a Törökkel, egy félvér fiúval, akit sem a magyarok, sem a törökök nem fogadnak be maguk közé. A fiatalok egymásba szeretnek, azonban fogalmuk sincs róla, mi minden vár rájuk...

Mindannyian hallottunk arról, hogy milyen lehetett az 1600-as években élni, azonban ebben a könyvben drasztikus módon szembesülünk a hétköznapokkal. Nemcsak a szépet és jót kapjuk, hanem a nehezet és kibírhatatlant is, megtudjuk, hogy mennyire vigyázni kellett a lányokra, mert nagyon könnyen elrabolhatták őket, és már várta is őket egy török hárem. Johannával is ez történik végül, ő azonban nem adja fel, pedig addig is rengeteg minden történt vele, többek között férjhez ment, azonban nem szerelméhez, a Törökhöz, hanem egy Ákosházi nevű, nem éppen hozzávaló fiatalemberhez, aki mellett nem lelt boldogságra, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Miért ment hozzá? Mert iszonyú trauma érte, és megszakadt a szíve, a fiú pedig ott volt mellette, és vigasztalta, A házasság azonban egyáltalán nem úgy sikerült, ahogyan Johanna tervezte, ezért nem sok életkedve volt, ráadásul még el is rabolták, benne azonban rengeteg erő volt még ekkor is, és mindent megtett, hogy megszabaduljon a fogságból. Megtanult törökül - egyébként a tihanyi várban írni is megtanult, tehát egy nagyon tehetséges és okos lányról van szó - , és látszólag belenyugodott a helyzetébe, a valóságban azonban mindvégig az volt a terve, hogy megszökik és hazatér. Nem sok reménye volt, de a szerelem mint kiderül, még a halálnál is erősebb, és óriási erőt ad. Nagyon sodor magával a történet, egy pontján az én szívem dobbanása is megállt egy pillanatra, és abszolút megértettem Johanna fájdalmát, és még a balul sikerült házasság is érhetővé vált ennek az óriási szenvedésnek a hatására. Azonban a sztorinak itt még nincs vége, sőt, most kezd csak érdekes lenni.

Johanna elrablása a történet kétharmadánál történik meg, és azután olyannyira felgyorsulnak az események, hogy alig lehet követni őket. Amíg az első rész lassan építkezik, addig a második szinte rohan, ezért majdnem lemaradunk a katarzisról, de szerencsére csak majdnem, mikor kissé talán túl gyorsan eljutunk a végkifejlethez, az egy különleges olvasmányélmény. Komótosan haladunk a történet elején, van idő a karakterek kibontására, Johanna van a középpontban, a Török mindvégig titokzatos marad, pedig ő egy nagyon izgalmas figura, hiszen két világ között él, sehol sem fogadják be igazán, ő mégis kivívja a magyarok elismerését a munkájával és a tisztességével és kiérdemli Johanna szerelmét. A fiatalok tudják, hogy érzelmeiknek látszólag nincs jövője, hiszen abban a korban a magyar-török vegyesházasságot nem fogadta el egyik fél sem, ők azonban nem törődtek a szokásokkal, a szívükre hallgattak és ezer veszélyen át kitartottak. Rengeteg szenvedés vár mindkettejükre - ez tényleg nem egy rózsaszínű, cukormázas történet - , azonban ők nem adják fel és teljes szívükkel küzdenek egymásért, a közös jövőért. Johanna sokszor hoz rossz döntést, de ne felejtsük el, akkoriban egy lánynak nem volt annyi választási lehetősége, mint manapság, neki férjhez kellett mennie, ha nem a Törökhöz, akkor máshoz. Tényleg fáj olvasni, hogy mennyi nehézség vár erre a lányra, ő azonban kitart, és mindvégig hűséges marad egyetlen igaz szerelméhez, pedig tudja, hogy az emberek nem fogják elfogadni a választását.

Lehetett volna egy szimpla romantikus történet, de nem lett az, és ez az írónő tehetségének köszönhető. Rengeteg energiát fektetett abba, hogy hitelesen meg tudja rajzolni a korabeli Tihanyt, óriási mennyiségű információval leszünk gazdagabbak, ha elolvassuk ezt a könyvet, ami nagyon más, mint ami elsőre tűnik, mégis sokkal többet ad, mint várnánk tőle. Mélységet, szépséget, valós érzelmet, ugyanakkor borzalmakat és mocskot is kapunk, melynek eredményeként sokkal jobban megérinti az olvasót a történet, mint egy egyszerű romantikus regény. Visszaadja a hitet a szerelemben, ami erősebb, mint a társadalmi elvárások, és óriási erőt ad ahhoz, hogy szembenézzünk minden nehézséggel. Ugyanakkor nem fest idealizált képet a korabeli hétköznapokról, ez egy kemény világ volt, borzalmas dolgok történnek hőseinkkel, ők azonban a sokadik próbatétel után is talpra állnak, és mennek tovább az útjukon. Nem mindig volt jó olvasni ezt a könyvet, azonban igazi katarzist adott, átmosta a lelkemet, megdobogtatta a szívemet, és nagyon szurkoltam a fiataloknak, hogy végül megérkezzenek egymáshoz. Hogy ez végül megtörténik-e, azt nem árulom el, de az biztos, hogy ők tényleg keményen küzdöttek egymásért, és nagyon megérdemlik a boldogságot. A mi jussunk pedig egy nem mindennapi könyv, ami romantikus regény ugyan, de a sötétebb tónusú fajtából, acélozza meg a lelkét, aki belefog, de megéri, mert biztosan nem ereszti a történet jó ideig.

9/10

A könyvet a szerző jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.