Kezdeti zsengének nem rossz. Bíró Szabolcs a saját műfajában kiemelkedő alkotó, az Anjouk sorozat a történelmi regények terén különleges olvasmányélmény, minden részét olvastam, ahogyan azt gondoltam, hogy a szerző minden más könyvét is, azonban rádöbbentem, hogy a Sub Rosa bizony kimaradt, ezért nem volt kérdés, hogy azonnal pótolni fogom ezen hiányosságomat. 15 éve íródott ez a mű, amelyet az újbóli megjelenés alkalmából átdolgozott a szerző, és kibővítette prágai novellákkal is, amelyek meglepően jól sikeredtek, és sokat hozzátettek a könyvhöz. Mivel sok kötetet olvastam már Bíró Szabolcstól, ezért azonnal feltűnt, hogy ez bizony még a kezdeti útkereséshez tartozik, hiányzik belőle az igazán átütő erő, de a tehetség már akkor utat tört magának, a végeredmény pedig egy nagyon is érdekes történelmi kalandregény, annak minden gyermekbetegségével, melyek nagy részét azonban úgy vélem, kiirtotta a szerző az átírás során. A templomosok mindig érdekesek, Prága pedig egy igazi plusz élmény - nem jártam még ott, bár ezek után határozottan megjött a kedvem hozzá -, a kettő kombinációja pedig megadja azt az igazi kalandot, ami olyan ritkán adatik meg szegény olvasónak. Ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy Bíró Szabolcs ma már ennél jóval jobban ír, akkor istenien fogunk szórakozni, simán bele lehet feledkezni ebbe a regénybe, amelyen azért még érződik a tojáshéj, és persze a Dan Brown és Steve Berry hatás, de már markánsan látszódik benne a saját hang, amelyet majd később fog tökélyre fejleszteni a szerző. Összességében ez egy jó könyv, kiváló történelmi kalandregény, amelynek jót tett az idő, de azért nem ez Bíró Szabolcs legjobb könyve, nem ér fel nyilván az Anjou - sorozathoz, de ha tisztában vagyunk vele, hogy egy szárnyait bontakoztató író korai zsengéjéről van szó, akkor mindent megbocsátunk, és azon kapjuk magunkat, hogy belefeledkezünk a regénybe, és ennél több dicséret szerintem nem is kell. Nem csak rajongóknak ajánlom, hanem mindenkinek, aki szeretne jól szórakozni, és nem veti meg a történelmi kalandregény műfaját.
Ferenczy László Prágában élő magyar antikvárius, aki egy szép napon egy rejtélyes üzenetet kap, amelynek megfejtése után egy gazdag úriember felbéreli arra, hogy találja meg a templomosok elveszett könyvtárát. Emberünk neki is kezd feladatnak, azonban hamar rá kell döbbennie, hogy valakik nagyon is figyelemmel követik a lépéseit...
Repesett a rajongói szívem, amikor kiderült, hogy Ferenczy László nem más, mint Bátori Szilárd leszármazottja, megvan tehát a kapcsolat az Anjouk sorozattal, amely olyan hatalmas kedvencem, hogy amikor költözés miatt fel kellett számolni a könyvtáramat, ezektől a kötetektől képtelen voltam megválni, könyvespolcom ékei, ezért egy ilyen összefüggés nagyon meg tudja dobogtatni a szívem. A Sub Rosa alapvetően mégis egy Dan Brown utánérzés, azonban olyan egyedi módon újragondolva, hogy egy idő után el lehet felejteni az eredetit, és teljes szívünkkel együtt nyomozhatunk Lászlóval. A templomosokról ezúttal még nem tudunk meg igazán sok mindent, azonban már érződik, hogy egyszer a szerző milyen alapos kutatásokat fog végezni a magyar középkorról, amelynek a szakértője lesz, itt még azonban a lelkesedés többet nyom a latban, mint a rengeteg befektetett munka, inkább érzésből írt még a szerző, nem olyan tudatosan, mint mostanában. Éppen ezért megvannak a maga hiátusai a történetnek, akadnak sehová sem vezető szálak, túl hirtelen váltások, néhány előre látható fordulat, de olyan bájosan szerethető a sztori, hogy én bizony szemet tudtam hunyni felettük, és kiválóan szórakoztam. Különleges élmény egy ilyen kezdeti zsengét olvasni, főleg, ha tudod, ahogy azóta mire képes a szerző, mert látod, hogy már akkor milyen tehetséges volt, és azóta mennyivel érettebb alkotások kerülnek ki a kezei közül. Mindezzel együtt ez még mai szemmel nézve is egy jó kis történelmi kalandregény, amely megállja a helyét a műfajban, viszi magával az olvasót a cselekmény, jó ez, csak nem kell elvárni tőle az Anjouk-szintet.
Ferenczy László jól kitalált személyiség, és bár a női karakter nagyon egysíkú - muszáj ehelyütt megjegyeznem, hogy manapság Bíró Szabolcs ennél jóval sokrétűbb alakokkal dolgozik - , összességében mégis mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést a szerző. Akad itt éppen elég titok, rejtély és misztikum, kalandról nem is beszélve, abszolút kedvencem pedig a latin idézetek sokasága, amelyekből nekem sohasem elég, mert bár nem beszélem a nyelvet, nagy érdeklődéssel fordulok a citátumok felé már gyerekkorom óta, és nagyon örültem neki, hogy jó néhány idézetnek nem kellett megnéznem a jelentését. A templomosokról tényleg nem sok újdonságot tudunk meg - akit érdekel a téma, azoknak tudom ajánlani az Anjouk sorozat előzményregényeit - , de a történet olyan rafináltan van megírva, hogy mégis úgy érezzük, sok új információval leszünk gazdagabbak a témakörben. Az igazi plusz információk központja Prága, amelybe láthatóan akkoriban beleszeretett az író, érződik, hogy sok időt töltött ott, igazi kocsma és gasztrotúra lesz a jussunk, de természetesen a látnivalókkal kapcsolatban is sok mindent megtudhatunk, nekem határozottan megjött a kedvem ahhoz, hogy a közeljövőben élőben is lássam ezt a szép várost.
Essék szó a könyv végén található novellákról is, amelyek nagyon hangulatosak, nekem az tetszett a legjobban, amikor a szerző beleírta saját magát a történetbe, és megtudhattuk, milyen körülmények között jött az ötlet, hogy újra kiadásra kerüljön ez a kötet. A lezárás nagyon hatásos, és érződik, hogy Prága még mindig a szerző szíve csücske, de közben megtalálta saját magát a magyar középkorban, így csak a szép emlékek maradnak a számára ebben a tekintetben. Nos, összességében egy jó könyvhöz volt szerencsém, amin jól szórakoztam, de azért néha összeszaladt a szemöldököm, annyira látszódott, hogy Bíró Szabolcs ennél jóval többet tud, de hamar magába szippantott a történet, el tudtam vonatkoztatni az Anjouktól, és teljes szívvel nyomoztam együtt Lászlóval. Nem váltja meg a világot ez a történelmi kalandregény, a szerző ennél tényleg többre képes, de egyszeri kikapcsolódásnak abszolút vállalható, nem okoz csalódást a rajongóknak és természetesen azoknak sem, akik csak szeretnének egy jó könyvet olvasni. Nagyon várom már az új Anjouk könyvet, de addig kiválóan kárpótolt ez a kötet is, a maga gyerekbetegségeivel együtt, mert igazi Bíró Szabolcs-feeling hatja át, átsüt rajta a tehetség, és egy jó kis könyvhöz van szerencsénk, még akkor is, ha messze nem fogható az Anjoukhoz. Érdemes elolvasni, mert nagyon szórakoztató, és rengeteg információt tartogat Prágáról.
9/10
