John Le Carré fia apjához méltó könyvet írt. Soha nem gondoltam volna, hogy egy, a Köröndhöz kapcsolódó kötetben szülővárosom, Tatabánya nevét fogom leírva látni (kétszer is!), és azt sem, hogy Smiley kalandjai folytatódnak John Le Carré sajnálatos halála után is. Mégpedig nem is akárki vette magának a bátorságot, hogy leírja a történetet, mint a híres író fia, aki maga is szerzőként tevékenykedik. Nem kevés elszántság, tehetség és persze alázat volt szükséges ahhoz, hogy megíródjon ez az alkotás, amelyre rendkívül kíváncsi voltam, hiszen John Le Carré nagy rajongója vagyok és nagyon érdekelt, hogy vajon a fia hogyan él az örökséggel. Nos, jelentem, egy nagyon jó könyv született, amely egy kicsit - korunk elvárásainak megfelelően -  gyorsabb, mint a megszokott tempó, de ennél több hibát nem tudok felróni neki, úgy maradt hű édesapjához a szerző, hogy megtalálta a saját hangját, ami nem kis írói teljesítmény. Jó volt újra a Köröndön járni, figyelni Smiley-t munka közben, régi ismerősöket köszönteni és újakat megismerni, és egyáltalán nem mellesleg magyarokról szól a történet, így fordulhatott elő, hogy szeretett városom, Tatabánya is említésre került, amin természetesen nagyon meghatódtam. John Le Carré magasra tette a mércét, a fia azonban megugrotta, sikerült a korábbi regények hangulatát hozni, azonban mégis egy kicsit új hangot ütött meg a szerző, ami pont annyira különböztette meg édesapjától, hogy még otthon érezzük magunkat a történetben. A végeredmény egy nagyon jó kémes krimi, amelyben nem kiszámíthatóak a fordulatok - na jó, sanszos volt, hogy Smiley nem fogja elbaltázni a küldetést, de akkor is - , mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést az író, a karakterek ismerősek, mégis tudnak új színt mutatni, ami ennyi John Le Carré regény után nem kis teljesítmény. Nekem nagyon tetszett a könyv, egy szuszra olvastam végig, és egészen az utolsó oldalakig nem voltam biztos benne, hogy sikerül a küldetés. Pont annyira lettek felpörgetve az események, hogy ne unjunk rá a sztorira, de azért megmaradjon a mélysége is, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a jó kis könyvet, persze elsősorban a rajongóknak lesz nagy élmény, de mindenki másnak is kiváló szórakozást fog nyújtani.

1963-ban járunk Londonban. Egy ártalmatlannak látszó könyvkiadó titkárnőjénél, Susannánál hirtelen megjelenik egy bérgyilkos, aki feladja magát, mert nem akar ölni. A hölgy azonnal értesíti a titkosszolgálatot, amelynél olyan kihívás elé állítja Kontrollt a feladat, hogy visszahívja Smiley-t a nyugdíjból. Emberünk beleveti magát a feladatba...

Smiley a tökéletes kém, aki már nyugdíjas éveit éli, boldogan tölti a napjait Ann-nel, és szinte már boldog, távol a Köröndtől. Azonban Kontroll nem hagyja, hogy legjobb embere tehetsége parlagon heverjen, és amikor meg kell oldaniuk ezt a rendkívül furcsa ügyet, ráveszi arra, hogy erre az egy feladatra visszatérjen. Smiley nagy kedvencem, mert egy anti James Bond, nem néz ki jól, nem fiatal és nem akciózik állandóan, viszont veszettül ért a szakmájához. Mert a kémkedés a valóságban teljesen más, mint amit a filmeken látunk - John Le Carré már csak tudta, egy ideig ebben a szakmában tevékenykedett - , a szürke mindennapokhoz egy átlagos külsejű ember kell, aki senkinek sem tűnik fel, és akárkivé tud válni, ha a küldetés megkívánja. Smiley már évtizedek óta gyakorolja a szakmáját, abszolút profi, elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, hamar nyomot is fog, egy dologgal azonban nem számol, hogy Kontroll bevon egy amatőrt is a csapatba Susanna - vagyis Zsuzsanna - személyében, aki igencsak sajátos döntéseket hoz, melynek eredményeként Smiley-nak improvizálnia kell, melynek köszönhetően új oldaláról ismerhetjük meg kedvenc kémünket. A hagyományoktól eltérően meglepően sok az akció, azonban nem annyira, hogy egy átlag krimi kerekedjen a dologból, megmarad a megszokott hangulat, itt az ész az elsődleges, meg a profizmus, így végül nem lesz hiteltelen a történet.

Nekünk, magyaroknak különösen szívmelengető, hogy honfitársainkról szól a történet, természetesen egy magyar kémet kell megtalálni, akinek viselt dolgain igencsak meglepődhetünk,  családi szál is található a történetben, de mégsem ő a legfontosabb szereplő a sztoriban - természetesen Smiley-n kívül - , hanem Susanna, aki kacérkodik a gondolattal, hogy ő is kémmé váljon. Azonban nagyon gyorsan rá kell jönnie, hogy ez egy halálosan veszélyes szakma, melynek megvannak a maga szabályai, hihetetlenül ügyesen kell konspirálni, hogy a hidegháború körülményei között eredményeket érjen el a Körönd, ez azonban nem akadályozza meg hősnőnket abban, hogy úgy döntsön, ő maga menjen Budapestre kihozni egy célszemélyt. Az amatőr hölgy terve természetesen kiderül, Smiley azonban lemarad egy lépéssel mögötte, hihetetlen kalandokba keveredik miatta, ki sem néztem belőle, mire képes, pedig elég nagyra tartom, így sikerült jól meglepnie az írónak. Érdekes időutazás volt ez a hatvanas évekbe, furcsa volt látni, hogyan lehetett akkor átlépni a határt, nemcsak Budapesten, hanem a német Falon is, az egy teljesen más korszak volt, amit hatásosan sikerült megidézni.

Smiley nincs egyedül, minden régi ismerős felbukkan a történetben, az én kedvencem még mindig a teljesen kiismerhetetlen Kontroll, aki hihetetlenül vérprofin és szenvtelenül irányítja az egész Köröndöt - vagyis a brit titkosszolgálatot -, de jó volt újra találkozni Peter-rel is, és persze a többiekkel is. Az események gyorsan pörögnek - sokkal gyorsabban, mint megszokhattuk  - , de mégis mindvégig érezni lehet azt a végtelen profizmust, amivel Smiley nekiáll a feladatnak és következetesen végigviszi, dacára magánéleti problémáinak. Habár először külsősként tér vissza a Köröndre, nagyon hamar visszarázódik a munkába, öröm nézni, hogyan dolgozik, ő tényleg egy szuperkém, egyáltalán nem a James Bond-i értelemben. Nick Harkaway nem kis feladatot vállalt magára, amikor elvállalta, hogy megírja ezt a könyvet, hiszen mindenki az édesapjával fogja összehasonlítani, aki a saját műfajában kiemelkedőt alkotott. Azonban állta a kihívást, bebizonyította, hogy tehetséges író, akire érdemes odafigyelni, hiszen a megszokott hangulatot megtartva tudott egyedi stílust vinni a John Le Carré univerzumba. Mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy adjon egy lehetőséget a szerzőnek, nem fogja megbánni, egy jó könyv lesz a jussa.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.