Varázslatos könyv. Ilyenkor nyáron könnyedebb hangvételű kötetekre vágyunk, egy jó kis cozy fantasy tökéletes választás erre az időszakra, főleg, ha ilyen jól sikerül. Őszintén bevallom, a külsejébe szerettem bele ennek a könyvnek, olyan szép volt a borító és az élfestés, hogy azonnal eldöntöttem, nekem ez kell. Alig vártam, hogy elkezdhessem ezt a bájosnak ígérkező történetet, és nem csalódtam, egy kis kezdeti megtorpanás után azonnal magával ragadtak az események, bevonódtam ebbe a bűbájos világba, amelyben sok az idill, de pont annyira, hogy melengesse a lelket, és ne hiányozzon a gonoszság és a veretes dráma. Mert néha nem kell több, mint egy kis málnalekvár, egy beszélő póknövény, néhány varázslatos teremtmény, egy komótosan szép, de nem túl bonyolult sztori, egy introvertált könyvtároslány, némi bűbáj és máris úgy érezzük, hogy rendben van a világ. Ez a kis történet nem akarja megváltoztatni a világot, egyszerűen csak gyönyörködteti a szívünket, kiragad a hétköznapok szürkeségéből, elvisz bennünket egy szép világba, ahol jó tölteni az időt, és igyekszünk minél tovább olvasni a könyvet, hogy kitartson a varázs. Ez a gyönyörű kivitelű kötet valóban nem több és nem kevesebb, mint egy szívet-lelket gyönyörködtető fantasy, pont olyan érzés olvasni, mint egy habcsókot habzsolni, ne várjon senki sem komoly drámát, ez a darab szórakoztatásra született, de a nemesebbik fajtából, jó darabig velünk marad a hangulata, megszeretjük a szereplőket, és alig várjuk a folytatást (mert nagyon remélem, hogy lesz). Abszolút kedvencem lett Caz, a beszélő póknövény, akinél nincs hűségesebb és okosabb barát, szerintem ő legjobb karakter a könyvben, pedig a főszereplő sem utolsó kitalálmány, ahogyan a történet többi résztvevője is érdekes, és persze Larran, a ménesgazda is kiválóan lett megírva, de valahogy mégis ez a kis növény lett a legkedvesebb szereplő. Mindenkinek ajánlom ezt a kiváló kötetet, aki minőségi szórakozásra vágyik, egy habkönnyű, de nagyon kedves és magával ragadó történet lesz a jussa.

Kitör a forradalom Alyssiumban, a birodalom fővárosában, Kielának, a könyvtároslánynak és barátjának, Caz-nak, a póknövénynek menekülnie kell. Magukkal visznek annyi varázskönyvet, amennyit tudnak, és elhajóznak a lány szülőfalujába, Caltrey-ba, ahol új életet kezdenek. A lány lekvárt kezd árulni, azonban másik portékájának, a bűbájoknak hamarosan híre megy a faluban...

Mágiával van átitatva minden oldal, azonban csak annak jó fajtájával, itt nincs gonosz varázslat, minden bűbáj jót hoz, újraéleszti a fákat, megnöveszti a málnabokrokat, vemhessé teszi a tengeri lovakat, és még sok hasonló kis csodát hordoz magában. Miközben a magányra vágyó könyvtároslány azon kapja magát, hogy mindent megtesz kis faluja szebbé és jobbá tétele érdekében, szépen lassan a közösség részévé válik és természetesen szerelemre is talál Larran, a ménesgazda személyében. Azonban messze még az idill vége, a birodalom megérkezik ebbe a távoli szegletbe is, egy furcsa nő és egy hajóskapitány személyében, a tét pedig hirtelen hatalmas lesz, már nem csak Kiela személyes sorsáról lesz szó, hanem a birodalom jövőjéről is. Azonban egyetlen pillanatra sem forog komoly veszélyben a happy end, ez egy cozy fantasy, itt nincsenek drámai veszélyek, egy könnyed történetről van szó, amelyben a nehézségek csak a sztori előrehaladása miatt fontosak, egyébként nem fekszik meg a gyomrot. Nem is a történet a lényeg, hanem a hangulat, amely mindvégig kitart, ezért lesz letehetetlen ez a bájos könyv, mert annyira otthonos, lélekmelengető, hogy öröm olvasni. Mert vannak idők, amikor pont egy ilyen kis varázslatos könyv kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, csak ülünk és olvasunk, mert nem tehetünk mást, annyira magával ragad bennünket a sztori. A szerző saját bevallása szerint nem akart mást, csak szórakoztatni, ez teljes mértékben sikerült neki, az ember lánya habzsolja a sorokat, ezt a könyvet egyszerűen jó olvasni.

A kötet tele van varázslatos lényekkel, van itt kentaurasszonyság, szárnyas macska, agancsos gyógyító és megannyi más szerzet, de mind között a legérdekesebb szerintem Caz, a beszélő póknövény, aki igazi egyéniség, és Kiela legjobb barátja, aki mindenben segít neki, aggódik érte, és szinte egy családot alkotnak, egészen addig, amíg meg nem jelenik Larran a színen. A főszereplőnő is érdekes karakter, egy könyvtároslányról van szó, akinek hirtelen felfordul a jól szervezett kis élete, és akinek elölről kell kezdenie mindent, és miközben megtalálja saját magát a szülőfalujában, rengeteg barátra tesz szert és naná, hogy a szerelmet is megtalálja. Sok kalandot él át, és miközben sül a fahéjas csiga és készül a málnalekvár, zajlanak az események, amelyek nem rengetnek meg eget és földet, viszont annál inkább felhívják a figyelmet a családra és a barátságra, és persze a falusi élet szépségeire, egy kis közösség összetartó erejére. A mágián túl talán ez a mondanivaló a legerősebb a történetben, ezért tudja simogatni a lelket a sztori, és ezért marad fenn mindvégig a figyelem, dacára annak, hogy a boldog vég egyetlen percig sem kétséges. Larran, a ménesgazda olyan tökéletes, hogy ilyen csak a könyvekben létezik, mégis pont ő kellett ebbe a történetbe, mert a többi mágikus lényhez képest nem tér el a megszokottól  a karaktere, és nagyon lehet drukkolni, hogy összejöjjenek végre Kielával. 

Habár ez egy habkönnyű történet, mégis megvannak a maga mélységei, amelyek pontosan megfelelőek arra, hogy mindvégig fenntartsák a figyelmet, kár, hogy az elején egy kicsit nehezen indulnak be az események, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Viharsebesen bele lehet feledkezni ebbe a bűbájos történetbe, még a mágia is jólesik ebben a sztoriban, remek időtöltés ebben az univerzumban létezni, lehet látni például fellegmedvéket is, de a szárnyas macskák is nagyon kedves lények, de minden szereplő érdekes és egyedi, Caz azonban mindent visz, hiába, nekem már csak ő marad a kedvencem. Kiela sokat jellemfejlődik, a történet szépen hömpölyög, simogatódik a kis lelkünk, imádunk belépni Bryn pékségébe, és hamarosan azon kapjuk magunkat, hogy megszeretjük a kis falut és lakóit, teljes szívünkből drukkolunk, hogy a főszereplő és Larran végre odataláljon egymáshoz, és persze minél többet szerepeljen Caz, akiből sohasem elég. Tényleg kiváló szórakozást nyújt ez a könyv, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy kis varázslatra és bűbájra vágyik, biztosan meg fogja találni a számítását, ez egy jó kötet, amit szomorúan csuktam be a végén, olvastam volna még. Remélem, hamarosan érkezik a folytatás is, hiszen ritka az ilyen szívmelengető olvasmányélmény, alig várom, hogy folytatódjon a széria. Szeretnivaló és hangulatos darab, tökéletes nyári olvasmány.

9/10

A könyvet az Agave kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.